A férfiak is ugyanúgy félnek, mint a nők

Azért kellett a mozdulatművészetet elrejteni, mert a szabad tánccal kifejezhet az ember valamit. Ha kifejez, az gondolkodásra, érzésre indítja a nézőket. Ha gondolkodnak az emberek, az veszélyes. Ez ilyen nagyon egyszerű. – Batarita táncos, koreográfus a DRÓT 7NŐ beszélgetés sorozatának negyedik alkalmán igazán meglepő dolgokról is beszélt. Itt olvashatod a beszélgetés második felét.

Nem az a siker, ha tapsolnak… – Batarita I. – 7NŐ/4

….hanem az a siker, hogy ha egy ember kapott valamit, elgondolkodott, alakított a darab az életén, vagy napokig olyan dolgokon formálta magát, amin azelőtt nem, vagy esetleg kinyitott magának egy kaput – ez fontos. – mondta Batarita táncos, koreográfus a 7NŐ beszélgetések negyedik estjén. A beszélgetés szerkesztett változatának első részét elolvashatjátok a DRÓTon.

7Nő – beszélgetések nőiségről, női szerepekről nőkkel

Mit ér az ember, ha nő? Mit jelent nőnek lenni? Mihez kezdhet az ember ma Magyarországon nőként? Kiss Judit Ágnes, Pém Ildikó, Jónás Vera, Batarita, Bihari Viktória, Kiss Márta, Pavlova Anna válaszol kérdéseinkre hét héten át, keddenként héttől a Zsivágó Kávéházban. 7 beszélgetőtársunk az élet legkülönbözőbb területeiről jön, van köztük költő, építész, énekes, táncos, blogger, festőművész és üzletasszony. Gyertek ti is és adjátok tovább. Részletek a DRÓTon.

A nő teste

„Ne legyünk szégyenlősek és álszentek, sem mint táncosok, sem mint nézők, sem mint testben élők. A test sokszor jobban beszél, mint gondolnánk, és e négy nő mesteri szintre vitte ezt a nyelvet.” – Batarita, a butoh tánc egyik legjelentősebb magyar képviselője december 7-én tánc workshopot tart Budapesten, ez alkalomból közöljük korábbi előadásáról Stenszky Cecília írását.

Ázsia és Európa között

„Magyarország? Tudom! Ott van Európa mellett!” – beszélgetés Batarita táncos-koreográfussal Koreában. Amikor megtudtam, hogy Stenszky Cili – azóta DRÓT-szerkesztő – Koreában tölt önkéntesként három hónapot, megadtam neki Batarita címét, aki szintén kint volt éppen, és aki hat hónapra kapott koreográfusként meghívást ebbe a lüktető ázsiai országba. A legnagyobb vidéki nagyvárosban, Budapestnél kétszer nagyobb méretű Busanban találkoztak, elmondásuk alapján a mézkenyér és a halpiac között egy főtéri kávézóban, ahol táncról és művészetről, befogadásról és elfogadásról, Magyarországról és Ázsiáról beszélgettek. Ezt a beszélgetést olvashatjátok. wst