Az irodalom nem a közbeszéd alkotórésze ugyebár: visszakerült oda, ahova való, és kész. Mire az online tért ölelőn nyert teret, addigra az offline-ban véget ért a háború az irodalom teljes vereségével.
„Én vagyok Charlie: szerintem is seggbekúrja a Fiú az Atyát, őt meg a Szentlélek? Szerintem is előremutató és társadalmilag hasznos emberek tömegeit folyamatosan bosszantani és megalázni? Embertársaink értékrendjét, hitét tiszteletben tartani a demokrácia egyik alapköve, ugyanúgy, mint a szólásszabadság. Veszélyes ellentmondásokat szülő, ingoványos terület.” – Szabó Kisanna helyszíni tudósítása a terrortámadás utáni Franciaországból a DRÓTon.
„És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után…” – Ghassan Zaqtan 1954-ben született, Bethlehem közelében. Tanári diplomát szerzett, pedagógusként dolgozott. Ramallahban él, az Al-Ayyam című napilap munkatársa és az Al-Shou’ara című költészeti folyóirat szerkesztője. Verseit Szokolay Zoltán fordításában olvashatjátok a DRÓT világirodalmi sorozatában.
Alapjaiban félreérti Bartók Bélát és az egész modern művészetet az, aki szerint a most állítandó Bartók-szobor szép és jó. Se nem szép, se nem jó. Giccses, de ezzel tökéletesen beleilleszkedik a mai magyar köztéri giccskultuszba.
Félelem és harag a levegőben. Egymásramutogatás. Néhány politikus kihasználja a helyzetet, talán hogy a saját piszkos ügyeikről is eltereljék a figyelmet. Magyarország miniszterelnöke például.
2014 őszén a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója FFS és a Hungarian Initiatives Foundation támogatásával hét fiatal fotóművész vehetett részt egy háromhetes terepmunkán New Yorkban, hogy az ott készült anyagokkal – amennyire lehetséges ez ilyen rövid idő alatt – rálátást adjon az Amerikába emigráló magyarok, illetve a sokgenerációs külhoni magyarok életére és Magyarországhoz valamint a magyarsághoz fűződő viszonyára. Básthy Ágnes írt a DRÓTra a 2014 decemberétől 2015 január közepéig megtekinthető, Capa Központban kiállított fotókról.
Századszorra játszották A Vörös Oroszlánt a Vígszínházban, amely egyben alkalmat adott, hogy először adják át a Szepes Mária emlékdíjat is. A különleges eseményen ott voltunk, és lehetőségünk volt átgondolni néhány alapvető dolgot a magyar irodalomról és Szepes Mária benne elfoglalt helyéről.
Mária Terézia katonái 1764. január 7-én reggel néhány óra alatt szánalom nélkül megtizedelték a szabadságukért kiálló, összegyűlt székelyeket, ám őket már akkor sem lehetett csak úgy elnyomni. Ez a néhány menekülő, új életteret kereső család kétszázötven év alatt belakta az élhetetlennek vélt havasokat és völgyeket, és ott a mai napig olyan kultúrát és életmódot teremtett, melyből nagyon sokat tanulhatnánk.
Alessandro Baricco Novecento című művéből készült monodrámáját adta elő legutóbb Ilyés Lénárd egy különleges helyszínen: a MrSale öltönyüzletben. A DRÓTon most bepillanthattok az előző előadásba, és megtudhatjátok hogyan jelentkezhettek a legújabbra, az Algernon-effektusra.
Francis Bacon 1561-1626 először 1609-ben megjelent, De sapientia veterum magyarul: Az ősök bölcsessége c. műve korunkban és különösen Magyarországon meglehetősen ismeretlennek számít, ám a XVII-XVIII. században Európa-szerte rendkívül népszerű volt: 1639-ben, Velencében megjelent olasz fordítása többek közt a költő Zrínyi Miklós könyvtárában is megvolt. A munka 31 kis esszéből áll, amelyekben az író a tárgyalt görög mítoszok minden egyes elemét allegorikusan értelmezi. „Ahogyan a hieroglifák megelőzték a betűket, ugyanúgy ősibb a hasonlat az érvelésnél” – írja a bevezetőben Bacon, arra utalva, hogy ezek a történetek a filozófia nyelvén is megfogalmazható igazságokat tartalmaznak, vagyis lényegében egy olyan ősi és örök bölcsességet közvetítenek, amelynek már a régi költők is birtokában voltak. Bacon az emberi tudás tárházát ezzel mintegy időtlenné merevíti, de rávilágít egyben reménytelenül korlátolt voltára is. A szirénekről, avagy a gyönyörről szóló esszé a mű utolsó darabja: a tavalyi Zrínyi-emlékévhez is csatlakozunk szerkesztőnk, Petneházi Gábor fordításának a közlésével, ami a Szigeti veszedelmet tartalmazó Syrena-kötet oly sokat magyarázott címlapmetszetének értelmezéséhez az egyik kulcsot jelentheti. Sors bona nihil aliud.