Galyas Éva Klára
Sem seb nem vagy sem fekély
kiléptél képzeletem ajtaján porhüvely lett testem, ér
elmentél hozzájuk vírusos tífuszt adtál szeretteidnek
emlékeznek majd rád viszolygó lesz és üres
beleptél egy szárnyas ajtón kifele nézel magadból
ujjad vérző húsba vág a világ fekete és arany
a naplemente lilás ködben könnyezik
nincsen szemed csak szád, de az ajtó mögött
minden néma hallgatag nem látod a kiáltást
hanghordozó vagy félig rab félig ISTEN.
Lesznek
majd napok
tétova dermesztő hőség
karon a tetovált szám
súlya a büntetlenségnek
halomban a nadrág
vértől habos, habos hajcsomók
el hantolt kerítés
Lesznek majd napok…
Ha
egyszer
csupaszra vetkőztetlek
szürke tested megfürdetem
hallod?
zörögnek a csontok
égi zene, angyali kórus
vézna inas karral ölelnél
beteges vágy ruhátlan hörgő
farkas vinnyogás
ajkad sápadtsága
hold fénye
te magad kutya
urak rabszolgája
színektől megfosztott
akárki!
remegő test, rázós seb csupán
gyógyíthatatlan fekély!
én csupaszra vetkőztetlek.
A roma
Aroma foszlik. Járom. A drom.
Giccses toll. Fosztó. Ne csigázz.
Fagyállót, ha iszol az jó. Fa áll.
Rablánc. Ne dideregj. 5 éves.
Pipadohány. Telepszagú nyár.
Kiterítve. Rikárdó. Sláger náci.
Gyöngyfülbevaló
Kitakart kedves.
Barna mell. Csecsemősírás.
Zokog. Kő. Élni-halni. Volna.
Jó. Öreg az idő. Barázdált a táj.
Pont. Pont. Sokk. Ól.
Meztelen a régi. Kéreget. Tilos.
Lakni volna. Jó. Hontalan pad.
Vesztő hely. Jövő kép. Charlie.
Feszeng a kereszt. Rezeg a léc.
Kifekszik a pék. Éhes a cigány.
Sír a bazseva. Ritka az idő.
Hófödte temető.
Közben. Az ihlet. Cigány megy.
Pucér barackfa. Páskom liget.
Gangeszi csoda. Ott a hó.
Hófödte. Dél. Téli szántó.
Vágy almák. Igéző. Pocsolya tér.
Szétmálló ige. Hirdető. Plakát.
Babzsák. Nyakkendő. Fuldokló öreg.
Holt. Tenger. Zabos. Oda-vissza.
Kötve tű. Karon Jézus.
Téged vágyni volna jó
Téged vágyni volna jó
kifeszíteni, semmivé tenni
nem is beszélni rólad
írni is csak némának volna jó
téged vinni a jövőbe, átkarolni a múltban
elpusztítani volna jó
kifent éjszakába temetni, simogatni
nem, nem lenni volna jó.
illegális azt gondolni, hogy lehetsz
enyém kizárólag nekem pecsételve
lásd most kisétálsz az ajtón
nem tartalak fel. minek is?
fut a szívemben a kés nem vigyázod
minek is?
nem vagy itt már rég illúzió egy
legális börtön lángoló
voltunk ott szeretők halálos ágyig
nincsenek jelek ez nem az a világ
légy szabad bár ez nem az a világ
nemtelen vagyok egy vigyor
most ne tovább!
a padlón párologtam el a vágytól
nem ismerlek kulcsom sem lesz, hozzád.
Bájos, hogy fogadkoztunk emlékeim tört cserepein
fetrengek, úgy fáj
Hogyan jött ez a csúf unalom abban az idétlen báli ruhában?
ott poroszkálok az indulásnál miközben te már a kalapod veszed,
bőröndöd húzod megannyi szerető, döglődő halál után.
hol a középidő a mi pí-nk én nem vettem észre
már a végjátékban eszméltem
mindent oda adtál a halódásnak nem vagy enyém.
a végre és a mi végre ott a szép szemű mosolyában.
nem szeretlek, nem szeretlek!
vedd le a kalapot főzök levest.
légy bátor paskoltad kezem pedig jéghideg volt reszkettem
nem volt semmi csak néhány lírai sanzon naiv vágya
tudod ugye? itt ülök, lekapcsolt villanynál majd reggel majd felkel majd egy másik időben
majd egy másik térben. Ez most rossz hely! majd…
Olyan boldogtalan szombat van hajnal óta várlak szerelmesen évek óta
láttam szertefoszlott fiatalokat a pincében
hajnalban is búsan virrasztott velem a hold
de feladtam, feladta csendesen állt tovább.
Galyas Éva így vall magáról: Pesten nőttem fel a Nyolcadik kerületben. Harminc éves vagyok két gyermek édesanyja, akik 14 és 2 évesek, tehát 12 év különbséggel születtek. Ez azt is jelenti, hogy 16 éves voltam a fiam születésekor. Könyvszerető családban nőttem fel egészen fiatalon kilenc éves koromban kaptam az első igazi saját könyvemet a dédnagyanyámtól a Pillangót. Aztán valójában mindent elolvastam ami a kezem ügyébe került. Lehetett az az Elfújta a szél vagy akár a Nevető ember. Természetesen mint, minden gyerek ki is akartam próbálni, hogy tudok-e ilyen történeteket alkotni én is. Szóval írtam… mindent ami eszembe jutott. Verseket, párbeszédet, regényt bármit, amit csak akartam. Hamar ráébresztett, hogy írva barmi lehetek és mindent ki is próbálhatok. Tizenegy éves voltam amikor a könyvtáros néni beküldte egyik versemet, ami a kezébe akadt egy pályázatra. Ez egy különdíjat ért. Aztán gyorsan elfelejtettem az írást, de a könyvek szeretete megmaradt, csak átvette a tanulás és a kamaszodás a helyet.
Problémás gyerek voltam. Kipróbáltam egészen fiatalon a kábítószereket, illetve kevés olyan középiskola van, ahol nem fordultam meg, mint diák. 16 voltam, amikor édesanya lettem. Jártam esti iskolába is. Később jelentkeztem a RomaMagazinba, mint gyakornok. Közben jártam a Kalyi Jag nevű roma nemzetiségű iskolába, ahol Choli Daróczi József és Nagy Gusztáv költők, írók voltak a tanáraim. Rengeteget köszönhetek nekik, hiszen megtanítottak helyén kezelni a cigányságomat. Meséltek olyan dolgokról, ami mondjuk a többségi iskolában elképzelhetetlen lett volna. Roma történelemről, irodalomról. Dolgoztam a Radio C ben, mint szerkesztő riporter két évig, Torontóban a magyar televíziónak voltam a műsorvezetője. Sokat utaztam az elmúlt években, kipróbáltam a divattervezést, voltam stylist Amerikában, beutaztam Európa nagy varosait, végül néhány évvel ezelőtt hazaköltöztem Magyarországra. 2010-ben megjelent egy verseskötetem Rólam vagy Rólad címmel. Azóta is alkotok, figyelek. Verseim, írásaim egyfajta vagy többfajta Isten keresése.