Krusovszky Dénes – Orbán János Dénes: Átvilágítás

KRUSOVSZKY DÉNES: Orbán János Dénes megkért (kommentben), hogy tegyem fel a kérdéseimet neki. Nos, első körben mondjuk ezekről lenne szó. Nem egyeztettem senkivel, ezek a saját kérdéseim, de remélem sikerül a segítségükkel tisztázni néhány dolgot. Ez itt húsz darab, nyilván még számos feltehető, javasolnám is, hogy nyilvános vitát folytassunk erről, lehetőleg az eddigi eszmecsere több szereplőjének a részvételével.

1) Mi ennek a 150 millió forintnak a forrása? Ha a költségvetésben volt egy ilyen összeg, ami a fiatal irodalom „felfrissítésére” fordítható, a szakmai szervezetek miért nem tudtak róla? És amint kiderült, hogy felszabadítható erre a célra egy ilyen összeg, a Nemzeti Vagyonkezelő, a Minisztérium, vagy a miniszterelnöki tanácsadó (Szőcs Géza) miért nem a már meglévő, (csökkenő) állami támogatással, hatékonyan, de kiszolgáltatottan működő hagyományos szervezetekhez fordult a pénz szétosztásának legmegfelelőbb formáit kikutatva? És hogyan lehet érv egy ilyen nagy volumenű pénzosztásnál az, hogy tudni kell a jó ajtón kopogtatni?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: A Kormány az 1569/2015. (IX. 4) határozatában felkérte a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. útján gondoskodjon a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (a továbbiakban: KMTG) megalapításáról, a nemzetgazdasági minisztert pedig a költségvetési forrás biztosításáról. Megtették; a forrást az MNV biztosította, a saját pénzalapjaiból. Tehát nem az EMMI vagy az NKA vagy egyéb állami pénzosztó szervek kultúrára szánt forrásaiból csoportosították át.

Ez az összeg egy állami tulajdonban lévő cég törzstőkéjét és tőketartalékát képezi.

A KMTG az állami üzleti szféra regisztereihez tartozik, nem pedig a civil szférához. Ez egy szellemi termékekbe való állami befektetés, nem pedig szakmai szervezeteknek nyújtott, vissza nem térítendő támogatás. A befektetés és a vissza nem térítendő támogatás között lényegi különbség van: az előbbitől elvárható valamiféle gazdasági megtérülés is, nem csak szellemi. A kultúrának piaca van, ez a piac képzett szakemberek tevékenysége által javítható, erősíthető.

Az írói szakmai szervezetek nem gazdasági profilúak, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. viszont gazdasági profilú. A KMTG többműfajú tehetséggondozóként jött létre, az irodalmi ágazat csupán egyike ezeknek. Nem kell összemosni egy kft.-t annak egyik projektjével. A szakmai szervezetek legfeljebb egy-egy projekt esetében illetékesek, de nem az egész intézményt illetőleg. Erre még visszatérek.

A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. az NFM, az NGM és az MNV hatáskörébe tartozik, azaz az államgazdasági, és nem a kulturális szférába (EMMI). Magyarán: elsősorban üzleti alapú. Bizonyára ezért nem konzultáltak a kérdésben fölsorolt illetékesek olyan szervezetekkel, melyeknek tagjai írói, nem pedig gazdasági szakemberi minőségükben tömörülnek. De ismétlem, az írószervezetek egyéb illetékességére – mivel több alábbi kérdés is vonatkozik rájuk – még visszatérek.

Az összetett kérdés utolsó kérdése pedig nem ide tartozik, hanem a dolgok origóját próbálja feltérképezni. Minden projekt úgy kezdődik, hogy valaki-valakik kitalálják. Ahhoz, hogy legyen is valami belőle, meg kell tenni az első lépést, azaz megkeresni azt-azokat, akik ebben illetékesek és közvetíteni tudnak. Esetemben-esetünkben kézenfekvő volt Szőcs Géza kulturális főtanácsoshoz fordulni, akinek munkaköri leírása, hogy ötleteket, projekteket közvetítsen a Kormány felé. Hogy barátok vagyunk, egyikünk se tagadta soha, de ez már az érzelmi regiszterbe tartozik, és mit sem változtat a dolog jogszerűségén. Vagy pedig diszkriminálnia kellett volna, esetleg elutasítania, mert a barátja vagyok?

Nem véletlenül nyilatkoztam, hogy kell tudni a megfelelő ajtón kopogtatni: ez a professzionalizmus velejárója, bárhol a világon.

Több mint két évtizedes pályafutásunk alatt két ország számos kormánya, több város polgármestere jött és ment, és nem mindegyik volt baráti. Mégis sikerült mindvégig egyenletesen biztosítanunk a forrásokat. Aki a körülményekre hivatkozva meg sem próbálja, annak garantáltan nem fog sikerülni.

Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy a kezdeti közvetítésen kívül Szőcs Géza nincs semmiféle jogviszonyban az intézménnyel, és más jellegű kapcsolatban sem áll vele. 

2) KRUSOVSZKY DÉNES: Pontosan kik döntöttek, és milyen szakmai legitimációval arról, hogy ez a 150 millió forint milyen módon szolgálhatja legjobban a fiatal magyar irodalom ügyét?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Azok, akiknek a hatáskörébe tartozik: a Kormány és a megbízott minisztériumok, a maguk legitimációjával. Megjegyzem, én egyikkel sem voltam-vagyok jogviszonyban, a KMTG megalapításáig, 2015. december 10-ig nekem semmiféle jogviszonyom nem volt, ebből következően döntési jogom sem, velem csupán konzultáltak időnként. Hogy rajtam kívül még kikkel és mit, velem nem közölték, feltehetőleg azért, mert a minisztériumok kommunikációja szigorú szabályok szerint történik. Úgyhogy

én csak a magam gondolataiért, javaslataiért felelek, ezekre pedig szakmai tudásom és a szakmai múltam jogosít fel.

3) KRUSOVSZKY DÉNES: Pontosan kik vesznek részt a Kft. munkájában, mióta, és milyen feladatkörben? Ha jól értem te vagy felelős az irodalmi-szakmai részért, de nincsen aláírási jogod. Ha így van, kivel konzultálsz szakmai ügyekben (kivel konzultáltál ősszel?), és kiknek van aláírási joga? Felmerült Timár Alpár László neve ügyvezetőként, őt ki kérte fel és milyen kvalitásai alapján hivatott ezt az eddig nem látott nagy összeget éppen ő kezelni? Milyen módon vett eddig részt a fiatal irodalom országos szintű ügyeiben? Kik lesznek még rajtatok kívül, és milyen státuszban a vezetőségben?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: A Kft. tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gyakorolja. A megbízott portfólió-menedzserek irányítják a céget és bírálják felül az ügyvezetőt, kilétükről nem vagyok hivatott informálni, ezzel a kérdéssel az MNV-hez kell fordulni.

A Felügyelő Bizottságba Szentmártoni Jánost, Kránicz Gábort és Siliga Sándort nevezték ki. Az ügyvezetéssel Timár Alpár Lászlót bízták meg.

Ő ügyvezető jogász, közgazdász és médiaszakember, fontos cégek vezetőjeként szerzett tapasztalatot mindhárom területen. A minisztériumok és az MNV az én javaslatomra kezdték el vele a tárgyalásokat és az ilyenkor szokásos átvilágítást.

Az összeg kezelése rendkívül komplex üzleti terv szerint történik, melyet a portfólió-menedzserek és az ügyvezető közösen készítenek, és az MNV szakosztálya és vezetősége hagy jóvá. Ha ettől el akarunk térni, ugyanezt a hierarchiát kell végigjárnunk a változások engedélyeztetése végett. Azaz az ügyvezetőnek nem a fiatal irodalom országos ügyeinek metafizikájához kell értenie, hanem a joghoz meg a közgazdasághoz.

A fiatal irodalom metafizikájához nekem mint megbízott projektvezetőnek kell értenem, valamint az általam vezetett oktatói és szervezői csapatnak.

Szakmai ügyekben több mint 20 éve dokumentálódom és konzultálok, mindenkivel, akivel csak lehetséges. Mivel 2015. december 10-ig nem volt jogviszonyom, a minisztériumok és az MNV alkalmazottain kívül hivatalosan nem konzultálhattam, legfeljebb témába vágó beszélgetések formájában, amit meg is tettem, de nem áll jogomban neveket felsorolni, mert ezzel személyhez fűződő jogokat sértenék, emellett az a vád érhetne, hogy mások nevével akarom legitimálni az ügyet.

4) KRUSOVSZKY DÉNES: Miért nem kerestétek korábban a szakmai szervezeteket, miért csak a felháborodási hullámot követően (a múlt héten) találkoztál a FISZ és a JAK vezetőségével?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Mint már fentebb említettem, az ügy gazdasági jellegéből adódóan a szakmai szervezetek nem illetékesek a KMTG vonatkozásában, mivel az nem a civil, hanem a gazdasági szférához tartozik. A fiatal írószervezetek legfeljebb az Előretolt Helyőrség Íróakadémia projektben érintettek. De egyrészt ott van a jogviszony kérdése: amíg nem volt jogviszonyom, milyen alapon tárgyaljak? Másrészt: mi a tárgyalás alapja? Az, hogy rokon a projekt tevékenysége?

Van valamiféle levédett, kizárólagos joga a tehetségkutatáshoz vagy tehetséggondozáshoz bármelyik írószervezetnek? Másnak – például a magyar államnak – nincs joga ezzel foglalkozni?

Netán konkurenciát jelentenénk egymásnak, és „föl kéne osztanunk a piacot”? Hiszen senki nem akadályozza meg őket, hogy ugyanazt a tevékenységet folytassák, mint eddig. 

Az írószervezet, mint olyan, egy szakmai személy? Nem, nekünk nem „szervezeti tudásra”, hanem szakemberek tudására van szükségünk, akik persze lehetnek tagjai bármely írószervezetnek, de nem a tagságuk, hanem a tudásuk alapján válogatjuk ki őket. Amúgy én például a FISz alapító tagja vagyok, és minden egyes szakember, akivel jelenleg tárgyalásokat folytatunk, tagja vagy az egyik, vagy mindkét fiatal írókat tömörítő szervezetnek és más írószervezeteknek is.

Mi nem szervezeti támogatást keresünk, hiszen nekünk megvan-meglesz a megfelelő infrastruktúránk. Ismétlem, a tudást nem szervezetektől, hanem szakemberektől várjuk, akikkel egyéni tárgyalásokat folytatunk.

És még egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani: a pályázati kiírásoknak számos JAK- és FISz-tag is megfelel. Aki pedig megfelel a kiírás kritériumainak, joggal és eséllyel pályázhat.

Az egyetlen tárgyalási alap tehát az, hogy miben tudjuk mi támogatni a fiatal írószervezeteket. Ugyanis ez is szándékunkban áll. A fiatal írószervezetek meg is tették az első lépést, egyelőre tagjaik informálásra kértek föl, amit a gyorsabban reagáló FISz esetében meg is tettem, a JAK-tagokkal való találkozó pedig most szerdára van betervezve. Miután beindul a projekt, folytatjuk a beszélgetést.

És nem a „felháborodási hullám” mozgat, mert ez az egész ügy nem érzelmi, hanem szakmai alapon dől el.

A szakmaisághoz pedig hozzátartozik többek között az is, hogy az embernek időnként felháborodott reakciókkal kell szembesülnie. Ne hidd, hogy ez az egész meglepetésként ért. Ne feledjük: 1998-ban, mikor létrehoztuk a FISzt, ugyanilyen támadásoknak voltunk kitéve, ugyanezzel a területfoglalós, bedarálós dumával. Az idő olyannyira igazolta a FISZ szakmai létjogosultságát, hogy mára az ellenünk való érvelés egyik alappillére lett.

5) KRUSOVSZKY DÉNES: Miért gondoljátok, hogy a fiatal magyar irodalom „felfrissítése” leghatékonyabban egy ilyen íróakadémia keretei között valósítható meg? Mivel nyújtana ez az intézmény többet a plurálisan, sokféle területen egyaránt hatékonyan dolgozó irodalmi szervezetekkel szemben?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Azért gondoljuk így, mert az írószervezetek által végzett tehetségkutatás és -gondozás nem rendszeres. Ne hasonlítsuk össze az írószemináriumokat, az időnkénti kurzusokat, némely szövetségi tag pályakezdők iránt tanúsított lelkes segítőkészségét egy rendszeres, hároméves, sokoldalú képzéssel, ahol nem kizárólag az írói kreativitást fejlesztik, hanem gyakorlati oktatás is folyik, a tördelőszerkesztéstől a könyv- és lapszerkesztésig, az előadóművészi képességek fejlesztésétől a vonatkozó jogi és pénzügyi felkészítésig (hiszen egy írónak folyamatosan szerződésekkel és számlaügyekkel is kell bajlódnia). Ebben a formában tudjuk biztosítani az esélyegyenlőséget, azaz ha egy tanyasi vagy egy kárpátaljai ifjú alkotóban motoszkál a tehetség, segítünk neki a távolságok áthidalásában, és leküzdhetővé tesszük számára a szociális helyzetéből fakadó nehézségeket.

Ha azt mondanád, hogy ezt megfelelő anyagiak birtokában egy írószervezet is meg tudná oldani, azt válaszolnám: lehet, de ilyen nagyságrendű anyagiakat az állam már nem bíz civil szervezetekre, hanem a saját gazdasági felügyelete alatt tartja.

Nem beszélve arról, mekkora skandalum lett volna abból, ha az állam az egyik vagy a másik fiatal irodalmi szervezetet bízza meg egy ilyen intézmény fölépítésével. Kettőt létrehozni pedig ésszerűtlen pazarlást jelentett volna.

6) KRUSOVSZKY DÉNES: Ha ez egy oktatási intézmény lesz alapvetően, konzultáltatok-e pedagógiai szakértőkkel, hogy a legmegfelelőbb oktatási formát találjátok meg az iskolához? Ha konzultáltatok, kikkel és mikor?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Mind én, mind pedig a meghívott oktatók, akik remélhetőleg a napokban szerződés aláírásával is szentesítik megegyezésünket,

oklevéllel és tapasztalattal rendelkező pedagógusok vagyunk.

De: egy művészeti iskolában csak akkor lehet nekiállni a legmegfelelőbb oktatási forma megkeresésének, ha már ismerjük a nyertesek kilétét, felmértük tudásukat és elbeszélgettünk velük terveikről. Egyetlen alkotót sem lehet beskatulyázni, és nincs általános receptje a mesterség megtanulásának. Mindenkivel egyénileg fogunk foglalkozni és mindenki maga jelölheti ki, hogy mit szeretne tanulni, majd együtt dolgozzuk ki ennek a módszertanát. Éppen ezért egyelőre csak egy kisszámú alap-oktatócsoportot szerződtetünk, a többieket akkor keressük meg, amikor felmértük, hogy milyen szakemberekre van szükségünk. 

7) KRUSOVSZKY DÉNES: A te elmondásod szerint óvodától főiskoláig himbálózik az oktatási struktúra, mely egész napos elfoglaltságot jelent a hallgatóknak és oktatóknak, illetve a kiszolgáló személyzetnek, és amelynek nyilván infrastrukturális igényei is igen nagyok (pl. ki fogja fizetni az irodákat, a tantermeket, a határon túli vagy vidéki tehetségek budapesti lakhatását?), tehát fenntartása még rövidtávon is sokkal nagyobb összeget igényel, mint 150 millió forint, honnan fog további támogatásokat kapni? Ezt garantálja-e a Nemzeti Vagyonkezelő? És ha igen, milyen hatással lesz ennek az összegnek az előállítása a többi irodalmi célú forrásra?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Senki nem mondta, hogy egész napos erőltetett menetet fog ez jelenteni, és mindannyian összeköltözünk egy kaszárnyába vagy kommunát alapítunk. Miután megvannak a nyertesek, kidolgozzuk a tervet. Aki budapesti, azzal hétközben foglalkozunk, a vidékieknek hétvégi oktatást biztosítunk. A határon túliak a távolság függvényében havonta és szünetekben jöhetnek fel, és online-módszerekkel is részt vehetnek az oktatásban: ez manapság könnyen kivitelezhető.

Béreltünk irodát, termeket és vendéglakást,

ahol 15 embernek tudunk szállást biztosítani, de ha ennél többre van szükség, van lehetőség a bővítésre is.

Valóban, számítunk arra, hogy újabb összeget fektetnek a KMTG-be, de nem kell aggódni, hogy ez a kulturális alapoktól lesz elvonva, mert amint fentebb is kifejtettem:

mi a gazdasági szférában mozgunk, másak a forrásaink.

8) KRUSOVSZKY DÉNES: Azt írjátok, hogy a magántőkét is igyekeztek aktivizálni. Milyen formában képzelitek ezt el? Kiket terveztek megkeresni? Vannak-e erről konkrét elképzeléseitek, akár eredményeitek e téren?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Így van. Szándékunkban áll egy közhasznú alapítvány létrehozása is, ahol az 1%-ok begyűjtésén kívül tehetős vállalkozók adományaira is számítunk. Az Előretolt Helyőrségnek az elmúlt két évtizedben igen jó eredményei voltak a magánmecenatúra megmozgatásában, nagy- és középvállalkozók is támogattak, igen tisztes összegekkel. Úgyhogy

vannak konkrét elképzeléseink, vannak már ajánlkozók is.

Megemlítenék még itt egy fontos forrást: az uniós alapokat. Mivel kft. vagyunk és rendelkezünk az önrészhez szükséges tőkével, igen jó eséllyel pályázhatunk európai pénzekre, az MNV-nek erre külön szakosztálya van.

9) KRUSOVSZKY DÉNES: Miért nem lehet tudni még semmit arról, hogy kik fognak az iskolában oktatni? Így hogy várható el, hogy fiatal szerzők komolyan vegyék az egészet?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Mindaddig, amíg a fölkért oktató alá nem írta a szerződést, nincs jogviszonyban velünk, és nem tehetjük közzé a nevét. A szerződés is tervfüggő, nem olyan egyszerű, hogy amikor kedvünk támad, aláírjuk a papirost – egy komoly gazdasági tervezet még erre is kitér. A projektleírást, a pályázati kiírást és az oktatók nevét, életrajzát és portfólióját egyszerre fogjuk közzétenni, mikor az intézmény honlapját aktiváljuk. Ha valami közbe nem jön, még ezen a héten. Ezt követően

a fiatal szerzők elkezdhetik tanulmányozni az anyagot és a pályázati kiírást, és eldönthetik, hogy komolyan veszik-e vagy sem.

10) KRUSOVSZKY DÉNES: Ha azt írod, hogy pályázat lesz majd februárban, minek köszönhető az, hogy máris keresed a tanítványokat, személyesen ajánlottál fel több fiatal szerzőnek is ösztöndíj-lehetőséget? Vagy ez nem igaz?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Valóban beszélgettem már erről néhány fiatal szerzővel. Nem kezdőkkel, hanem haladókkal, akikre már felfigyelt a szakma. Ugyanis az eredeti terv az volt, hogy a haladó íróknak szóló helyek egy részét nem pályázati, hanem meghívásos alapon töltjük föl.

Ehhez jogunk van, cég vagyunk és nem civil szervezet vagy közhasznú intézmény, üzleti alapon közelíthetünk a témához és meghívhatjuk azt, akiben lehetőséget látunk. 

Csapatban is kell gondolkodnunk, nem csak egyénekben. De épp egy ifjú hölgy volt az, aki azt mondta: számára kényelmetlen a meghívásos pályázat, mert ellenérzéseket válthat ki a kollégáiban. Megértettük, ezért az összes helyet pályáztatjuk.

11) KRUSOVSZKY DÉNES: Miért gondolod, hogy a fiatal irodalom ügyét egy határozott esztétikai platformra építkező iskola jobban szolgálja, mint a plurális ízlést és irodalmi közeget eddig is már hatékonyan kiszolgáló/létrehozó szervezetek (JAK, FISZ)? Miért kell, hogy az elmúlt két és fél évtized számos irodalmi köre közül épp az Előretolt Helyőrség (és holdudvara) kezében összpontosuljon ekkora tőke? Milyen szakmai referenciák biztosítják ezt a privilégiumot a számotokra?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Többrendbeli nyilatkozataidnak számos alkalommal az Előretolt Helyőrség jelentőségét lekicsinylő íze volt. Az Előretolt Helyőrség egy egész holding működését hangolta össze. Ebben volt Könyvkiadó (= kft.), írószervezet (= egyesület), alapítvány, tehetségkutató kör (a Bretter György Irodalmi Kör) valamint, egy idő után hatalmasra nőtt irodalmi kávéház, a Bulgakov, amely kulturális központként működött, rendezvények és képzőművészeti kiállítások százainak adott otthont. A holdinghoz gyakran folyóiratok és más intézmények is társultak. Összehangoltan működött, és minden gazdasági társasági forma (kft., egyesület, alapítvány) lehetőségeit kihasználta. A holdingnak megfelelő felszereltsége volt, személygépkocsiktól kezdve mindenféle műszaki berendezésig, vendéglakástól előadótermekig, és jól kiépített logisztikája.

Ez a holding egész Erdélyre kiterjedt, de a határokon túlra is, és bár Kolozsvár volt a központja, rendszeresen vitte és népszerűsítette az irodalmat, még a legeldugottabb falvakba is.

Fizetett alkalmazottak és önkéntesek szerveztek, dolgoztak mindenfelé. Minden lehetséges pénzforrást megmozgattunk, mindkét országban, de magunk is termeltünk, többet, mint amennyit megpályáztunk. Nem csak kiadtuk a könyveinket, hanem igyekeztünk el is adni őket. Nem tudom, hogy a JAK vagy a FISz hány olyan alkotót tud fölmutatni, akinek debütkötetét újra kellett nyomni, és akinek 1000–2000 példányban fogyott el a könyve, de nálunk egy tucatnál is több ilyen volt.

Ez a logisztika, ennek a rendszernek a kidolgozása, működtetése és eredményei a szakmai referencia. Nemkülönben a szerzők, a művek minősége is, hiszen a Helyőrség alkotói közül többeket a kortárs magyar irodalom jelesei között tartanak számon, és a Helyőrség recepciója több vaskos kötetre rúgna, ha publikálnánk. Nem érzem úgy, hogy a teljesítményünk alatta maradna a két szervezetének, főképp hogy a FISz tevékenységében alaposan, közös könyvkiadás szintjén is részt vettünk. Inkább azt gondolom, hogy az anyaországiak egy részének vannak felületes ismeretei arról, ami ott történt.

Arról pedig meg vagyok győződve, hogy logisztikában, rendszerben, menedzsmentben

egyedülállóak voltunk az egész Kárpát-medencében,

és most erre a tudásra van elsősorban szükség.

Ami a határozott esztétikai platformot illeti, totális tévedés és a téma felületes ismeretére vall. A Helyőrség égisze alatt jól megfértek a harsány, villoni figurák és a finom lírai alkatok, a népiesek és az urbánusok, a komoly filozófusok és a humoristák. Nemrégiben jelent meg a 20 éves jubileumi antológia, félszáz szerző több száz oldalon, bár egy annyit tessék átlapozni, mielőtt ilyeneket tetszik állítani.

12) KRUSOVSZKY DÉNES: Ilyenkor szoktad azt írni, hogy nem tudhatjuk, hogy nem lesz-e sokkal plurálisabb az iskola. Valóban nem tudhatjuk, hiszen nem mondasz semmit. Az iskola neve pedig eléggé afelé mutat, hogy itt a Helyőrség utódintézményéről van szó. Kérlek, cáfolj meg. Kik fognak tanítani nálatok, akik nem a ti körötökből jönnek, és kik a régi Helyőrségesek közül? Az úgynevezett baloldali/liberális körből kértetek-e fel szerzőket tanítani? Ki mondott már igent?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Mint említettem, előbb megvárjuk, hogy kik kerülnek be. A pluralitást az alkotók jelentik, nem az iskola, és az iskola nem akarja őket egyenarcúvá nevelni, egyrészt mert öntudatos írókat nem is lehet, másrészt meg épp az a célja, hogy minél több műfajban, minél jobb alkotók kerüljenek ki innen, mindannyian egyéni hanggal. Az iskola neve valóban a Helyőrséggel való kapcsolatra is utal, de nem érzem úgy, hogy a regénycím önmagában meg Rejtő Jenő alakja, sorsa ne hordozna elég szimbolikát ahhoz, hogy az Előretolt Helyőrség egy fiatal irodalmi akadémia találó neve lehessen. Utódintézménynek pedig nem lehet nevezni, mert logisztikai és művészeti tudást vesz át a Helyőrségtől, nem pedig annak történetét. 

Az oktatók között valóban lesznek Helyőrségesek, de nem azért, mert Helyőrségesek, mert ugyanúgy FISz-esek meg JAK-osok vagy Szépírók is. Hanem azért, mert jó írók és szakemberek.

Kilétüket a napokban megtudjátok, és nem hinném, hogy szakmailag beléjük lehetne kötni. De ez a maroknyi kezdőgárda nem csak Helyőrségesekből áll; továbbá melléjük – mihelyst a pályázat lezajlik és megismerjük a nyertesek igényeit – újabb oktatókat szerződtetünk, és ekkor már nem a Helyőrségesekből válogatunk, elsősorban azért, mert legtöbbjük Erdélyben él. Megnyugtatlak, hogy a Helyőrség – ha már így „bélyegeztek” – kisebbségben lesz. Az oktatókat nem politikai alapon válogatjuk. A szakmai tudás nem politikai hovatartozás kérdése.

Én a magam részéről ezt mindig is leszartam, és soha nem kérdeztem az Erdélybe meghívott vagy érkező kultúrvendégtől, aki a Bulgakovban vagy máshol föllépett, hogy kire szavazott. Ez magyarországi betegség, én pedig erdélyi vagyok, ahol azzal kezdjük az ismerkedést, hogy pálinkát töltünk a poharakba, nem pedig politikát.

Te is voltál a Bulgakovban, tőled sem kérdeztem. De ha már ennyire firtatod, igen, nagyon szerettünk volna és továbbra is szeretnénk az „ún. baloldali/liberális körökből” is állandó és időszakos oktatókat meghívni. Csakhogy ezt egyelőre épp ti, támadók akadályoztátok meg, mert ezidáig bárkit, akinek a neve fölmerült, azonnal letámadtatok. Ahogy nyilvános lesz az oktatók névsora, őket is szét fogjátok szedni, miközben

pont ti voltatok, akik leszűkítettétek a válogatás lehetőségét, te magad is bojkottra szólítottad föl a szakmát.

Hogy aztán a fejünkhöz vághassátok, hogy kikből és miért válogattunk, miközben ebben a fázisban csak néhány bátor ember merte ezt vállalni, mert lehet sejteni, mi vár rájuk, és senki nem szereti, ha köpdösik.

Remélem, mielőbb bebizonyosodik mindenki számára, hogy politikától mentes, szakmai intézmény vagyunk, és ugyanazt akarjuk, mint minden normális magyar literátor: jó irodalmat művelni és azt népszerűsíteni. 

Mi mindenesetre – ezt is meghirdetjük a kiírással együtt – várjuk bárki jelentkezését, aki oktatni akar és tud. 

És ha ti engeditek őket, majd jönni is fognak.

13) KRUSOVSZKY DÉNES: Kérlek, pontosan tájékoztass arról, hogy milyen juttatásokra számíthatnak a tanárok, milyenekre a diákok, és milyenekre a Kft. vezetősége?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Két kategória lesz. 20 pályakezdő kap majd 40–100.000 forint közötti tanulmányi ösztöndíjat; az összeg megállapításakor figyelembe vesszük, hogy milyen távolságot kell megtennie lakhelye és a főváros között, valamint felmérjük a szociális helyzetét is. Lesz továbbá 10 szenior-hely, akiknek nem csak az írói kiteljesedését kívánjuk segíteni, hanem azt is szeretnénk, ha mielébb mentorok, leendő oktatók lennének. Ők 150–250.000 forint havi juttatásban részesülnek az oktatási segédletért, valamint a képzés ideje alatt megírandó könyvek szerzői jogának ellenében. Az összeg megállapításakor figyelembe vesszük specifikus tudásukat, mellyel az Írókadémia tevékenységéhez hozzá tudnak járulni, valamint az írói tervben ígért könyv-szinopszisokat, a szerző szakmai rangját, piaci potenciálját.

A Kft. vezetőségének javadalmazásáról a honlapról lehet majd értesülni, mikor fölkerülnek a közhasznú információk,

ugyanis minden állami intézményt köteleznek erre, mint ahogy arra is, hogy éves beszámolót és közhasznúsági mellékletet tegyen közzé, melyekből bárki informálódhat a pénzek mozgásáról. Az alapító okiratban nem szereplő, tehát nem vezetői személyek bérezése, esetünkben az oktatóké viszont egyrészt az üzleti, másrészt a személyi jogkörökbe tartozik, erre vonatkozólag – én legalábbis – nem szolgálhatok információkkal.

14) KRUSOVSZKY DÉNES: Hivatkoztál rá, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. mint irodalmi oktatási intézmény csak pilot-projekt. Ez mit jelent pontosan? Társművészetekben is gondolkodtok? Lenne az irodalmi mellett zenei, színházi, képzőművészeti, táncos, filmes oktatási projektetek is? Milyen szakmai felkérésre, milyen konzultációval, és pláne: milyen forrásból? Nem érzitek-e, hogy egy ilyen nagymérvű intervenciót nem ártana a szakma aktív képviselőivel egyeztetni? Vagy már el is kezdtétek? Milyen szervezetekkel vettétek fel eddig a kapcsolatot?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Mi egyelőre megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy ez a Kft. a művészetek, de akár a tudományok terén is biztosítani tudja a jogi hátteret, és infrastruktúrája bármikor könnyedén bővíthető lehessen.

Valóban számos egyéb projektben gondolkodunk, az általad fölsoroltakban is.

Még nem kezdtük el a többi projekt kidolgozását, de indítványozni fogjuk a tárgyalások elkezdését, mihelyst az irodalmi projektet beindítottuk. Megismételem: én csupán ötletgazda vagyok, hogy a tulajdonos és a tulajdonosi jogokat gyakorló intézmények hogyan járnak el a többi projekt esetében, nem én határozom meg. 

15) KRUSOVSZKY DÉNES: Beszéltél könyvkiadásról. Nem gondolod-e, hogy nem fair belépni ilyen politikai-gazdasági hátszéllel egy olyan területre (fiatal, pályakezdő szerzők megjelentetése), ahol a FISZ és a JAK (nem is beszélve mondjuk a fiatalokra – örvendetesen – egyre nyitottabb független, piaci alapú kiadókról) évek óta hatékonyan dolgozik, holott folyamatosan csökken a támogatásuk erre?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Nem tervezünk saját kiadót, jól működő, professzionális holdingok és kiváló kiadók vannak a piacon. Ha valamelyik alkotónk elkészül egy könyvvel, azt megszerkesztjük és kiajánljuk a kiadóknak. Könyvtámogatást is fölajánlunk, de mindez üzleti alapon történik majd: az adhatja ki, aki a legjobb feltételeket biztosítja. Ha egy pályakezdő a képzés ideje alatt elkészül a debütkötetével – amennyiben a szerző és az írószervezet kuratóriuma meg a sorozatszerkesztők is egyetértenek –, megjelenhet a JAK vagy a FISz sorozatában. De nem csak a saját szerzőinket kívánjuk támogatni a könyvalapunkból, hanem másokat is, például a JAK- meg a FISz-sorozatot is, hiszen

nem valamiféle monopóliumot akarunk, hanem minden életképes fiatal magyar irodalmi projektet lehetőségeink szerint segíteni.

16) KRUSOVSZKY DÉNES: Azt írod, hogy kiadókkal fogtok tárgyalni. Szeretném tudni, hogy kiket kerestek meg ezügyben, és kik azok, akik már pozitívan válaszoltak a megkeresésetekre?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Voltak már megkeresések, visszajelzések, előtárgyalások, és még lesznek. De az üzleti szférában minden ilyen jellegű információ nyilvánosságra hozatala csak a partnerek beleegyezésével történhet meg. Nekünk egyébként csak elvi érdeklődésre van szükségünk az ő részükről, mert mint mondtam, a könyveket kiajánljuk, gyakorlatilag licitre bocsátjuk, és bármelyik kiadó versenyezhet, ha megfelel a kritériumoknak.

Amennyiben viszont a kiadók – például a te felhívásodra – bojkottálnák a projektet, úgy kénytelenek leszünk saját kiadót létrehozni, előrelátó módon ez a tevékenység is szerepel az alapító okiratban. 

17) KRUSOVSZKY DÉNES: Szerzői jogok kereskedéséről is volt szó, tehát arról, hogy egyfajta irodalmi ügynökségként fog a Kft. kereskedni a szerzői jogokkal (amik amúgy elidegeníthetetlenek, szóval nem értem egészen ezt, de majd biztosan megmagyarázod). Hogy gondoljátok ezt? Milyen formában működne ez az ügynökség, milyen módon jelentene ez támogatást az adott szerzőknek? Milyen részesedéssel dolgozna az ügynökség?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: A szerzői jogok bizonyos időre átruházhatók. Mi 4 évre vesszük át a jogokat. Ügynökségként ugyanúgy működünk majd, ahogyan mások is teszik ezt. Tekintve, hogy megelőlegezzük a bizalmat, befektetünk, megvásároljuk a még el nem készült művek szerzői jogát, a szerzőknek és a műveknek menedzsmentet biztosítunk, mi több, a kockázatot is bevállaljuk,

a megtérülés utáni esetleges profitból való 50%-os részesedést jogosnak találjuk.

18) KRUSOVSZKY DÉNES: Érdemes lenne tisztázni a Kft. viszonyát is a meglévő irodalmi struktúrán belül. Azt olvastam, hogy Szentmártoni János (az Írószövetség elnöke) részt vesz valamiféle felügyelőbizottsági munkában, de kik lesznek még ebben a szakmai felügyeletben rajta kívül? Megkerestétek a Szépírókat, az MMA-t, a MEGY-et, az EMIL-t, kiket még, kiket nem, és miért?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Szentmártoni János nem valamiféle felügyelőbizottsági munkában vesz részt, hanem a Kft. Felügyelő Bizottságának az elnöke. Az FB tagok feladata azonban a jogi és pénzügyi „erkölcsi” kontroll, a felülbírálás. A többiek nevét is fölsoroltam már: Kránicz Gábor is irodalmár, Siliga Sándor pedig a jogi-pénzügyi szakemberként vesz részt ebben a bizottságban. A bizottságot a minisztériumok állították össze.

A felsorolt szakmai szervezetekkel szívesen elbeszélgetünk és barátkozunk, ha nekik sincs ellenükre, de mint azt már többször említettem, a mi tevékenységünk gazdasági alapokon nyugszik, és munkánkhoz nem szervezeti, hanem egyéni tudás szükséges.

Mihamarabb egyetemeket fogunk fölkeresni, hogy irodalomelméleti, irodalomtörténeti és egyéb szakirányú képzést biztosítsunk azoknak, akik ezt igénylik a tanítványok közül. Én például rengeteget köszönhetek Cs. Gyimesi Évának, az irodalomelmélet nagyasszonyának, fontosnak tartom az elméleti alapokat, de tiszteletben tartom azt is, ha valaki kevésbé vonzódik a teóriákhoz. Mindenesetre föl fogjuk ajánlani ezeket a lehetőségeket is, és amennyiben a tanítványok úgy kívánják, engedélyt fogunk kérni az egyetemek vezetőségétől és a tanároktól, hogy kurzusaikat, szemináriumaikat látogathassák. 

19) KRUSOVSZKY DÉNES: Azt írod, hogy az iskola nem lesz akkreditált intézmény. De akkor vajon mire szolgál majd az infrastruktúrája, és mivel segíti majd a végzett diákok szakmai-egzisztenciális előmenetelét? Nem tartjátok-e rendkívül abszurdnak, hogy miközben a kormányzati oktatáspolitika a bölcsészettudományok háttérbe szorításával foglalatoskodik, mondván, hogy nincs kézzel fogható hasznuk, hogy nem használható az a tudás, amit adnak, ti egy olyan iskolát alapítotok ugyanennek az államnak a pénzügyi asszisztenciájával, ami végképp használhatatlan tudást ad, ha azt nézzük, hogy még csak nem is akkreditáljátok az intézményt?

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Az akkreditálás lehetőségét nem zártuk ki, de már említettem: fenntartásaim vannak az ezzel járó bürokrácia miatt,

szerintem a művészi oktatásnak a művészi szabadság jegyében kell zajlania, nem pedig papírra vésett, rideg sémák alapján.

Amennyiben kivitelezhető, hogy ne nyomorítsanak meg ilyesmivel, indítványozni fogjuk az akkreditálást is. De ha belegondolunk, egy iskola presztízse nem feltétlenül az akkreditáció függvénye, és nem az oklevél a fontos, hanem a tudás, az, hogy aki ezt az akadémiát kijárja, mit és hogyan tud fölhasználni a tanultakból.

Az, amit mi biztosítani kívánunk, perspektivikus. Való igaz, hogy

kizárólag szépírásból nagyon kevesen tudnak megélni a Kárpát-medencében. De egy írónak lehetnek olyan melléktevékenységei, melyek nem merítik le teljesen elméjének akkuját, és nem rabolják el az alkotásra szánt összes időt.

Ilyen például a könyv- és a lapszerkesztés, de akár a műszaki szerkesztés, a tördelés, nyomdai előkészítés is, vagy az újságírás, de a művelődésszervezés is. Nekem például egyéni vállalkozásom van, melynek fő tevékenysége az írói, költői tevékenység, de szerepel a listán az újságírás és a (mű)fordítás mellett a „nyomdai kiadvány tördelése, szerkesztése, tipográfia” is. Ehhez oklevél és engedély szükséges, de hát anno elvégeztem két tanfolyamot, tanúsítványom van róla és szakmai gyakorlatot is végeztem. Ha minden kötél szakad, tördelőszerkesztőként is meg tudok élni. Semmi ördöngösség nincs benne, pár hét alatt meg lehet tanulni és néhány hónap alatt tökéletesíteni. Egy írónak publicisztikát írni úgyszintén nem lehetetlen kihívás, mint ahogyan a szerkesztés sem. Legtöbben ezt magánúton tanulják meg, de a megfelelő szakmai irányítás lényegesen lerövidíti a tanulási időt. A művelődésszervezés is egy bevételi lehetőség. Az ilyen képzettségű munkaerőre manapság – amikor portálok, blogok ezrei működnek, mindenféle kiadványok tömkelege jelenik meg és rendezvények százait szervezik naponta – igen nagy igény van. És ezek mind olyan tevékenységek, melyek mellett marad idő és energia az alkotásra is. Egy egyéni vállalkozás kérdése csupán, és ha meggazdagodni nem is, de megélni meg lehet belőle, jobban, mint sok humán szakmából.

Az sem mindegy, hogy ki milyen előadói képességekkel rendelkezik. Nem mindegy, hogyan adod elő magad egy találkozón, egy interjú alatt. Ha jó előadó vagy és tudsz bánni a közönséggel, több helyre hívnak meg, többször szerepeltetnek a médiában, jóval népszerűbb leszel, és ez a zsebeden is meglátszik. Bár ez is tehetség kérdése, megfelelő szakmai irányítással rengeteget lehet tanulni, fejlődni ezen a téren is. Nekünk külön szakoktatónk lesz rá, és a gyakorlatról is gondoskodunk.

És az sem mindegy, hogy egy írónak milyen jogi és pénzügyi ismeretei vannak. Hiszen folyamatosan szerződéseket kell kötnie és tiszteletdíjakat bevételeznie. No meg pályáznia, ami megint csak nem gyerekjáték. Nem mindegy, hogy milyen vonatkozó ismeretei vannak, hogyan és mit alkuszik ki magának, mit ír alá. Ha már abszurdumokról beszélünk, az is abszurd, hogy én másfél éve költöztem ide, Magyarországra és már legalább két tucat itt szocializálódott írónak meg újságírónak kellett elmagyaráznom az egyéni vállalkozás, a KATA vagy éppenséggel az EKHO „titkait”. Pályafutásom ideje alatt több kollégát és számos félig képzett pénzügyest kellett fölvilágosítanom például arról, miként lehet kifizetni egy határon túli alkotó honoráriumát, és hol optimálisabb adóznia az illetőnek.

Meggyőződésem, hogy

az ilyen jellegű pragmatikus tudás nagy hasznára válhat egy írónak.

És nem látom, hogy a magyar nyelvterületen bárki is intézményszerűen és ilyen komplexitással foglalkozna mindezekkel.

20) KRUSOVSZKY DÉNES: Milyen nemzetközi kapcsolatokat kívántok kiépíteni? Milyenek vannak már most? Vagy ilyesmivel nem foglalkoztok? (A FISZ-nek és a JAK-nak pl. nagyon fontos a nemzetközi kapcsolatépítés, csak úgy mondom.)

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Természetesen erre is gondolunk. De ebben az évben az „összerázódásra” koncentrálunk, arra, hogy minél olajozottabban működjön az intézmény. Ez nyilván több hónapos, megfeszített munka. És először itthon szeretnénk megmérettetni, nem pedig egyből nemzetközi porondra ugrani. Hosszasan értekezhetnék az ötletekről, van bőven ilyenekből is, tapasztalatok és kapcsolatok is vannak, és tudjuk, merre kell majd indulnunk, de azt hiszem, nem ez a fő témája ennek a beszélgetésnek, nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű tudás és stratégia bizalmas információnak számít.

+1) KRUSOVSZKY DÉNES: Ez egy javaslat akar csak lenni: kérlek, ne ködösítsetek már ezzel a kamu apolitikus szöveggel, ha lehet, csak felesleges idegességet szül. Nyilván politikai dologról van itt szó, eddig csak olyan nevek hangzottak el a Kft-vel kapcsolatban, akik ún. kormányközeliek. Sokkal egyszerűbb és tisztább lenne úgy beszélni minderről, ha ezt a himihumizást el tudnánk hagyni. Nem mindegy, hogy te a(z új) kormánypárti napilap kultúra rovatvezetője vagy, nem mindegy, hogy Szőcs Géza ex-államtitkár, ilyen-olyan biztos, miniszterelnöki tanácsadó, nem mindegy, hogy Timár Alpár László ex Vegyépszeres üzletember, nem mindegy, hogy a 150 millió közvetlenül a Nemzeti Vagyonkezelőtől jön, nem mindegy, hogy arra hivatkozol, hogy ti tudtok jó ajtókon kopogtatni, nem mindegy, hogy az egyetlen író, akinek a részvétele eddig ismert, Szentmártoni János, a szintén kevéssé ellenzéki Írószövetség elnöke. Szóval ne már. Sokkal kevésbé bántó, és kétszínű dolog, ha ezt nyíltan vállaljátok, mint ha minden körben eljátsszátok az apolitikus báránykát.

ORBÁN JÁNOS DÉNES: Egy szóval sem állítottuk, hogy személyünk apolitikus. De attól, hogy mi, egyének nem vagyunk apolitikusak, az intézmény még lehet az.

De ha már az ártatlan apolitikus bárányság fogalma fölmerült, hadd kérdezzek én is vissza. Miért van az, hogy a te nyilatkozataid kísértetiesen egyeznek a Bodnár Zoltánéival, miért van az, hogy órákon, de gyakran perceken belül megosztja a Facebook-oldalán, amit te meg mások nyilatkoztok az ügy kapcsán? Miért esett egy napra és miért van ugyanarra a logikára fölépítve a te első nyilatkozatod és a Liberális Párt Bodnár Zoltán által jegyzett közleménye, melyben fölszólítja a kormányt a KMTG azonnali megszüntetésére és a pénzalap szétosztására az írószervezetek között? Miért kezd gyanakodni a bölcsészember, hogy igencsak terjedelmes, összegző írását Bodnár Zoltán nem egyedül fabrikálta (és nem csak azért, mert egy elfoglalt politikusnak meg üzletembernek nincs ideje egy ilyen kétnapos melóra), miért érezzük, hogy abban még legalább egy bölcsésznek benne van a keze? Miért van az, hogy épp a Magyar Narancs egyik rendszeres szerzője, azaz te emelted föl legelőször a hangod? És miért van az, hogy a legszemélyeskedőbb cikket épp a Narancs közölte? Míg a Magyar Nemzet tapló cikke ellen te magad is tiltakoztál, ezúttal egy szót sem szóltál, pedig jócskán akad benne bizonyíték nélküli vádaskodás és egyéb etikai kivetnivaló – mélyen alulmúlja még a Nemzetben megjelent írást is. 

 Azaz, mennyire a te becsületlovagi magánakciód ez, és mennyire az irodalom ügyét hirtelen lelkesen fölpártoló Bodnár fémjelezte Liberális Párté? És a Magyar Narancsé, mely körülbelül ugyanannyira van ettől a párttól, mint a Magyar Idők a Kormánytól…

Mert nekem sem úgy tűnik, hogy apolitikus báránykák vagytok, sokkal inkább tűnik mindez megszervezett politikai akciónak, mely nem válogat a személyeskedő eszközökben, és a fizikumra is kitérve, az erkölcsiségemen keresztül a szakmaiságomig mindent megpróbál lealázni.

Hirtelen összehozott benneteket ez az ügy, a csírába taposás nemes célja? Vagy csak véletlen egybeesésről, párhuzamról van szó, találkoztatok az objektív, egyetlen igazságban? Te és a Párt? És sajtónk savanyú gyümölcse?

De ezek csak költői kérdések, nem kell fáradoznod a válasszal,

semmi olyan nem történt, ami meglepett volna, és ami szokatlan lenne ebben a politikailag túlfűtött országban. 

Remélem, válaszaim kielégítőek és fölhívják a figyelmet arra, hogy nem csak érzelmek és indulatok vannak, hanem jog, szabályok és egy másfajta logika is, mint amivel verset írunk.

Tisztelettel, OJD

 

(A beszélgetés szerkesztése után az alábbi hozzászólást jutatta el

szerkesztőségünkbe Krusovszky Dénes Orbán János Dénes utolsó válaszára reagálva:)

KRUSOVSZKY DÉNES: Kedves Dénes, ami az utolsó kérdésemre, illetve javaslatomra adott válaszodat illeti, nagyon jót mulattam rajta, köszönöm. Bizonyára jó azt gondolni, hogy mindenki más is pártutasításra működik, pártlapnál dolgozik, pártemberekkel kvaterkázik, de hidd el, vannak akik nem, és mégis van politikai véleményük, ha tetszik, saját kútfőből.

Azt, hogy Bodnár Zoltán – akivel nekem semmilyen kapcsolatom sincs, azon túl, hogy lájkolta vagy kommentelte egy-egy facebook posztomat, és akivel életemben nem találkoztam még személyesen – miért ír kísértetiesen hasonló dolgokat mint én, tőle kéne megkérdezni. Én erről azt gondolom, hogy azért mert egyetért velem, és átvesz tőlem egy-egy gondolatmenetet, ennél sajnos nem tudok többet mondani, minthogy BZ nem keresett meg soha a cikkei publikálása előtt, nem egyeztettünk, és nem dolgozunk egy összeesküvő reakciós brigádban, mindössze, úgy tűnik, hasonlóképpen látjuk ezt a helyzetet. A Liberális Párthoz sincs semmi közöm, soha semmilyen rendezvényükön nem vettem részt, meg egyáltalán, semmilyen módon nem állok velük kapcsolatban, de jó látni, hogy milyen szép elképzeléseid vannak ezekről a dolgokról (hasonlóképp gondolkodnak bizonyos dolgokról ergo ugyanúgy Gyurcsány/Fodor/Marx/Anyámkínja kölykei). Azt, hogy ki írta, ki nem Bodnár hosszabb szövegét, szintén nem tudom megmondani, de annyit tudok róla, hogy figyelemmel követi a fiatal irodalom (és képzőművészet) ügyeit, megjelent pl. JAK-táborban is (mielőtt megijednél, én akkor nem voltam ott, csak tudok róla), és ha jól tudom (nézd el, hogy erről is csak másodkézből tudlak tájékoztatni, de nem élek az utóbbi időben itthon, ritkán jutok el pesti programokra) fel-fel szokott bukkanni egy-egy irodalmi esten is. Magángyűjteménye pedig, ami javarészt fiatal magyar képzőművészek alkotásaiból áll, pedig épp annak a fajta magánmecenatúrának egy épkézláb formája, amit te számon kérsz rajta – mint ebből is kiderül, feleslegesen.

Az viszont már tényleg egy nagyon humoros epizód a szövegedben, amikor arról beszélsz, hogy a Magyar Narancs annyira van a Liberális Párttól, mint a te lapod a kormánytól. Most hadd ne menjek már bele az elmúlt évek abszurdisztáni sajtótörténetébe, te is jól tudod, hogy ez mekkora marhaság. Értem én, hogy van az a pozíció, amiben ülve az ember szeretné azt hinni, hogy nem csak az övé, de minden más lap is pártlap, csak hát ez nem így van, de ez megint csak egy olyan dolog, amit te nálam sokkal jobban, testközelből ismersz. Mindenesetre, ahogy az angol mondja, it was a nice try.