Weiner Sennyey Tibor: Három király éneke

„Ez a szeretet volt most is a mi lámpásunk ezen a hosszú sötét
éjszakán, míg lelked világok között bolyongott. Ezért érkeztünk
ide, mi ezért jöttünk hóból, ezért jöttünk sárból és a sivatag porából.
És valahányszor újra és újra a világóra körbe jár és újra kattan,

mi újra útra kelünk és újra megtesszük hosszú utunkat, mert a
legegyszerűbb tanítás, a legtisztább tanítás, a legnagyszerűbb
tanítás, még a három királynak is, ó, törékeny Jézusurunk, te
tudhatod: mindig újramondható és mindenkor a legszebb.”
– részlet a szerző, most megjelent UGAR című kötetéből.

„Szüljenek mindhalálig. Erre teremtettek.”

Hogyan lehetséges, hogy ma még mindig azok az elvek érvényesülnek, amelyek a nőket biológiai adottságaikkal azonosítva tartja számon, otthonaikba, férfi fennhatóság alá száműzi, háztartási és gondoskodási munkákhoz kapcsolja, megfosztja saját reprodukciójukra irányuló döntésektől, és hogy a nők elleni erőszak, úgy, mint a boszorkányüldözés a mai napig „megengedett”? A válasz maga a kapitalizmus. Legalábbis a marxista-feminista Federici kötetében ilyen összefüggésben magyarázza a 21. században is zajló, főleg a nem fehér nők ezrei ellen elkövetett erőszakot. Szabó Eszter recenziója a kötetről a DRÓTon.

Juan Manuel Díaz Burgos: Deseo (képtésztel)

Díaz Burgos: aki lefotózta a közöttünk járó éroszt

Bezárható-e egyetlen pillanatba a tény, azzal a szerteágazó történettel ami mögötte rejtőzik? Honnan tudhatom, hogy a történet közli a tényt és nem az szül az történeteket? Hogyan ragadhatók meg a valóságban tünékeny emberi kapcsolatok a mindent elmosó élet lüktetésében? Néhány kérdés, ami akaratlanul pattant ki belőlem Díaz Burgos képein tűnödve – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról írt sorozatának negyedik része.