Sürgősssségi ellátás
A frottírkendőt átitatja a vér. Lassan haladunk. – Fáj? – Pali rázza a fejét. A főorvos már telefonált, megmondta, kit keressünk. Most kipróbáljuk, milyen a magyar sürgősségi betegellátás. Ülünk, araszolunk.
A frottírkendőt átitatja a vér. Lassan haladunk. – Fáj? – Pali rázza a fejét. A főorvos már telefonált, megmondta, kit keressünk. Most kipróbáljuk, milyen a magyar sürgősségi betegellátás. Ülünk, araszolunk.
„Büfészak. Mehetsz mosogatni a mekibe. Hülye bölcsészek. Bölcsész hülyék.” Igazából már ez ellen komolyan tiltakozni kellett volna, de hagytuk. Ahogy hagytuk azt is, hogy megegye a primitívség, az alpáriság a józan észt, az ízlést és az érzékenységet. Ami ma a tanárokkal, az orvosokkal, az egész értelmiséggel szemben folyik az már réges-régen lezajlott a bölcsészek ellen, akik mint köztudomású „semmirekellők”.
„Ma reggel megkaptam jó kis fizetésemet, mind az 57 000 forintot, mostanra maradt is belőle 25 000. Pedig alig vettem valamit, csak azt, amire úgy általában szükség van az életben. Sötét düh és levertség váltogatja bennem egymást.” – Barna T. Attila költő, újságíró így indította keserű vallomását. De ami ezután következik az az igazi feketeleves…
„…a teljes magyar egészségügyi ellátás rendszerének működőképessége van veszélyben.” – Zajlik a fekete szalagos mozgalom, ápolók, mentősök, asszisztensek, szociális gondozók tűzik a ruhájukra a jelképpé vált szalagot, hogy ezzel jelezzék, a magyar egészségügy helyzete tarthatatlan. Ausztriától az Egyesült Államokig a világ különböző pontjain ezzel a gesztussal napról napra több egészségügyi dolgozó fejezi ki szolidaritását a magyar kollégákkal. 2015. május 12-én a szakma és a civilek együtt mutathatják meg, hogy képesek a változásra, változtatásra. Kiss Lászlót, a FESZ elnökét kérdeztük a konkrét problémákról – döbbenetes válaszokat kaptunk.