„…nem zárkózom fel se jobbra, se balra.” – írja Lédán István a kiváló latinos filosz, akinek írásait a Laudator blogon és DRÓTon is olvashattátok már több ízben. Rövid, józan média- és társadalomkritika következik. Elfogultaknak nem ajánljuk.
Akinek van füle a hallásra, bizonyára tudja, mi a helyzet Magyarországon a menekültekkel kapcsolatban, és nyilván megvan a saját véleménye a politikusokról, a rendőrökről, a menekültekről, az önkéntesekről, kinek-kinek a motivációjáról. Amennyiben egy kicsit félrerakjuk a félelmet, prekoncepciókat, ami sokakat elfoghat a ‘menekült’ vagy ‘migráns’ esetleg a ‘határzár’ vagy a ‘kényszerintézkedések’ szavak hallatán, akkor közben megfigyelhetjük, mit csinál egy olyan ember, akinek van tekintélye, hatalma, lehetősége és embersége. Még ha nem is Európában van az az ember. A volt uruguayi elnök, José Mujica hozzállásáról olvashattok a DRÓTon.
Bárhogy is alakul, akárhogyan is történnek majd a dolgok, szeretném tisztelettel megkérdezni mindenkitől, hogy akkor most már gyűlölni fogtok? Mindent és mindenkit? Ugye nem.
„Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.” – így kezdi novelláját a mai bolgár fiatal irodalom fenegyereke, akinek sötét vízióját csak bátrabb olvasóinknak ajánljuk. Kortárs világirodalom a DRÓTon!
„…a gyűlöletnek, uszításnak semmilyen érdemi haszna nem képzelhető el – a kára viszont pusztító!” – írja állásfoglalásában a Szociális Szakmai Szövetség, amit most teljes egészében közlünk, remélve, hogy minél több emberhez eljut.
Tényleg több a náci Bezzegországban? Hogyan látják az ottani emberek a menekült-problémát? Tartanak a beáramló sokezer embertől, bíznak az integrációjukban, vagy utálják őket és minél hamarabb megszabadulnának tőlük? Vajon tényleg csak a sötét múltjuk miatti túlkompenzálás rejlik a migráns-krízis humánus megoldását célzó bezzegországi politika mögött, vagy valami más is? Helyszíni tudósítónk szubjektív összefoglalója.
A 140 éves Zeneakadémia jubileumára Géczy Dávid készített elképesztő videót, amely már a második világhírű elismerésben részesül. Az imázsklip 2015-ben elnyerte a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál ezüst Hugo-díját, majd a Red Dot Design Award-ot, ami a nemzetközi kommunikáció kimagasló díja. Az ünnepélyes átadásra november 6-án, a Red Dot gálán kerül majd sor, Berlinben.
Már amennyiben ez azt jelenti, hogy szeretem a hazámat. Magától értetődően, mert beleszülettem, mert benne nőttem fel. Ahogy szeretem anyámat, mióta az eszemet tudom, vagy a gyerekemet, mióta megszültem. Reflexszerűen. Nem is tehetnék ellene. Épp ezért nincs szükségem bokáig lógó kokárdára, transzparensekre, menetelő társakra, hogy demonstráljam. Nem akarom megmondani, ki magyar és ki nem, ki szereti és ki árulja a hazát. – Kiss Judit Ágnes költőnő írását lehet vitatni, lehet továbbadni, de kihagyni nem.
Milyen az edinburghi fesztivál? Tényleg ünnepelték Krasznahorkait a skótok? Milyen a kulturális „fesztivál-betegség”? Miben áll Mozart utolsó operájának újraszabása? – Skóciából Gömöri György küldte írását a DRÓT olvasóinak. Figyelem: klasszikus zene modern köntösben a DRÓTon! Csak meg ne ártson!
Utazok három barátommal hazafelé a tíznapos vipassana meditációs tanfolyamról, s az autóban szó-szót követ, történet-történetet, s egyszer csak kicsúszik a számon, hogy nekem ebben a meditációs technikában az tetszik a legjobban, hogy a végén azt mondjuk: „Legyen minden lény boldog.” Na jó, mondják ketten is barátaim közül, de „te azért mégsem lehetsz teljesen boldog”. – Weiner Sennyey Tibor írása.