12 pontban hogyan lehettek igazán nagy magyar hazafiak és honleányok a XXI. században
Hogyan lehettek igazán nagy magyar hazafiak és honleányok a XXI. században? Március 15-én ebből a 12 pontunkból most megtudhatjátok.
Lénard Jenő és a Dhammó
Ki volt ez a Lénard Jenő, aki oly nagy hatással volt az egyik legnagyobb magyar íróra Krúdy Gyulára, hogy az majdnem betért buddhista szerzetesnek? Ki volt az, aki a magyarság keleti lényegéhez vezető spirituális kalauzt adott? Ki volt az, aki az első valamire való könyvet írta Buddháról és a buddhizmusról magyarul?
Stein Aurél és a Gyémánt Szútra
De nem gyakori jelenség-e a fölfedezések történetében, hogy a valóság egy álomnak köszönheti fölbukkanását? – kérdezte Kőrösi Csoma Sándor kapcsán Stein Aurél, miután a feltételezett és kiszáradt őshaza mélyén megtalálta az első nyomtatott könyvet. Weiner Sennyey Tibor Magyar Buddha előadásainak második részének esszé változatát olvashatjátok a DRÓTon.
Kőrösi Csoma Sándor és a dharma
Kőrösi Csoma Sándort eredetileg nem a buddhizmus érdekelte, végképp nem Buddha, hanem a magyarok keleti eredete, a magyarok őshazáját kereste Ázsiában és véletlenül – már ha vannak véletlenek – megtalálta a megszabaduláshoz vezető ösvényt, amire rá is lépett. – Weiner Sennyey Tibor Magyar Buddha előadássorozatának első részének esszé változatát olvashatjátok a DRÓTon.
Bárányok Farkasvárban, avagy Szentendre titkos hagyománya
Aztán kilépek a házból a kertbe, a telet tavasz váltja fel, és én még mindig itt vagyok. Otthon. Valóban ez lenne az otthonom? Mitől lesz otthon az otthon? És hogy viszonyul egymáshoz az otthon és a haza? Hazám-e otthonom? Otthonom-e hazám? Nem tehetünk mást, mint hogy újra és újra feltesszük ezeket a kényelmetlen kérdéseket. Csak így tarthatjuk éberen magunkat, csak így menthetjük meg magunkat attól, hogy a korrupció posványába merüljünk.
Ijesztő, ami Magyarországon történik
Ijesztő, hogy van egy szögesdrótkerítés Magyarország és Szerbia között, és ijesztő, hogy mintha ez mindenkinek jó lenne, és mintha mindenki szerint rendben volna. – Danyi Zoltán és Miroslav Jovančić volt a Csillagszálló vendége a lap Vajdaság-Határ lapszámbemutatóján, Szabadkán a Klein House-ban. A beszélgetésen igen fontos és súlyos dolgok hangzottak el. A DRÓTon most részleteket olvashattok, arról, hogy szerzők és szerkesztők mit gondolnak hazáról, háborúról, határról.
Boldogtalanság
Boldogtalanságra szoktat ez a rendszer. Nem hisszük el, hogy boldogok lehetünk. Ott a boldogság: valaki szeret, valakit szeretek és akkor megszólal az a különös hang. Az nem lehet. Így nem. Úgy nem. Azért nem. Ezért nem.
Haza? Hova?
„Hogyan tudná megóvni őket a pusztán a bőrszínük miatti agressziótól, vagy egyszerűen a mindennapos szúrós tekintetektől? Kinek hiányozna mindez? És miért nem lehet erről beszélni? Miért kell ezt szemérmesen elhallgatni? Azért, mert ez mindannyiunk közös szégyene.” – Németországban élő szerkesztőnket az szerencse érte, hogy az egyik kereskedelmi tévé riportműsorában képviselhette a kivándorolt magyarokat, de úgy tűnik, az ott látottak és hallottak nem igazán voltak ínyére. Miért nem? Most megtudhatjátok.
Nemzeti érzelmű vagyok
Már amennyiben ez azt jelenti, hogy szeretem a hazámat. Magától értetődően, mert beleszülettem, mert benne nőttem fel. Ahogy szeretem anyámat, mióta az eszemet tudom, vagy a gyerekemet, mióta megszültem. Reflexszerűen. Nem is tehetnék ellene. Épp ezért nincs szükségem bokáig lógó kokárdára, transzparensekre, menetelő társakra, hogy demonstráljam. Nem akarom megmondani, ki magyar és ki nem, ki szereti és ki árulja a hazát. – Kiss Judit Ágnes költőnő írását lehet vitatni, lehet továbbadni, de kihagyni nem.