A Magyar Írószövetség elnöke szerint, ha igaz, akkor megbocsáthatatlan.
Follinus Anna Gérecz Attila- és Junior Prima-díjas költő számolt be a Díványnak arról, hogy négy éven át zaklatta őt egy irodalmi könyvkiadót vezető házaspár.
A költő 16 évesen került kapcsolatba a házaspár férfi tagjával, akire mestereként tekintett, és aki aztán feleségével együtt kihasználta Follinus Anna érzelmi és szellemi kiszolgáltatottságát. Több külföldi útra vitték magukkal a fiatal lányt, és állítása szerint amúgy igyekeztek elzárni a külvilágtól is. Az interjúban kitér arra, hogy Anna 16 évesen jelentkezett a kiadó irodalmi pályázatára. A kétszemélyes kiadót egy házaspár működtette, a férfi akkor 71 éves volt, a nő 49. Majd elmondta, hogy sokáig együtt dolgozott velük.
Ahogy Follinus Anna fogalmazott:
„A házaspár számára, minthogy áldozatok kiszemelésében volt már tapasztalatuk, hamar egyértelművé vált érzelmi, szellemi kiszolgáltatottságom. Rövid időn belül értésemre adták, hogy támogatásukat csak és kizárólag akkor nyerhetem el, ha teljes valómban alárendelem magam akaratuknak. Amikor
a férfi első szexuális közeledését határozottan elutasítottam, megkezdődött a magas szintű manipuláció.
Nem szabad elfelejteni, hogy a bántalmazás kifinomultsága egyenes arányban áll a bántalmazó intellektusával.
Prűdnek nevezett, majd figyelem- és szeretetmegvonást alkalmazott, ami akkori állapotomban a legjobb fegyvernek bizonyult, mert a már jól ismert, elviselhetetlen vákuumba lökött vissza.
(…)
Az első fél évben többnyire mindketten részt vettek a szexuális aktusokban, én pedig passzív elszenvedője voltam a történéseknek.
Ilyenkor olyan érzésem támadt, mintha ki lennék szögezve az ágyra és mozdulni sem tudnék.
(…)
Ezt a rettenetes helyzetet sikerült lassan úgy alakítanom, hogy csak a nővel legyen szexuális kapcsolatom, ami az előzőnél viselhetőbbnek bizonyult, bár egy idő után vele szemben is már olyan testi tüneteket produkáltam, melyek a távolság növelését, a menekülést segítették elő. Az utóbbi években nagy nehézségek árán tudtam csak eljutni meleg identitásom elfogadásához. Ez az egész folyamat bizonyára sokkal könnyebben megy végbe akkor, ha nem erőszak-élmény előzi meg.
(…)
Ők az élet minden területéhez ezzel a kontrollálatlan jogosultságérzettel viszonyultak, cselekedeteiket az örökös hatalomvágy mozgatta.
(…)
Nálam az egyik kulcspont az volt, amikor a hírekben megjelent az ír papok pedofil ügye. Közöttünk akkor már nem volt szexuális kapcsolat, de a férfi kommentárja beégett az agyamba, azt mondta: milyen prűd a világ. Ez egyfelől egyértelművé tette számomra, hogy
én is pedofília áldozata voltam,
hiszen anno az egykori visszautasításomat ugyanezzel a jelzővel illette. Másfelől a közelemben ekkor már egy kisfiú nevelkedett, és pontosan tudtam, hogy letörném annak a kezét, aki hozzányúl.”
Bár Anna nem mondott neveket, de magyar irodalmi életben jártasak az egyik közösségi oldalon megnevezték őket, s azóta közleményt adott ki az érintett házaspár a most 89 éves költő Kárpáti Kamil és felesége Lőkös Margit saját kiadójuk, a Stádium oldalán. A közlemény első szavából világos, hogy azt Lőkös Margit írta, bár mindketten aláírták. A közlemény az alábbi:
Férjemmel 48 évet éltünk boldog szerelemben, házasságban.
Azon kevesek, akik valóban ismernek bennünket és a férjem művészetét (az élete legvégén járó író mindent megírt a verseiben, regényeiben), azok pontosan tudják, hogy a vádak hamisak! Visszautasítjuk minden állítását! Az aljasság olyan fokú, előre kiszámított, hogy a férjem politikai börtönökkel terhelt, hosszú életében eddig átélt minden kegyetlen gonoszság és borzalom eltörpült emellett.
Azon sokak, akik semmit nem tudnak vagy „valamit eltorzítva „tudni vélnek” rólunk, bármit elhihetnek a rágalmakból, akármit mondunk.„Sorrendbe állított, leleplező ” interjúkat olvasva, olyan tömegpszichózisban élünk, amely a jogállamiság maradékait is fölemészti.
Mindezekre azt mondjuk: NEM! ELÉG VOLT!
Lőkös Margit és Kárpáti Kamill
Külön szót kell ejtenünk a Stádium Kiadót ért vádakról. Az itt folyó munka szakmai hitelének a megkérdőjelezése nemcsak feleségemet és engem, hanem valamennyi nálunk publikáló írónk, költőnk munkásságának minőségét érinti. A Stádium Kiadónál a megjelenés mindig szerzőink tehetségén, kemény, kitartó munkáján, s az asztalra letett kéziratok minőségén múlott.
Megjelenésüket semmilyen más tényező soha nem befolyásolta. Így Follinus Anna köteteinek megjelentetését is költői tehetsége tette lehetővé.
A fentieket szerzőink kérésére tesszük közzé.
A DRÓT megpróbálta megszólaltatni mindkét felet, illetve azokat, akik a kiadó közelében voltak. Follinus Anna megkeresésünkre azt válaszolta, hogy mindent elmondott az idézett interjúban, míg Kárpáti Kamil és Lőkös Margit sem a telefonon való megkeresésünkre, sem az elektronikus leveleinkre nem válaszoltak.
A Stádium-botrány nagyon sok kortárs költőt, írót érint, akik a Stádium kiadónál jelentek meg vagy kapcsolatban voltak a kiadót vezető házaspárral. Egyikük legutóbb – igaz névtelenül -, de nyilatkozott az ATV-nek – és megerősítette a Follinus Anna által elmondott „érzelmi zsarolást”.
A kiadó műhelyében jelentek meg Szentmártoni Jánosnak, a Magyar Írószövetség elnökének könyvei, aki első megválasztásakor 2010-ben egy interjúban így nyilatkozott:
„Szerencsésnek tartom magam, mert úgy értem el sikereket az irodalmi életben, hogy soha nem könyököltem értük, és hogy olyan műhelyekben bontakozhattam ki, amelyek nem csupán szakmailag, de emberileg is megedzettek. Gondolok itt mesterem, Kárpáti Kamil szabadegyetemére, a Stádiumra és a Magyar Napló Kiadóra, ahol Oláh János teljes szabadságot biztosított nekem művészi, szerkesztői képességeim kiérlelésére.”
Elértük Szentmártoni Jánost Székelyföldön, aki kérdéseinkre az alábbi válaszokat adta:
DRÓT: Follinus Anna nagyon megrázó interjúban fedte fel, hogy mi történt vele 16 évvel ezelőtt, és szavaiból az olvasható ki, hogy ez rendszeresen és éveken át zajlott. Elképzelhetőnek tartod, hogy ez így történt?
Szentmártoni János: Eddig elképzelhetetlennek tartottam, de egy ilyen tragikus történetet nem talál ki csak úgy az ember. Le vagyok sújtva.
DRÓT: Te vagy ti tudtatok erről?
Szentmártoni János: Egyáltalán nem.
DRÓT: Anna azt állítja, hogy az „áldozatok kiszemelésében volt már tapasztalatuk”. Ezek szerint mások is hasonlóan járhattak. Te tudsz erről vagy hasonló esetekről?
Szentmártoni János: Nem, csak Anna interjújából értesültem erről.
DRÓT: Mit gondolsz összességében az Anna által az interjúban elmondottakról?
Szentmártoni János: Nem térek magamhoz. Kárpáti Kamil sokunk mestere volt, sokat tanultunk tőle, és ezután is jelentős költőnek fogom őt tartani, de ha mindaz igaz, amit Anna állít, az megbocsáthatatlan.
Follinus Anna Az erőszak természetrajza című kapcsolódó versében, amelyet a Litera közölt korábban, a költőnő így fogalmaz:
Két felnőtt állt egy nagykamasszal szemben,
ki magáért sohasem lázadhatott.
E túlerőtől talán visszaretten,
ha sejtenként addigra át nem hatol
rajta a gyerekkor tömör magánya.
Ellenük feszülő támadása volt
minden előlük menekülő vágya,
míg testén szimultán két árny zakatolt. – – –Számtalanszor zokogásig bántottak,
majd neked kellett bocsánatot kérned.
Úgy bolyongtak, mint boldogtalan holtak,
kik más életén bűneikhez térnek
időaranylássá1 olvasztva, ami
tiszta tudattal csak börtönben fér meg –
magukat felmentve fogják vallani:
temérdek hegyet mozgattak meg érted.
A Stádium-botrány kirobbanása óta a Szépírók Társasága is kiadott egy közleményt, amelyben így fogalmaznak:
A Szépírók Társasága megdöbbenéssel értesült arról, hogy egyik tagját, Follinus Annát 16 éves korától egy könyvkiadót vezető házaspár éveken át érzelmileg és szexuálisan kihasználta. A támaszt, szellemi útmutatást kereső, pályakezdő költő helyzetével, kiszolgáltatottságával visszaéltek és mentorálás ürügyén függőségben tartották. Erre nincsen mentség. (…)
Cikkünket a Stádium Kiadónál megjelent Rátkay Endre festményével illusztráltuk.
1 Az Időaranylás eredetileg Kárpáti Kamil itáliai verseit tartalmazó kötet címe. – Megj. Szerk.
