Zajzene a CERNben
Gyorsító? Sötét anyag? Zenével metszeni fekete lyukat? Bizonyára valami őrültség lesz! Vagy mégse? Zajzenét fedeztek fel a CERNben?! Milyen lehet az, amikor művészet és tudomány találkozik?
A szépséget és a mélységet keresem a világban: az embertársakban, a természetben, a szavakban; kimondott és kimondatlan dolgainkban, kemény és gyönyörű világunkban.
Azta, itt az A-WA!
„Mind emberek vagyunk, és végső soron mindannyian ugyanazokat a dolgokat szeretnénk elérni.” – mondja Tair, a fiatal énekesnő – „A zene politikamentes, tiszta, közös terület, és ez a legszebb az egészben.” Három fiatal jemeni lány Izraelben a slágerlisták élére tört, arab nyelvű, jemeni dialektusú és dallamú, a háttérben dübörgő darbukával kisért dalukkal. Hogy ez miért olyan nagy dolog?
Mit tenne a világ legalázatosabb elnöke a menekültekkel?
Akinek van füle a hallásra, bizonyára tudja, mi a helyzet Magyarországon a menekültekkel kapcsolatban, és nyilván megvan a saját véleménye a politikusokról, a rendőrökről, a menekültekről, az önkéntesekről, kinek-kinek a motivációjáról. Amennyiben egy kicsit félrerakjuk a félelmet, prekoncepciókat, ami sokakat elfoghat a ‘menekült’ vagy ‘migráns’ esetleg a ‘határzár’ vagy a ‘kényszerintézkedések’ szavak hallatán, akkor közben megfigyelhetjük, mit csinál egy olyan ember, akinek van tekintélye, hatalma, lehetősége és embersége. Még ha nem is Európában van az az ember. A volt uruguayi elnök, José Mujica hozzállásáról olvashattok a DRÓTon.
Finis terrae – a világ végén
Tökéletes élet nincs. De kitartás mindenkinek adatik, és a Camino a bátorságot és a tisztaságot hozza fel a lélek mélyéből. – Stenszky Cecília Camino-naplójának harmadik, befejező részét olvashatjátok a DRÓTon.
A lottónyereménynél is jobban
Hogy mi kell a a zarándoklathoz? Először is, szükség van ugye egy jó cipőre, lehetőleg márkás fajtára, hogy ne törje fel a lábat. Aztán jó fajta, széles pántú hátizsák, a hát védelmében, valamint esőkabát, hálózsák, miegymás. Ezeknél már csak egy fontosabb van: hogy el tudjuk hagyni mindezeket.
Úristen, megyünk!
„Nem kell templomba járó katolikusnak lenni, hogy valaki zarándok legyen. Nem szükséges rózsafüzért mormolni sem minden nap. Még csak Istenben sem kell hinni, bár mindez mind megkönnyíti – mit is? Aki hagyja magát megváltozni, rossz felé már nem mehet.” – Most volt Szent Jakab napja, július 25-én, aki a zarándokok védőszentje, nem véletlenül. A világ egyik legnépszerűbb zarándokútja az ő sírjához indul, évente több százezer ember tesz meg akár 800 kilométert is, elsősorban gyalog, hogy eljusson Santiago de Compostelába, ahol a szent sírján kívül remélhetőleg valami mást is talál – önmagán belül. Ehhez kapcsolódóan közöljük a DRÓTon Stenszky Cecília zarándoknaplóját, három részben.
Isten bolondja
Isten bolondjának lenni persze fáj… Ezt hívják feltámadásnak.
Képzetlenek Az ember tragédiájában
Kilenc fős társulat, a nevük Képzetlenek, vezetőjük Szilágyi Gábor. Ebben a felállásban először álltak össze. 2015 áprilisában lesz Az ember tragédiájának a bemutatója. A Szürke ló és a többiek, a Hamlet és a Woyzeck után egyértelmű, hogy szeretik a kemény fába vágni a fejszéjüket. Egy este megfigyelhettem egy próbájukat. Ahogy dolgoztak a darabon, néha szöveggel, néha szöveg nélkül. Számomra, külső szemlélőnek időnként megállt az idő, életre kelt a puszta szöveg. A próba után a rendezővel és fiatal színészekkel beszélgettünk.
Minap a Gyimesben jártam, bolondgombát vacsoráztam :)
Mária Terézia katonái 1764. január 7-én reggel néhány óra alatt szánalom nélkül megtizedelték a szabadságukért kiálló, összegyűlt székelyeket, ám őket már akkor sem lehetett csak úgy elnyomni. Ez a néhány menekülő, új életteret kereső család kétszázötven év alatt belakta az élhetetlennek vélt havasokat és völgyeket, és ott a mai napig olyan kultúrát és életmódot teremtett, melyből nagyon sokat tanulhatnánk.
Fülbegyónás karácsonyra
Megírjam? Vagy ne írjam? Merjek arról beszélni, amit, ha az életem egy film volna, nem valóság, biztosan megteszek: hogy kilépek a gyóntatófülkéből? Nem is olyan nagy tragédia. Csak éppen nem szokták csinálni. Arról, akár, hogy az utolsó néhány évtized pápái ragyogóan bizonyítják, hogy bőséges alázattal és kevesebb gőggel többet lehet fordítani a világon, mint bármennyi felső tekintéllyel. Arról akár, hogy régi örökségeink, Dante, Bosch, a Jelenések Könyvének apokaliptikus leírásai ellenére a mai teológia szeretné remélni, hogy üres a pokol. – Stenszky Cecília elgondolkodtató írása Karácsonyra a DRÓTon.