Nem sokkal Karácsony előtt jelent meg a Hamvas Béla életét szemelvényekkel, fotókkal és filmmel bemutató könyv. Ez A valóságban felébredni kötet, mely A nevezetes névtelen című fikciós dokumentumfilmet rejti. A könyv bemutatóját Hamvas egykori munkahelyén, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartották.
Telt ház volt. Jó volt látni ezt a hatalmas érdeklődést. A kötet szerkesztői, a film készítői beszéltek. Sorban, érdekesen. Most nem a bemutatóról fogok írni, hanem a könyvről és a filmről, ahogy ígértem.
Kezdjük A valóságban felébredni kötettel. Jó könyv ez, sok fotóval, sok kis hangulattal, aranyfonállal, amely végigvezet az egész életművön. Amolyan „Bevezetés Hamvas Béla világába”. Persze nem pótolhatja sem az esszék, sem a regények olvasását, de kedvet csiholhat azok tanulmányozásához, sőt újraolvasásához is.
Néhány olyan filológiai kuriózummal is szolgál, amire
még a Hamvast ismerő olvasó is elismerően csettint. Na végre, ideje volt már ezeket is közölni.
Például az Utóhang, ami A magyar Hüperión (1936-os) első változatában volt eredetileg, itt jelenik meg elsőként, vagy A hely és pillanat, amelyet az Öt géniusz földjében írt meg (1940) is itt olvasható először. Végre.
Mindez persze arra enged következtetni, hogy
eddig nem a teljes Magyar Hüperiónt olvashattuk,
de erről már évekkel ezelőtt beszélgettem Dúl Antallal. Most azonban örömmel vettem észre a könyv végén, hogy a szerkesztők az eredeti gépiratok alapján dolgoznak az új kiadásokon.
Visszatérve témánkhoz, A valóságban felébredni kötethez, ne számítson senki sem kimerítő monográfiára, sem hosszas értelmezésre.
Ez nem az.
Azzal együtt, hogy nagyszerű a fejezetek elején időrendbe sorolt művek listája – melynek segítségével az olvasó is pontosan tudja, hogy éppen hol és mikor járunk –,
ez a könyv nem több, de nem is kevesebb, mint egy remek antológia,
Hamvas Béla válogatott írásaival, időrendben, néhány fotóval. Ezen a fotók közül néhány fájdalmasan kicsi, mert ha már ilyen tisztességes, nagyméretű könyvben sikerült kiadni mindezt, ami önmagában is csodálatos és elismerésre méltó, akkor lehettek volna mindenhol nagyobbak a képek. De persze lehetett volna szagos fotóalbum, színes életrajz, gyűjtögethető matricás album, vagy évtizeden át írott, érthetetlen nagydoktori Hamvasról.
Itt azonban nem volt ilyen becsvágy. Szerencsénkre.
Hamvassal mutatták be Hamvast a szerkesztők,
s alighanem a legbölcsebb és legtisztább döntés volt jelen esetünkben ez. Képtelenség volna ugyanis ma egy mindenkinek tetsző Hamvas arcképet megrajzolni, vagy életmű értelmezést nyújtani, annyira megoszlanak és egymással szembeállók a Hamvasról alkotott elképzelések. Míg egyesek a „magyar tradicionalista felfogás meghaladható atyjának” tartják, addig mások szerint meg „ha valamilyen világnyelven írt volna, ma ő lenne a new age legnagyobb prófétája”. Lehet. Nem tudom. Talán mindegyik álláspontban van valami fikarcnyi igazság, kár hogy egyik sem teljesen igaz.
Mert az igazság csupán csak annyi, hogy
Hamvas Béla mindenekelőtt ember és író volt, előbbi értelemben közülünk talán az egyik legteljesebb, utóbbi értelemben pedig egyszerűen zseniális.
Éppen ez az írói zsenialitása és emberi teljessége az, ami zavarba ejtő és megtévesztő lehet sokaknak. Talán azért, mert mindent elhisznek neki és orákulumnak képzelik. Nem volt mindenben igaza és nem volt orákulum sem. Nem volt hibátlan, ahogy egyikünk sem az. Író volt és ember, mindkettő minőségében a teljességre törekedett, éppen ebben a törekvésében és botladozásában szerethető, tisztelhető és követendő, és ez ebből a könyvből csodálatosan kirajzolódik.
A könyv kísérője A nevezetes névtelen című dokumentumfilmnek, amit korábbi Hamvas-kapcsán megélt filmélményeim után kissé aggódva indítottam el, ám annál pozitívabban csalódtam.
Végre egy jó dokumentumfilm Hamvasról!
Végre egy összefoglaló és lényeget érintő, fontos és pontos gondolatokat közlő film. Hogy vannak benne „fikciós” jelenetek, az nekem inkább tetszett, mint sem, mert átláthatóbbá, szebbé és szerethetőbbé tették az egyébként rendkívül nehezen megfogható, mert hatalmas témát, konkrétan Hamvas Béla életét és művét.
Hiszen lássuk be, hogy nagyon nagy fába vágták a fejszéjüket a készítők, amikor úgy gondolták, hogy filmre lehet vinni Hamvas életét és közben még a műveire is jut idő. Mégis azt mondom, hogy sikerült. A nevezetes névtelennel sikerült valami jót és szerethetőt alkotni, valamit, amit bátran adnék olyanok kezébe is, akik még soha sem hallottak Hamvasról, s olyanoknak is, akik már mindent olvastak – akár többször is – Hamvas Bélától.
A VALÓSÁGBAN FELÉBREDNI – Egy életút állomásai fotókba, írásokban, filmben elbeszélve. Szerkesztette és a szövegeket válogatta Palkovics Tibor. Medio. 2016.
A NEVEZETES NÉVTELEN – Fikciós dokumentumfilm Hamvas Béláról. Rendezte: Katona Zsuzsa. Producer Nyeste Péter. Aster Film. 2016.