A kérdés már kopogtat: mit lehet kezdeni a versekkel ma, a bestsellerek és a facebookon megosztott cikkek uralta irodalmi életben, egy világban, ahol szinte semmire nincs idő? Mi szükség volna elolvasni vagy meghallgatni egy költeményt, kivenni a könyvtárból egy verseskötetet, neadj’Isten megismerkedni egy-egy költővel, amíg még él?
Van egy ország – valahol Európában – ahol a levegő és a víz tiszta, az erdők dúsak és vadban gazdagok, a szántók szépen megműveltek, a gyárak és üzemek ontják magukból egyre környezetbarátabb termékeiket, az emberek derűsek és bizakodóak, mindenkinek biztosított a megélhetése, minden flottul és terv szerint működik, mert minden helyzetre és alkalomra van terv, tanács és elképzelés. A fejekben rend uralkodik, a szívekben egyetértés.
Lehet minket szeretni, utálni, vitatkozni velünk, írni hozzánk, és olvasni minket. Egyet nem lehet: megkerülni. A DRÓT az, ami összeköt, összekapcsol. A DRÓT a szellem vezetéke.
A fém elnevezés a görög métallon szóból származik, amit többen a mé vagy més szóhoz – a Hold legősibb nevéhez – kötnek. René Alleau
„Magyarország? Tudom! Ott van Európa mellett!” – beszélgetés Batarita táncos-koreográfussal Koreában. Amikor megtudtam, hogy Stenszky Cili – azóta DRÓT-szerkesztő – Koreában tölt önkéntesként három hónapot, megadtam neki Batarita címét, aki szintén kint volt éppen, és aki hat hónapra kapott koreográfusként meghívást ebbe a lüktető ázsiai országba. A legnagyobb vidéki nagyvárosban, Budapestnél kétszer nagyobb méretű Busanban találkoztak, elmondásuk alapján a mézkenyér és a halpiac között egy főtéri kávézóban, ahol táncról és művészetről, befogadásról és elfogadásról, Magyarországról és Ázsiáról beszélgettek. Ezt a beszélgetést olvashatjátok. wst
Folytatódik világirodalmi sorozatunk! Most Vicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével.