Adél már rég nem varázsolt. Egész nap otthon ült és szipkából szívta a cigarettát. Az után hagyta abba a varázslást, hogy szilvalekvárrá változtatott. A szekrény tetején a leghátsó sarokba dugott, nehogy valaki megegyen, mielőtt visszavarázsolna. Úgy döntött, ő lesz az én végzetem – Bíró Zsófia novellája a DRÓTon.
Novákné egy reggel ellenállhatatlan vágyat érzett. Ilyesmi még soha nem fordult vele elő. Jóval nyitás előtt leszaladt a sarki rövidáruboltba, idegesen topogott, amíg kinyitották, majd megvásárolta az összes nemzeti színű szalagot. Ami azt illeti, 17 méternyi nemzeti színű szalag volt a boltban, ami nem tűnik soknak, de nemzeti színű szalagból mégiscsak jelentős mennyiség. Ha kérdik, maga sem tudta volna megmagyarázni miért, de hát akkoriban nem kérdezősködtek, csak vitték az embert. Miközben lélekszakadva vágtatott fölfelé a lépcsőn, olyan izgatottság vett rajta erőt, amilyen még soha.
Sümegi bácsi nem jött ki a dobozból. A családja eleinte nagyon szégyellte a dolgot, s amint besötétedett és nem látták őket a szomszédok, a doboz elé járultak könyörögni Sümegi bácsinak, hogy fejezze be a truccolást, és jöjjön be vacsorázni, mert kihűl a leves.
Bíró Zsófia az ELTE BTK-ról való 2003-as menekülés és doktori ösztöndíj hátrahagyása után volt tanár, könyvtáros, telefonközpontos, színikritikus, pincér, felolvasó Radnóti Miklósnénál, bárénekesnő, kutyakozmetikus, kutató, kiállító és kiállított a PIM-ben. A DRÓTon most egy mélyen történelem-kritikus, cserébe viszont rövid szatíráját olvashatjátok, amelynek további folytatásaiban bálnák is fölbukkannak majd a szamádhi-életérzést népszerűsítendő, de ez még nem az a rész, ahol ilyesmivel kellene szembesülnötök : . Remek kis olvasmány, amit oroszlánoknak és Sümegi bácsiknak is egyaránt szeretettel ajánlunk.
Gergely Tamás Stockholmban élő, erdélyi származású prózaíró, aki „félperceseket” ír. Legújabb könyvéből – amely 66 vadmalacos félpercesét gyűjti össze -, olvashattok hetet a DRÓTon. Hétszer fél perc, vagy három és fél percben ajánljuk Gergely Tamás könyvét.
Mert mi vagyunk akik mindig voltak mindig vannak s mindig lesznek. / Mert hitünk szikra szilárd célunk szent eszköz. / Mert miénk a téridő az ország a hatalom és a dicsőség. – Berka Attila két verse hatalomról és ellenzékről egyaránt keserű képet fest. Igaza van? Döntsétek el ti.
…két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. – Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni?