Gömöri György magyar irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár. 1953–1956 között az ELTE BTK magyar–lengyel szakos hallgatója volt. 1956-ban a Petőfi Kör tagja lett. 1956 októberétől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 novemberétől külföldön él. 1957–1962 között az Oxfordi Egyetemen tanult. 1963–1964 között a berkeleyi Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964–1965 között kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965–1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969–2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat. 1969-től a World Literature Today szerkesztőbizottsági tagja. 1970 óta a Darwin College tagja, 2001-től nyugalmazott tagja. 1971–2003 között a Comparative Criticism szerkesztőségi tagja volt. 1989–1990 között az Erdélyi Múzeum szerkesztőségi tagja volt. 1994 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. 2008 óta a Rotary irodalmi díj kuratóriumának elnöke.
1973-ban Nagy László és József Attila, 1979-ben és 2003-ban Radnóti Miklós, 1991-ben és 1999-ben Petri György, 1996-ban és 1998-ban saját, Clive Wilmerrel angolra fordított verseinek gyűjteményeit szerkesztette. 1996-ban Szirtes Györggyel modern magyar költők angol nevű antológiáját szerkesztette. Magyarra fordította: Zbigniew Herbert, Czesław Miłosz és Clive Wilmer verseit.
„Nem hagyhatom ki a történetből azonban 1956. október hatodikát. Ez a nap volt, utólag visszatekintve, október huszonharmadika „főpróbája”. Ezen a napon temették újra Rajk Lászlót és három kivégzett társát (egyikükről, Szalairól, már beszéltem korábban az 1949-es évvel kapcsolatban), jelképesen az egész magyar sztálinizmust, amely ugyan csak pár évig tartott, de rengeteg szenvedést okozott.” – Gömöri György életrajzi visszaemlékezését 2024 végén a Savaria University Press adta ki. A DRÓTon most részletet olvashattok a könyvből és visszanézhetitek az Írók Boltjában tartott könyvbemutatót is, ahol a szerzővel Süth Gabriella szerkesztő és Fűzfa Balázs irodalomtörténész beszélgetett.
A lengyel sajtóban néha megjelennek cikkek arról, hogy egyáltalán nem kell orosz írókat olvasni, mert Putyin háborúja lejáratta az egész orosz irodalmat. Ez tévedés, hiszen sokkal több „nem birodalmi szemléletű” jó orosz író létezik, mint imperialista eszméktől megszállott nagyorosz irodalmár. De ami az orosz írók hatalom általi üldöztetését illeti, most két név jut eszembe: Borisz Paszternak és Joszif Brodszkij. Alábbiakban rájuk szeretném emlékeztetni a fiatalabb olvasókat.
Van még, aki emlékszik a régi pesti mozikra? A nyolcvanas évek közepén becsukták a legtöbbet, nem voltak eléggé kifizetődők. Az utolsó magyar írót, aki rájuk még enyhe nosztalgiával emlékezik, Mándy Ivánnak hívták.
Az Angliában élő Gömöri György verse Szálinger Balázsnak ajánlva.
Minden nyelvi testvériség ellenére az ukrán nép többsége jobban érzi magát egy független Ukrajnában, mint az orosz „testvér” farzsebében. Egy-két helyről jött visszajelzés olyan, mint amilyen 1956 november negyedike után volt hetekig Budapesten: a nép hazaküldi az agresszorokat.
Adam Zagajewski, lengyel költőnek több kötete jelent meg angolul és más nyelveken, így magyarul is: pár éve Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat kapott, meg ahogy nekem írta, Szőcs Gézától egy kitűnő üveg pálinkát. Költőként tehát mindenütt elismerték, bár hangsúlyozottan liberális nézeteit, „kozmopolitizmusát” volt, ahol nem verték nagydobra. Adam Zagajewski tavaly, 2021-ben hunyt el.
Idén szeptemberben ünnepli Lengyelország Cyprian Norwid 1821-1883 születésének kétszázadik évfordulóját. Hogy a Drót olvasói ízelítőt kapjanak Norwid nem egyszer komoly intellektuális erőfeszítést kívánó költészetéből, itt közöljük „Vanitas” című versét, Gömöri György fordításában. Jóllehet ez a vers több mint százötven éve íródott, a populizmus előretörésével a mai napig sem vesztette el aktualitását. Lehet hogy emiatt és ehhez hasonló verseiért tartozott Cyprian Norwid II. János Pál pápa legkedvesebb, gyakran idézett költői közé.
Görömbölyi Dávid háromsorosai a világ körül.
Mert el kell ismernem, nem minden hatalom eleve gonosz, lehet azt visszafogottan, igen: liberálisan, mértékletesen is gyakorolni, de a jogállamiságot sajátosan értelmező, puha vagy kemény diktatúrákra általában az jellemző, hogy a hatalmon lévők elvesztik arányérzéküket, saját nem egyszer jelentős támogatói bázisukra támaszkodva következetesen büntetik a többséget, amely fölött a hatalmat gyakorolják.
„Apám a hátán visz át egy mezőn. /
Éjjel van és az árkok tele hóval. /
Sűrű sár. Rejtőznünk kell egy ijesztő //
Valamitől, amit még nem ismerek. /
Aztán megyünk, egymástól messze lépve /
Mind a négyen. Ahová kell, megyek.”
– George Szirtes verse Gömöri György fordításában.
