Dávid Gyula: 1956 Erdélyben és ami utána következett

Igen ritka és értékes rendezvényen vehetett részt az, aki elment a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett Dávid Gyula-estre. Tele volt a Vörös Terem, de minden bizonnyal egy jóval nagyobb terem is tele lett volna, joggal. A 88 ! éves szerző könyvét aznap mutatta be Pécsi Györgyi irodalomkritikus, szerkesztő. Dávid Gyula műve bár „hivatalosan” az erdélyi eseményekről szól, mégis sokkal több ennél.

Weiner Sennyey Tibor

Hamvas Béla és 1956

Hamvas Béla, amikor azt mondja, hogy „nem lehet semmit sem hárítani”, az annyit jelent, hogy nem lehet semmit sem hárítani. Amikor azt mondja, hogy „lealjasodás volt”, akkor az azt jelenteni, hogy lealjasodás volt. Ilyen egyszerű ez. És amikor arra utal, hogy „a magyarok még egy győztes forradalmat is képesek lettek volna elrontani”, akkor az azt jelenti, amit mond, gondoljunk csak arra, hogy miben élünk most? És erről nem tehet senki más, csak mi.

Ne féljetek!

„Íme, az ország két részre szakad…” – írja versében Turi Tímea. Nem, ez nem közéleti publicisztika lesz, hanem verselemzés. Szoros olvasás, laza írás, személyes értelmezés arról, hogy és akkor most mi van. Nem megijed, nem fordul el, nem retteg, nem fél: hanem kattint és olvas.

„A korrupció mindent szétrohaszt”

„A történeti anyaggal való rossz bánásmód, bizonyos bánásmód az nem más, mint korrupció.” – mondta Száraz Miklós György. Új könyve – az Apám darabokban – egyszerre családregény, szembenézés a tisztázatlan múlttal, titkok és feltárás, egy korszak mérlege, mindez egyben, sőt, erősen ajánlott olvasmány a közelgő ’56-os évforduló alkalmából mindenkinek.

Kinek büdös 1956?

„A jelenlegi kormányzatot egyáltalán nem érdekli 1956. A jelenlegi miniszterelnök 1963-ban, a Kádár-rendszer terrorjának enyhülése idején született, apja annak a pártnak volt oszlopos tagja, amelyik százakat végeztetett ki 1956 és 1962 között…” – Gömöri György költő, író, 1956-os forradalmár és volt cambridge-i tanár Londonból küldött írását olvashatjátok a forradalom leverésének 59-dik évfordulóján a DRÓTon.

Nem mi voltunk, avagy Isten hozta Putyin elvtárs az illiberális szellemvasúton!

Ma délután 2015. február 17-én az orosz elnök megkoszorúz a Fiumei úti sírkertben egy olyan emlékművet*, ami 1956-ot „ellenforradalomnak” írja le, ahogy azt a régi „szép” időkben tették. Megkérdeztem két 1956-ot átélő, majd pedig emigrációba kényszerülő kiváló művészt – a költő Gömöri Györgyöt és a zenész Tommy Víget – , hogy ők mit gondolnak erről. Saját kérdéseim után, végül, mintegy emlékeztetőül, felidézném, mit is mondott Hamvas Béla 1956-ról.