KRUSOVSZKY DÉNES: A Dróton megjelent ez a kis szöveg, amit belinkelek, illetve Weiner Sennyey Tibi írja, hogy reagálhatok, ha gondolom. De mire? OJD épp annyit mond, ami várható: nem lesz pártoskodás, ez az ügy az Egységes Szent Magyar Irodalmat szolgálja, a többiek miért nem kopogtattak az „illetékes helyeken” (jézusom, mennyire retró ez), amúgy ők tárt karokkal várnak mindenkit, lehet, hogy olyanokat is, akiket én becsülök (most tényleg, kedves Dénes, szerinted ez a bajom?!), és hát azért kell a sok lóvé, mert sokat akarnak költeni (irodák, emberek, főiskolai szintű napi működés!!!).
Hát, Tibi, kicsit azért belekérdezhettél volna.
Én pl. kíváncsi lettem volna, hogy mégis
miért kell egy újabb szervezet, mi az, amit ők nyújtani tudnak,
de a JAK, FISZ, EMIL stb. nem tudott (mármint a több pénzen kívül)?
ORBÁN JÁNOS DÉNES: Üdvözletem. Íme a válaszok Tibor föl nem tett kérdéseire:
Ez nem írószervezet,
hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában lévő nonprofit Kft.
KRUSOVSZKY DÉNES: Annál rosszabb. Mármint átláthatóság, számonkérhetőség, satöbbi jelentéktelenségek szempontjából. Miközben célja szerint viszont nagyon is irodalmi szervezetnek tűnik. Mondj egy olyan feladatkört, amit a másik kettő (JAK, FISZ) nem fed le!
Mi indokolja a létjogosultságukat?
ORBÁN JÁNOS DÉNES: A létjogosultságot a demokrácia alaptörvényei indokolják.
KRUSOVSZKY DÉNES: Ez mit akar jelenteni? Komolyan, az ilyen dumáktól a falat vakarom. Mi köze a demokráciának ahhoz, hogy az állam ellenőrizhetetlen döntési folyamatok végén kitöm egy még csak papíron létező szervezetet (jó, Kft.-t, ha ettől nyugodtabban alszol) egy valag pénzzel, miközben az ugyanazt a feladatkört ellátó szervezeteket ridegtartásra fogja? Hogyan fogják támogatni a megjelenéseket?
ORBÁN JÁNOS DÉNES: A pénzt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő biztosította, nem a kultúrától vonták el, legfeljebb egy stadiontól.
KRUSOVSZKY DÉNES: Persze, és a stadionokra honnan vonták el? És ha lehet kulturára elvonni stadionokból, eddig miért nem történt meg, miért kellett hozzá egy belső alapítású, ellenőrizhetetlen Kft.?
Kiadót alapítanak vagy kiadókat támogatnak, ha az utóbbi (mint hírlik), milyen formában, és kiket? Mivel lesznek ezek a kiadványok jobbak, mint a JAK- és FISZ-füzetek?
ORBÁN JÁNOS DÉNES: A kiadványoknak nem az a célja, hogy a JAK vagy a FISZ-füzeteknél jobban legyenek, hanem az, hogy jók legyenek. Elférnek a nap alatt. De senki nem mondta, hogy JAK vagy FISz-tagok nem pályázhatnak, sem azt, hogy nem lehet szó szoros együttműködésről és támogatásról.
Nem áll szándékunkban kiadót alapítani, a legrangosabb kiadókkal szeretnénk együttműködni, amennyiben nem bojkottálnak.
KRUSOVSZKY DÉNES: Remélem bojkottálnak, mert különben elvész a kortárs magyar irodalom maradék autonómiája (sőt, még annak az illúziója is). Hát miről beszélünk mi itt? Ne maszatoljunk már. Én annál gyomorforgatóbb retorikát nem ismerek, amikor durva állami hátszéllel két civil egyesület rovására létrejön egy harmadik (kft!), és azzal kezd érvelni, hogy ne aggódjon a szopóágon lévő másik kettő, mert ő majd ad nekik is.
De nézzük másfelől: egy új kft.-t kiépíteni, munkahelyestül, jogi hátterestül, irodástul marha sok pénzbe kerül. Ha most ezt a 150-et a legjobban akarná az állam elkölteni, és nem akarna más stadionoktól elvonni már a jövőben, miért nem a meglévő rendszerbe teszi a pénzt? Akkor megmaradna az is, amit az új kft. kiépítésére kell költeni, nem? Ám ha az állam nem így tesz, akkor az lenne a minimum, hogy érthetően megindokolja, miért nem. Te most ezt a kft.-t képviseled, de csak annyit tudsz mondani a miértről, hogy a „demokrácia alaptörvényei” (továbbra sem értem, de jó) indokolják. Remélem, belátod, hogy ez milyen rossz szájízt hagy maga után.
Honnan kerül átcsoportosításra ez a 150 millió?
És hogyan vehetik készpénznek ezt, ha még – ha jól értem – „számtalan adminisztratív meg jogi procedúrán kell túlesniük”? És milyen jogi státuszuk lesz, hogy nekik nem kell ugyanazokon a pályázatokon indulniuk a támogatásokért, mint a többi fiatal irodalmi szervezetnek?
ORBÁN JÁNOS DÉNES: Az adminisztratív és jogi procedúra azt jelenti, hogy egy kötetnyi üzleti tervet és indoklást kell írni, és csak annak jóváhagyása után lehet belevágni magába a projektbe.
A jogi státus elhangzott: Kft. Korlátolt Felelősségű Társaság. Nem is pályázhat azokon a pályázatokon, ahol az írószervezetek.
KRUSOVSZKY DÉNES: Igen, de már van 150-etek, és februárban már pályáztatni is akartok, miközben az egész bejegyzési procedúra csak ősszel indult el. Hova a nagy rohanás?
Ja, nem is egy pályán játszanak, épp ez a baj, ez nem fair, ez demokráciaellenes, erre nincs szükség, ez beteges, soroljam még?
A kormány pénze meg elsősorban akkor bűzlik nekem, ha ismeretlen helyekről húzzák elő, mint bűvész a galambot, és egy szűk érdekcsoport osztja azt le független, külső szakmai kontroll nélkül.
(A kocsmapultért meg elnézést, amikor életemben egyszer ott jártam Dénes épp a pult túloldalán volt, bizonyára ez zavart meg.)
ORBÁN JÁNOS DÉNES: Még el sem kezdtük a tevékenységet, még nem mondtunk jóformán semmit, nem tudtok jóformán semmit, már elkezdtétek az ellenségeskedést. A tárgyalás, az együttműködés lehetősége föl sem merült bennetek? Ez a cég december közepén jött ki a cégbíróságról, az ünnepek alatt megállt az élet és még az év legelején vagyunk, nem volt idő mindenre. Pl. a FISz-szel való első megbeszélés időpontja már ki van tűzve. De hát én úgy látom, vannak akik nem is akarnak tárgyalni. Dögöljön meg a szomszéd kecskéje, lehetőleg máma még. Kezdődik a karaktergyilkolás, lesz petíció, aláírásgyűjtés meg minden egyéb, meg sem vártátok, hogy a tervekbe beavassunk, a szándékainkról beszéljünk. Igazi demokratikus, objektív hozzáállás. És akkor csodálkozunk, hogy ilyen a hangulat.
KRUSOVSZKY DÉNES: Későre jár, de igyekszem világosan fogalmazni.
Miért, milyen a hangulat? Kikerül egy sután megfogalmazott, és elég váratlan hír, az emberek pedig ezt megpróbálják feldolgozni. Vagy ezzel mi a baj?
Azt a retorikát viszont, hogy „az együttműködés lehetősége fel sem merült bennetek?”, meg „vannak akik nem is akarnak tárgyalni”, meg, hogy „meg sem vártátok, hogy a tervekbe beavassunk”, ne kezdd el. Ez a legrosszabb mellébeszélés, himihumizás, tényleg, ne gyerekeskedjünk már! Te, meg a mestered, Szőcs (ex. áll. titk./miniszterelnöki tanácsadó/satöbbi), meg a barátod Timár Alpár László előálltok egy csodálatos történettel, miszerint találtatok 150 milliót, és a kormány meg rájött, hogy fel kéne frissíteni a magyar irodalmat, hát körülnéztetek, nem láttatok olyan szervezetet vagy bármit, ami méltóképpen fel tudta volna használni ezt a (szegény stadionoktól elvont) pénzt, így inkább alapítottatok egy kft.-t legott, és magatok vettétek kézbe a fiatal irodalom gyeplőjét. Vagy hogy ment ez, mesélj már, tényleg kíváncsi vagyok.
De nézd, egyszerűbben is el lehet ezt mondani: egy ehhez hasonló állami támogatás helyes felhasználását jobb helyeken ELŐZETES, nem UTÓLAGOS egyeztetések szokták felvezetni. Akkor kiderül, hogy mik a terület igényei, kapacitásai, vágyálmai, és az azokhoz leginkább passzoló formában osztja le utána az állam a pénzt. Általában több, lehetőleg az összes, az adott területen érintett szervezettel konzultálva. A ti sztoritokból hiányzott mind az előzetesség, mind a konzultáció, mind a terep felmérése, szóval kb. minden. Ezért tűnik úgy, már megbocsáss, hogy itt egy klikk pozíciófogásáról van szó. És az, hogy ha mindezek után megbecsült szakemberek, kiadók, szerzők fognak csatlakozni ehhez a dologhoz, nem azért lesz, mert ti jól csináltátok, amit csináltok, hanem mert mindenki olyan nyomorult és kiszolgáltatott ma a magyar kulturális piacon, hogy inkább még ezt a békát is lenyelik, csak nyelhessenek valamit.
Ha még mindig nem érted, hogy mi ebben az egész ügyben a felháborító, elhibázott és végtelenül kártékony, akkor én már nem tudok neked segíteni. Ma éjjel biztos nem.
ORBÁN JÁNOS DÉNES: Tehát még egyszer, szájbarágósabban. Ez elsősorban egy oktatási intézmény. Egy írófőiskola. Vagy íróóvoda. A fő cél: egészen kezdő palántákkal foglalkozni, olyanokkal, akik még sehol nem publikáltak, de föl tudnak mutatni pl. 10-12 verset. Ezek a palánták pályázati úton felvételt nyerhetnek. Utána járnak kurzusokra, szemináriumokra, műhelymunkákra, szakmai gyakorlatokra, szakirodalmat, házi feladatot kapnak, vizsgáznak. Mindezt 3 éven keresztül. Épp úgy, mint egy főiskolán. Tanítóik, mentoraik egyúttal egyféleképpen szülők is, nem csak a tudást, a tapasztalatot is át kell adni. Az írószervezetek tehetségkutatása már egy felsőbb szinten kezdődik, mint ez, amiről itt szó van. Viszont nagyon fontos, mert az első verspróbálkozásoktól a rendszeres publikálásig – ami után már a szervezetek kézbe vesznek – hosszú és nehéz az út és legtöbben ilyenkor adják föl, és így értékes embereket veszíthetünk el.
A tehetség nem mindig esik egybe az önérvényesítési képességgel.
Ezek a fiatalok sokoldalú képzésben részesülnek majd, nem csak írói fejlődésüket gondozzuk, hanem tanulnak szerkesztést, újságírást, művelődésszervezést, előadóművészetet sőt a szükséges gazdasági képzést is megkapják – olyan dolgokat, melyekkel egy író ki tudja egészíteni írásból származó jövedelmét.
Egyúttal elkezdenénk egy leendő oktatói gárda kiképzését, ezért lesznek haladók számára is ösztöndíjak. Erre is pályázat lesz, jelentkezhetnek a FISz vagy a JAK tehetséges írói, szakemberei is, akiknek van tapasztalatuk és hajlamuk az oktatásra és szeretnének fejlődni – amennyiben persze nem érzik tökéletesen késznek magukat. Ezek a szeniorok is továbbképzésben részesülnek, megtanulják a tehetséggondozást – mert jó írónak lenni még nem azt jelenti, hogy jó pedagógus is vagy. Ők, mint tapasztaltabbak is segítik, kísérik a palántákat, akik így beleszoknak az irodalmi életbe. És így tovább. Miután elvégezték az oskolát a jól fölkészült palánták beléphetnek az írószervezetekbe, onnantól azok képviselik az érdekeiket.
Ezzel a koncepcióval meg lehet előzni nagy tehetségek elkallódását, és olyanokét, akiknek nincsenek anyagi lehetőségei, mert az állandó szakirodalom, amit használnia kell egy palántának, tekintélyes összeg, és még a mai világban is akadnak olyanok, akiknek még egy laptopra sem futja. Nem beszélve arról, hogy ha a kezdetektől segítve vannak, sokkal stabilabb alapokat lehet lerakni, sokkal műveltebbek, sokoldalúbbak lehetnek, mint ha csak hébe-hóba kapnak egy-egy jó tanácsot.
Hosszú tanulmányt lehetne írni erről, de remélem, így is érthetőbb mint eddig.
Ami a jogi státust illeti: ugyanúgy nonprofit állami Kft. a Fővárosi Nagycirkusz vagy a Várkert Bazárt működtető Várgondnokság – hatékonyan működő intézmények. Az írószervezetek általában egyesületek, de ezek Kft.-k, van szakirodalma, hogy mi a különbség a kettő között, hadd ne értekezzek most erről. Ezek az állami tulajdonban lévő cégek kötelesek a közhasznú információkat a honlapjukon közzétenni, az alapító okirattól az éves jelentésig és mérlegig, így bárki betekinthet a működésbe, azaz a működés átlátható.
Még ennyit szerettem volna elmondani, mert a retorikátok sok előítéletet, személyeskedést, akár rosszindulatot is tartalmaz, és nem akarok végeérhetetlen vitákba bocsátkozni, főképp olyanokkal, akik azzal kezdik, hogy lelakájoznak. Az előírt jogszabályokat betartva a kellő időben közzé teszünk minden közhasznú információt. Minden jót kívánok.
KRUSOVSZKY DÉNES: Én a válaszaidtól nem lettem okosabb, sőt (Akkor most kisgyerekekről van szó? De hogy oldják meg, hogy ezek a gyerekek főiskola-szerűen járjanak ebben az „íróóvodába”, plusz ez: „Tanítóik, mentoraik egyúttal egyféleképpen szülők is”, jézusanyám). Meg hát mondjuk az egyeztetésről, a többi szervezethez képesti új feladatkör mibenlétéről, a pénzügyi anomáliákról (új struktúra kiépítése kontra spórolás) nem nagyon mond semmit. Mindegy, most már nem sikkad el ez a jelentős anyag.