Máshol megbecsülnék, itthon nem kellett

Hová tűnnek a nők a tudományos életből, miért nehéz a szakmában maradnia egy nőnek, még akkor is, ha letett már valamit az asztalra? Mennyire van jelen a szexizmus a mai magyar és nemzetközi tudományos életben? Milyen lehetőségei vannak egy bölcsészdoktornak, különösen, ha nő, a PhD után? Mivel foglalkoztak az alkimisták? Van-e érdeklődés a magyar témák iránt külföldön? Mi a tudós feladata és mivel tartozik a társadalomnak? Bobory Dóra szabadúszó történésszel beszélgettünk.

Haza? Hova?

„Hogyan tudná megóvni őket a pusztán a bőrszínük miatti agressziótól, vagy egyszerűen a mindennapos szúrós tekintetektől? Kinek hiányozna mindez? És miért nem lehet erről beszélni? Miért kell ezt szemérmesen elhallgatni? Azért, mert ez mindannyiunk közös szégyene.” – Németországban élő szerkesztőnket az szerencse érte, hogy az egyik kereskedelmi tévé riportműsorában képviselhette a kivándorolt magyarokat, de úgy tűnik, az ott látottak és hallottak nem igazán voltak ínyére. Miért nem? Most megtudhatjátok.

Magyar bölcsészek külföldön

A legfrissebb statisztikák szerint az elvándorlás Magyarországról folyamatosan gyorsul, London immáron hivatalosan is a második legnagyobb magyar város, a tartósan külföldön letelepedők között ráadásul többségben vannak a jól képzett fiatalok, akiknek tartós hiánya a hazai ellátórendszert becslések szerint akár már középtávon is összeroppanthatja.

Az identitás, mint montázs

2014 őszén a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója FFS és a Hungarian Initiatives Foundation támogatásával hét fiatal fotóművész vehetett részt egy háromhetes terepmunkán New Yorkban, hogy az ott készült anyagokkal – amennyire lehetséges ez ilyen rövid idő alatt – rálátást adjon az Amerikába emigráló magyarok, illetve a sokgenerációs külhoni magyarok életére és Magyarországhoz valamint a magyarsághoz fűződő viszonyára. Básthy Ágnes írt a DRÓTra a 2014 decemberétől 2015 január közepéig megtekinthető, Capa Központban kiállított fotókról.