Várkonyi Nándor
Hangyamód
Immár nincs mit tenni,
Magot el kell vetni,
Sarját learatni,
Napot napra rakni,
Zsák a zsákon megtelik.
Szálló nap homálya,
Szőke füzek árnya,
Piros lángja fogytán,
Estre, sápadozván
Égen-földön szétoszol.
Ének- s fegyvertársra
Vártál indulásra,
Szívet szóra bíztál,
Hová lettek álmaid?
Mit vess hát szemedre,
Bízván tenszívedre
Hited híven adtad,
Lám hát megcsalattat
Bal reménység százszor is.
Bár ne légyen est sem,
Már hogyan hihessem
Ifjú szívem árván,
Kelő erdő ágán
Elhallgasson fi madár?
Álmot garmadába
Gyűjték nemhiába,
Immár úgy kell lenni,
Magot tárba tenni
Nyárban őszre hangyamód.
(1936)
A vers gépirata a hagyatékban:
