DRÓT: Elmész szavazni 2022. április 3-án?
PÉNTEK ORSOLYA: Pécsről utazom aznap Budapestre, remélem, időben odaérek.
DRÓT: Miért fontosak (vagy nem fontosak) számodra a választások?
PÉNTEK ORSOLYA: Magasabb szinten ez az állampolgári jog kötelesség, a közösséghez tartozás gesztusa. A mindennapok szintjén azonban jó ideje kétségeim vannak, hogy ez egyáltalán egy közösség-e még.
A százötven szavas újbeszél szókészlet, a démonizálás és a „mi” fogalmából való kölcsönös kizárás gyakorlata olyan mértékű, hogy ebből az állampolgári gesztusból kis híján polgárháborús tett lett.
Ezért inkább mondjuk úgy, hogy fontos lenne. Ha érvek és ellenérvek ütköznének, és nem démonok és víziók – főleg nem most, a járvány és a gazdasági válság által megtépett Európában, egy háború árnyékában, ahol egyre inkább kikristályosodik a két jól ismert paradigma szabályrendszere: a nyugaté és a keleté. Nincs mit vitázni azon, hogy Szent István óta hová tartozunk. Viszont az erről szóló párbeszédet nem lehet lefolytatni százötven szavas, neandervölgyiekre optimalizált szókinccsel és fogalomkészlettel.
Ami engem illet, (horvát) nemzetiségi szavazó vagyok, így nem szükséges meghasonlanom. És ezért különösen hálás vagyok a felmenőimnek.
DRÓT: Mit gondolsz a népszavazásról?
PÉNTEK ORSOLYA: Értelmetlennek tartom.
DRÓT: Milyennek látod a mai magyar politikai életet?
PÉNTEK ORSOLYA: Nagyapám még épp a monarchia alatt született. Az egyik naplójában azt írja, a Horthy-rendszer sok szempontból olyan volt, mint a Monarchia szánalmas paródiája.
A mai Magyarország politikai élete minden szempontból olyan, mint a rendszerváltáskor óhajtott Magyarország lehetséges politikai életének paródiája.
Más nézőpontból pedig tragédia, hiszen ezt nem csak a politikusok csinálták, ezt olyan állampolgárok csinálták, akik, vagy akiknek szülei a diktatúrában ehhez képest európai polgárok voltak, érveik és ellenérveik, céljaik és értékeik voltak. Nem mindegy, hogy a tudatunkat a „valamiért” vagy a „valami ellen” jegyében rendezzük be.
DRÓT: Szerinted milyen befolyása van a magyar kulturális életre a politikának? (És fordítva: van-e befolyása a kultúrának a politikára?)
PÉNTEK ORSOLYA: Anyagi értelemben mindenképp van befolyása, ugyanis máig a politikusoknál és intézményi holdudvaruknál van a kasszakulcs, ők mondják meg, hogy ki kaphat és ki nem kaphat pénzt a közösből, különös tekintettel arra, hogy a rendszerváltás után 32 évvel sincs magánmecenatúra – ez viszont nem a politikum, hanem a gazdagok igényszintjének egyik tükre. Mentális értelemben azonban akkor sem tud befolyása lenni a kultúrára a politikának, ha megfeszül (legfeljebb a diktatúrákban, de azokra a kulturális teljesítményekre korlátozottan szoktunk emlékezni).
A művész, a kritikus, a könyvkiadó stb csak autonóm lehet, még akkor is, ha anyagilag nem független – ha nem autonóm, akkor hiteltelen. A lényeget:
a hitelességet és a művészi produktum minőségét nem lehet megvenni, kifizetni, kikényszeríteni vagy elvárni. A valódi művészt sem lehet megvenni. Támogatni lehet. Az nem ugyanaz.
Arról, hogy van-e befolyása a kultúrának a politikára: bizonyára van, különben nem lenne érdekelt a politikusi elit a kultúrharcban.Utóbbit a kultúra szereplői közül érdekes módon általában csak a nagyon tehetségtelenek vagy a vátesztudattal megvert valahai tehetségesek óhajtják – a minőségi munkát végző művészek nagy része nem. Röpke 30 év tapasztalatával már biztosan állítható, hogy általában gyanús az a művész, aki főállásban kultúrharcol.
Amúgy, hogy az ismert bon mot-val éljek: tudja valaki, ki volt Rembrandt korában a külügyminiszter?
DRÓT: Milyen Magyarországot szeretnél 2022. április 3-a után?
PÉNTEK ORSOLYA: Élhetőt, amelyben a sokféle, egymást kizáró „mi” az infantilis játszmákból kilépve felnőtt emberek felelős identitásában egyesül. Személy szerint meg egy olyat is, amely az újjáalakuló Osztrák-Magyar Monarchia tagállama, de lássuk be, erre nem sok esély van.
Te elmész szavazni? – körkérdés a DRÓTon
Választások 2022 a DRÓTon
1. „Nem az április harmadikai választások a lényeg, hanem az utána következő időszak.” – Demeter Szilárd, a PIM igazgatója.
2. „A mai politikai élet katasztrofális.” – Thiel Katalin, a filozófiai tudományok doktora.
3. „Gyanús az a művész, aki főállásban kultúrharcol…” – Péntek Orsolya, festőművész és író.
4. „A kultúrának a politikára nincs befolyása.” – Hétvári Andrea, költő és meseíró
5. „Nem lehetne arról népszavazni, hogy a sunyik, gonoszok hallgassanak, és csak az értelmes emberek meg szólaljanak meg?!” – Pécsi Györgyi, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő.
6. „Magyarország megérdemli, hogy nyugalmat találjon ennyi gyűlölet után.” – Galyas Éva Klára roma író, költő.
7. „Olyan világ lenne jó, amit nem a kevés politikus határoz meg (rájuk is szükség van, de máshoz), hanem az a sok – legtágabb értelemben vett – kultúrateremtő, aki között valójában élünk. Négyévente végezzük ehhez a közelítéseket. Egyelőre elég kevés sikerrel.” – Formanek Csaba rendező, színész, író.
PÉNTEK ORSOLYA képzőművész és író. Gyerekkora óta festőnek készült, négyéves korától tanult rajzolni, hivatalos képzésben 11 éves korától 23 éves koráig részesült. Gyerekkora óta az olasz kora reneszánsz, a metafizikai festészet – elsősorban De Chirico –, és az olasz futurista művészek által felvetett festészeti kérdések izgatják. Mesterei közül a legfontosabbnak Szentgyörgyi József festőművész (1940–2013) hatását tartja.
Korai képeit megsemmisítette. Csoportos kiállításokon már a kilencvenes évek közepén részt vett, készített illusztrációkat periodikáknak, foglalkozott portrérajzolással és -festéssel, ám végül nem festőművészként, hanem magyar-történelem szakon diplomázott az ELTE-n 1999-ben, történész hallgatóként elsősorban a magyar és észak-olasz reneszánsz képi kultúrája, szimbolikája, kultúr- és szellemtörténete foglalkoztatta.
Az írással töltött másfél évtized után Péntek Orsolya 2015 februárjában kezdett ismét festeni. Célja egy olyan világ megalkotása, amelyben a különféle prózai munkákból összeálló gigantikus regény és a képzőművészeti munkák egy része egy struktúrát alkot, de az egyes művek, legyenek azok novellák vagy festmények vagy pasztellrajzok, önállóan is megállnak, ugyanakkor a megfelelések, analógiák a különböző műfajok között felfejthetők: egyik olajkép-sorozata ihletője például az Andalúz lányaiban is felbukkanó kulcsfontosságú helyszín, Velence városa, amely a regénytrilógia második részében, a Dorka könyvében kiemelten jelenik meg. Honlapja itt érhető el.
