Hajdrák Tímea
Hajdrák Tímea, fotóriporter, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének egykori tagja (Kilépett).
Magáról így vall: “Mérgező családból származom, alkoholista vagyok, négy éve absztinens. Kb. négy éve kezdtem pszichoterápiába, és folyamatosan keresem a kiutat, hogy megtaláljam azt a gyereket, aki lehettem volna. 8 éve mellráktúlélő vagyok, egy nyitott szívműtét előtt állok. Saját fejlődésemben ott tartok, hogy nem hazudok.”
DRÓT: Follinus Anna nagyon megrázó interjúban fedte fel, hogy mi történt vele 16 évvel ezelőtt, és szavaiból az olvasható ki, hogy ez rendszeresen és éveken át zajlott. Az ügyet összefoglaltuk a DRÓTon. Elképzelhetőnek tartod, hogy ez így történt?
Hajdrák Tímea: Follinus Anna története nagyon hasonlít az enyémhez, kivéve, hogy a szexre nemet mondtam. Anna történetének minden mondata hihető.
DRÓT: Te vagy ti tudtatok erről? Ha igen, akkor honnan? Honnan ismerted az érintetteket?
Hajdrák Tímea: Pesterzsébetre jártam szakközépbe, egy barátnőm járt a Gorgó Irodalmi Színpadra, aminek ott volt a Kék Duna Fodrásszalonban a székhelye, ott voltak a próbák. Az irodalmi színpadot Gí vezette. Gí akkor a Kossuth Lajos utcában lévő Múzeumban dolgozott. Én. kb. 16-17 éves voltam, a lánytestvérem Bella (Izabella). 1964 januárban születtem, a testvérem 1971. augusztusában. Akkor Gí kb. 30 éves lehetett, a férjét nagypapa korúnak tartottam. Az irodalmi színpadban Gí és Kamil rendkívül népszerűek voltak. Ők nevelték ki Cserna Anti színészt is.
A gyerekek kb. 10 évestől 22 éves korúak voltak.
Egyikük, aki 22 éves volt, nekem nagyon öregnek tűnt akkor. Leginkább kamaszokból és kiskamaszokból állt a csapat. Az ott lévők rajongtak Gíért és férjéért. Az első előadáson ismertem meg Kamilt, akit erősen bácsinak láttam. Elefánt és pillangó voltam egy darabban.
Egy szűk szobában öltöztünk. Bugyiban, atlétában voltam, míg átöltöztem a két jelmezből. Kamil jelen volt az öltözködésnél,
de nem én voltam egyedül a szobában vele, többen öltözködtünk. Az előadás után Kamil odajött hozzám, nagyon kedves volt, és hozzádörzsölte az orrát az orromhoz és megkérdezte, hogy leszünk-e barátok. Ez volt az ismerkedés. Én igent mondtam, hogy persze, leszünk barátok.
DRÓT: Follinus Anna azt állította, hogy az “áldozatok kiszemelésében volt már tapasztalatuk”. Ezek szerint mások is hasonlóan járhattak. Te tudsz erről vagy hasonló esetekről?
Hajdrák Tímea: Utána elmentek nyaralni Olaszországba hetekre. Kamil elküldte nekem az Erotikus kánikula c. könyvét és benne egy levelet. Anyukám elolvasta a levelet és azt mondta, hogy te ez a férfi meg akar dugni téged. Én azt mondtam anyukámnak, hogy ő nem érti a magas intellektusú művész embereket. Valójában szerettem volna elhinni, hogy én tényleg ilyen lenyűgöző vagyok és szerethető, hogy ez a bácsi első alkalommal a barátom akart lenni. Olaszországból leveleket írt nekem Kamil, és Gí is aláírta. Folyton a reneszánszról, a művészetről, az életről, az erotikáról beszéltek, de kimondva az, hogy velem a bácsi szexelni akar, nem lett.
Amikor hazajöttek hetek múlva, felhívtak a lakásukra, és csak Kamil volt ott. Akkor mondta meg, hogy barátság férfi és nő között nem létezik, és hogy szexet vár tőlem. Nemet mondtam.
Úgy jöttem el tőle, hogy a Kosuti, amit így hívtunk, Pesterzsébet belvárosa imbolygott előttem. Azt hittem, hogy Gí be van csapva, ez a férfi megcsalja őt. Nem gyerekként, hanem nőként tekintettem magamra, 16-17 éves voltam, harmadikos középiskolás.
DRÓT: “Gí” a feleség, Lőkös Margit. Valóban nem tudott róla?
Hajdrák Tímea: Pár nap múlva Gí behívott a múzeumba. Bementem, és nem tudtam, hogy mondjam-e el neki az igazat vagy sem. Végül nagyon leteremtett. Azt mondta, hogy rútul rászedtem Kamilt. Ő (Gí) tapsolt volna ennek a kapcsolatnak, és még ő is beszállt volna harmadiknak.
Komolyan mondom, még ma is azt gondolom, hogy ezt nem hiszem el. Annyira bizarr volt az egész. Ez a hetvenes évek vége volt.
Azt mondta, hogy Kamilt alkotói válságba kergettem, szégyelljem magam. Kamil egy hosszú listát írt arról, hogy mely pontokon szedtem rá őket, hogyan csaptam be, és vezettem félre. Azt állította, hogy én igenis belementem a kapcsolatba és utána kisétáltam belőle. Visszakérte az összes levelet, amit átadtam neki. Megtiltották, hogy beszéljek róla a színpadon.
DRÓT: Ott maradtál a közelükben?
Hajdrák Tímea: A színpadra járt a húgom, a barátaim, ezért ott maradtam. Az egyik fiúnak elmondtam, hogy mi történt. Azt mondta, hogy volt már ilyen történet, és az elment a színpadról. Tehát tudott róla. Ha ő tudott, akkor a többieknek is kellett. Engem az lepett meg, hogy a többiek mégis szerették őket. Innentől én hol mentem színpadra, hol nem. A húgom feljárt Kamilékhoz, mert azt mondta Kamil, hogy gyerek verseskötetet ír, és ihlet a testvérem. Mivel én nőként tekintettem magamra, eszembe se jutott, hogy a tesómat féltsem.
DRÓT: Megpróbáltál valamit tenni az ügyben? Esetleg a nyilvánossághoz fordulni?
Hajdrák Tímea: Két évvel ezelőtt, amikor egy pedagógus pedofil botrány volt, felhívtam az újságírót. Kamil már akkor is haldoklott, mert Gí ugyanazt mondta, amit most, hogy a hős férje még haldokolva is vidéken ír, és ő nem szól neki.
Az újság azt mondta, hogy vállalom a nevem vagy bizonyítékokat szolgáltatok, mert különben ők nem vállalják a felelősséget. Bizonyítékom nem volt.
Kérdeztem a testvéremet, hogy mellém áll-e, és akkor mondta el, hogy neki a Kamil olyan meztelen kislányokról mutogatott képeket, amin látszott a genitáliájuk. Akkor a testvérem nem tulajdonított jelentőséget és nekem vagy nem mondta, vagy nem figyeltem rá. Ezután írtam ezt a levelet, amit ma feltettem a facebookra, mert nem mertem kiállni, féltem, hogy ha még beperelnek rágalmazásért, akkor azt nem bírnám ki lelkileg. Visszaléptem a történtek vállalásától.
DRÓT: Azóta – Follinus Anna interjúja után – megnevezték az említett kiadót vezető házaspárt, ők nyilatkozatban tagadtak mindent. Mit gondolsz erről a levélről?
Hajdrák Tímea: A tagadó levélről azt gondolom, hogy hazudnak természetesen. Ezt az oldalukat csak mi ismerjük. Kamil börtönben volt, valószínűleg ott erőszakolhatták meg, és ettől lett pedofil, Gí nagyon érdekes, és igazán kíváncsi vagyok rá, hogy jutott idáig. Bizonyára nála is van valami rettenetes történet, de a döntés és a felelősség akkor is az övék.
DRÓT: Meg kell kérdeznünk, hogy végül, ha ez ennyire nyilvánvaló volt, hogyhogy nem történt korábban valami az ügyben szerinted? Miért nem tett senki feljelentést?
Hajdrák Tímea: A gyerek irodalmi színpad kiváló terep volt nekik az áldozatok kiszemelésére. A megfélemlítés, a megalázás bejött nekik. Nekem is azt mondták, hogy egy bunkó vagyok, meg hazug, mindenfélét. Az újságíró, akinek elmeséltem annak idején azt mondta, hogy nagyon ügyesen csinálták. Mert mondtam, hogy voltam én, a húgom, és valaki, aki elment a csoportból, bizonyára nagyon sok áldozat lehet. Ami a legszörnyűbb, hogy valószínűleg gyerekek is.
DRÓT: De miért nem történt semmi?
Hajdrák Tímea: Azért nem történt eddig semmi, mert
ezekre nincs bizonyíték. Még ha meglennének azok a levelek, amiket visszakértek, akkor sem volt bennük konkrét szöveg.
Mivel gyerekkorom óta tele vagyok kisebb-nagyobb traumákkal, ezért nekem ez a történet csak egy a sok hasonló között. Amikor túléltem a mellrákot, alkoholista voltam, el kellett gondolkoznom azon, hogy most tényleg kinyírom-e magam vagy sem. Azóta ivás helyett terápiákra járok, és könyveket olvasok. A Mérgező szülők volt az első olyan könyv, amiből megtudtam, hogy nem én vagyok a legundorítóbb féreg ezen a világon. Most olvasom a Mérgező szégyen gyógyítása című könyvet.
DRÓT: Mit érzel most?
Hajdrák Tímea: Rettenetes harag él bennem amiatt, hogy sajnos az a tapasztalatom a világról, hogy úgy élek benne, mint egy megkínzott három lábú kóborkutya. Felfogom az eszemmel, hogy ezt a tapasztalatot újrajátszom. Büszke vagyok magamra, hogy volt erőm a szexuális együttlétre nemet mondani. Nagyon haragszom magamra azért, hogy akkor nem szálltam szembe Gível és Kamillal. Rájuk is azért haragszom most, mert akkor nem tudtam megmondani, hogy milyen szörnyetegek.
Azt gondolom, hogy ők is emberek, és nagyon súlyos történeteik lehetnek, amivel hazudnak a világnak, egymásnak, maguknak. Émelyítő lehet ezzel a tudattal élni.
Haragudtam rájuk azért, hogy megússzák ezt az egészet.
DRÓT: Mit gondolsz arról, hogy mi lenne a helyes, ha most mi történne velük?
Hajdrák Tímea: Arra készültem, hogy könyvet írok, és akkor majd azt írom, hogy Gí egy énekkart vezetet, Kamil pedig zeneszerző volt. Azt akartam, hogy megtudják, hogy tudom, hogy ők csaptak be engem és nem én őket.
Nem tudom, hogy az olyan emberek, mint ők, hogyan gyógyíthatók. Igyekszem a vérszomjamat legyőzni. Nem érdekel az a része, hogy mit érdemelnek,
Kamil lassan meghal, és örülök, hogy még megtudta, hogy kipattant a szarzsákja. Semmi értelme nem lenne róluk ezt a történetet kitalálnom, hiszen 30 éve nem is találkoztunk. Nem érdekel, hogy Gí börtönbe kerül-e vagy sem.
Az érdekel, hogy remélhetőleg nem lesz több áldozat, akit elcsábítanak. Nem a megszégyenítésük a cél, hanem az, hogy beszéljünk erről.
Szerintem sokkal, de sokkal gyakoribb a szexuális zaklatás, mint amennyit beszélünk róla, és ez az ügy elég extrém, egy házaspár.
