Kicsi gyíkocskák napoznak a lövészárokban

Nálunk vagy otthon csücsülsz, amíg hozzák a behívót, összecsomagolsz, felülsz a teherautóra és irány a boszniai határ, vagy kihagyva az első lépést, összecsomagolsz és Palics mellett, a szelevényi erdő bokrai közt bujkálva megpróbálsz átvergődni a határ túloldalára, bízva, hogy még nem állítottak sorfalat, nem aknázták alá, építettek kerítést a határsáv mentén.

Megyünk Jugóba!

Anyu, mi az a jugó? A Jugó az egy ország. Igazából Jugoszláviának hívják, csak mi úgy becézzük, hogy Jugó. Az anyu földrajzot tanít a helyi általános iskolában, azért fogalmaz ilyen tanárosan. De akkor miért nem jugócska? Mert az már túlzás lenne. És hol van ez a Jugó? – Ferdinánd Zoltán írását Nagy M. Hedvig fotóival kísérjük a DRÓTon.

Bartók Imre: Láttam a ködnek országát

Malmőben szerényebb, kis hotelben szállok meg. Igyekszem végiggondolni, mi történt az este, de nem jutok sokra. Fogalmam sincs, mi lesz a kézirat sorsa. Kereskedelmi szempontból a vállalkozás kudarcnak tűnik, hacsak Sven kiadója nem fizet jelentősebb előleget, amiről persze nem esett szó. Nem is hibáztatom érte. – Bartók Imre új könyve a Jelenkornál jelent meg a könyvhétre. Részletet olvashattok belőle a DRÓTon.

Kemsei István: A szederinda szeme – Dunakönyv

Magyarország folyói közül például a Duna társalgó férfibarát, a Tisza szerelmesen ölelő kedves, a Rába, a Hernád kiszámíthatatlan szeszélyű kamasz, a Körös esténként kocsmába ballagó öregember. Aki már kelt át szélviharban kielboattal, kenuval vagy kajakkal a háborgó Dunán, vagy evezett mindent elborító áradásban, sodródó uszadékfák, műanyag flakonok, szeméttel teli nejonzsákok, kidobott hűtőszekrények, s ne adj Isten: bűzösen foszladozó állattetemek között, az tudja, miről beszélek. – Kemsei István dunakönyve a Könyvhétre az Orpheusz kiadónál jelent meg, és most mi a DRÓTon egy rövid részlet közlésével ajánljuk olvasóinknak.