„Szabad emberek szabad döntése az, hogy ez a film létrejött”
(Rajk László)
„Hol voltunk ma, amikor a hírt hallottuk?” – Winkler Nóra a rendezvény moderátora ezzel a kérdéssel indította a sajtótájékoztatót 2016. január 14-én az Urániában, amikor is néhány órával azelőtt bejelentették, hogy a Saul fia című filmet Oscar-díjra jelölték az idegen nyelvű filmek kategóriájában. (Pesten sétáltam, és néztem, ahogy az ismerőseim posztolják az örömhírt.)
Nemes Jeles László, a film rendezője elmondta, hogy a hatalmas sikert követően először összemosódott minden, majd megszokta, hogy emberek előtt beszél, és látja a nézők arcát, ami a legfontosabb. A kollektív, megnyugtató ábrázolás helyett egyéni, személyes ábrázolással szembesülhetünk. Újfajta filmnyelvet kapunk.
Válaszolván az amerikai fogadtatásra a rendező elmondta, hogy Cannes előtt még nem tudták, mi is fog történni, működni fog-e az újítás. Kiderült, hogy nemcsak a klasszikus film érdekli őket.
Az alkotók hangsúlyozták, hogy ez egy igazi csapatmunka volt:
nem vagyunk zsenik, csak sokat dolgozunk
– fogalmazott a rendező.
Vági Attila történész kiemelte, Rajk Lászlóval együtt az volt a fő feladata, hogy a hitelességre és az igazságra koncentráljanak, lévén ez egy játékfilm, melynek műfaja a fikciós realizmus, hogy a témához alázattal közelítsenek. Ez az alázat minden alkotóra, résztvevőre vonatkozik, hiszen egyfelől 430.000 áldozatról van szó, másfelől több nemzedék tagjainak gondolkodását befolyásolhatja a film.
A Golden Globe mellett a Saul fia szinte minden nap kap egy-egy újabb jelölést, nyer el egy újabb és újabb díjat (CAMERIMAGE, Amerikai Operatőrök Szövetsége, Los Angeles Film Critics Association, Amerikai Rendezők Céhe, Vulcan-díj, Lux).
Hazánkban 7 hónap alatt 100.000 néző – éppen tegnap érte el a film ezt a nézőszámot, a Golden Globe hatására országszerte újra vetítik a magyar mozik (lásd keretes írásunk – szerk).
Az alkotók azt tervezik, lesz DVD, és más úton is eljuttatják az érdeklődőkhöz. 2015 nyarán gimnazistáknak szerveztek vetítéseket, ez idén is folytatódik. „…minden kamasznak látnia kell…van egy kis probléma az empátiával ebben a társadalomban…” – fogalmazott Nemes Jeles László.
A nagyvilágban közel 80 országban fogják vetíteni, Koszovótól Vietnámig.
Kérdés volt a film franciaországi fogadtatása (200.000 néző) . Matthieu Taponier vágó elmondta, hogy nemcsak a kritikusok, hanem a nézők is jól fogadták, sőt egy kritikus, Claude Lanzmann elismerése mellett Georges Didi-Huberman művészettörténész, filozófus Sortir de noir címmel levelet írt a rendezőnek (az eredeti itt olvasható).
A sajtó kérdései közül kiemelendő a Németországban élő Ravasz Ákos hozzászólása, mely szerint mindamellett, hogy a filmnek van teológiai dimenziója, a filmet elhallgatják, véleménye szerint manipulál a német sajtó, ám ha elnyeri az Oscart, akkor már nem lehet elhallgatni…
„…nem hagyom, hogy gettóba zárják ezt a filmet” – mondta Nemes Jeles László, 2016. január 14-én Budapesten.
