Régi mozik dicsérete
Van még, aki emlékszik a régi pesti mozikra? A nyolcvanas évek közepén becsukták a legtöbbet, nem voltak eléggé kifizetődők. Az utolsó magyar írót, aki rájuk még enyhe nosztalgiával emlékezik, Mándy Ivánnak hívták.
Van még, aki emlékszik a régi pesti mozikra? A nyolcvanas évek közepén becsukták a legtöbbet, nem voltak eléggé kifizetődők. Az utolsó magyar írót, aki rájuk még enyhe nosztalgiával emlékezik, Mándy Ivánnak hívták.
Minden nyelvi testvériség ellenére az ukrán nép többsége jobban érzi magát egy független Ukrajnában, mint az orosz „testvér” farzsebében. Egy-két helyről jött visszajelzés olyan, mint amilyen 1956 november negyedike után volt hetekig Budapesten: a nép hazaküldi az agresszorokat.
„Egyöntetűen kiállunk a békéért és követeljük, hogy rekesszék be az agressziót fokozottan szító propagandát.” – Svetlana Alexievich, Margaret Atwood, Paul Auster, Jonathan Franzen, Joyce Carol Oates, Orhan Pamuk, Salman Rushdie, Elif Shafak, Olga Tokarczuk, Ludmila Ulitskaya és sokan mások, Nobel-díjasok, írók és művészek százai írták alá a Nemzetközi PEN Club honlapján megjelent petíciót, amelyben elítélik a háborút, kiállnak a békéért és követelik, hogy „rekesszék be az agressziót fokozottan szító propagandát”. Békét, szabadságot és függetlenséget követelnek Ukrajnának.
2022-ben újra egy kontinentális háború a téma, mi pedig elődjeinkhez hasonlóan, most is hanyagul alábecsüljük a kockázatokat és a lehetséges következményeket – Jánosi-Mózes Tibor írása.
Az elmúlt napokban több sajtóhír beszámolt Kadhafi fiáról, Saif al-Islam Kadhafi felbukkanásáról. Sokan úgy vélik, hogy az ifjabb Kadhafi-nak a reménytelen líbiai pokolban, komoly esélyei lehetnek a közéleti visszatérésre, valamint új politikai karrier kiépítésére. De milyen művész valójában az ifjú Kadhafi? Jánosi-Mózes Tibor írása a DRÓTon.
Nálunk vagy otthon csücsülsz, amíg hozzák a behívót, összecsomagolsz, felülsz a teherautóra és irány a boszniai határ, vagy kihagyva az első lépést, összecsomagolsz és Palics mellett, a szelevényi erdő bokrai közt bujkálva megpróbálsz átvergődni a határ túloldalára, bízva, hogy még nem állítottak sorfalat, nem aknázták alá, építettek kerítést a határsáv mentén.
Tudom, hogy nagyon kevesen fognak megérteni. Tudom, hogy még kevesebben fogják elfogadni mindazt, amit most mondani fogok, éppen ezért igyekszem Hamvas írásaiból, naplóiból és leveleiből gondolataimat alátámasztani. – Hamvas Béla szülővárosában, születésének 120-dik évfordulója alkalmából rendezett eperjesi konferencián tartott előadás esszé változatát olvashatjátoka DRÓTon és a lap alján meg is nézhetitek.
Négy évvel a mohácsi vész, és közvetlenül Bécs 1529 ostroma után Erasmus elkezdett írni egy traktátust, melyben feladta korábbi totális pacifizmusát, és azt a kérdést járta körbe, hogy milyen feltételek mellett lehet igazságos, jogos, és ugyanakkor humánus háborút viselni az Európa létét fenyegető török ellen. Feltehetően már a traktátus címe is meghökkentette a kor lelkes „erazmistáit”, azaz azokat, akik Erasmust úgy ismerték, mint aki zsigerileg irtózik mindenféle háborútól. A mű teljes címe ugyanis így hangzik… – Ledán István esszéjét olvashatjátok a DRÓTon.
Vannak napok, amelyek után már soha sem lesz ugyanolyan a világ. 2015 november tizenharmadika, péntek ilyen nap volt. Háború lesz. Háború van.
„Nem szeretek drámaian fogalmazni, de most tényleg kétségbeejtő a helyzet Kárpátalján.” – Megrázó levél jutott szerkesztőségünkbe Kárpátaljáról. Már azzal is segítetek, ha továbbadjátok. Aki konkrét segítséget szeretne adni, az itt megtalálja a Kárpátaljai Ferences Misszió elérhetőségeit. A levél és részletek a DRÓTon.