A Nagy Kör-beszéd

„Az is érthetetlen, hogy száz éve tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy mihez fog vezetni a túlfogyasztás, a globális felmelegedés, a fosszilis energiahordozók mértéktelen használata, a műanyag szemét: mégsem tettek semmit. Sokan a kormányokat hibáztatták, mások a nagy cégeket, Tibor és Balázs úgy gondolta, hogy sajnos semmi befolyásuk nincs sem a kormányokra, sem a nagy cégekre, hiszen ki hallgatna egy költőre és egy kertészre, ezért saját életüket kezdték, szerény lehetőségeikhez mérten átalakítani. Például sétáltak. Úgy gondolták sétálni, igazán nem kerül semmibe.” Kovács Ibn Abdul Jozefát 2119-ben tart majd egy beszédet. Ezt olvashatjátok most a DRÓTon.

Művészettel a természetért

Emberként fontos számomra, hogy a környezettel, természettel a lehető legnagyobb összhangban tudjak létezni, és a művészet az egyik fő eszközöm, hogy kifejezzem az ezzel kapcsolatos gondolatokat, igényeket. Az ökológiai problémákhoz fűződő tevékenységek első lépései sem kifejezetten művészetként jelentek meg, de elkerülhetetlenül begyűrűztek a művészi praxisomba is. – Részlet a Bubla Évával készített interjúból.

Még mindig úgy gondoljuk, hogy a mesék a gyerekszobában laknak?

A gyermekeknek közismerten ugyanolyan szükségük van a mesékre, mint a levegőre vagy a szüleikhez való kapcsolódásra, fejlődik a fantáziájuk, és közvetett módon tanulnak a világ működéséről. A felnőttek pedig a könnyen emészthető fantasykban és a krimikben, vagy ha máshol nem, a filmekben megtalálják a történetekre való igényüket. De mi van a nyegle és pimasz kamaszokkal, ők mihez kezdjenek, ha történetekre vágynak?