Szolgálati közlemény
„Szerkesztőségünk a cikk megjelenése óta számos megkeresést kapott, amelyek erőteljes hangnemben kifogásolták a címben szereplő Náci szót, azzal érvelve, hogy ezzel összemossuk a hitleri Németország állampártját a mai magyarországi nemzeti radikális mozgalmakkal, amely ugyebár ég és föld. Megvizsgáltuk az esetet, és kiderült, hogy egyszerű sajtóhiba történt, pontosabban a helyesírás-javító szoftver módosította automatikusan az eredetileg ékezet nélkül szereplő Nacit Nácira. A helyes cím tehát: NACIk a placcon (NACI=Nagyon Arrogáns Csendes Idegen). Mindenkitől elnézést kérünk, a hibát javítottuk.” mindenkit szeretettel üdvözöl a DRÓT szerkesztősége
Bevallom nektek, jóleső bizsergéssel töltött el, valahányszor az utóbbi napokban a szegedi nagyállomás előtt spontán szerveződött, menekülteket segítő MigSzol-bázisról olvastam a híreket, vagy lájkoltam a Napvárosban maradt ismerőseim, barátaim, egykori kollégáim fotóit, bejegyzéseit a FB-on, akik bizony mind-mind nem voltak restek egy-egy éjszakára kimenni a térre, és jó szóval, étellel, itallal megkínálni a rendszerint az utolsó pesti vonat indulása után 10 perccel az egyébként éjszakára bezáró állomásépület előtt kirakott embereket, és pusztán a jelenlétükkel megakadályozni azt, hogy kiszolgáltatott helyzetüket a mindenféle értelemben vett hiénák kihasználják, maradék pénzüket elszedjék, stb. Ők voltak azok, akik valóban példát mutattak emberségből ennek a kis országnak és az egész világnak, ráadásul (és ez sem utolsó) azt is megmutatták, hogy bármilyen jó cél érdekében, igenis
nálunk is képesek összefogni az emberek,
fújjon bármerről a szél, uszítsanak bármennyire, bármilyen magas helyről: nem veszítették el a józan ítélőképességüket, felvállalták azt, amit (néhány egyéb karitatív szervezett kivételével) sem az állam, sem az egyházak nem tettek meg. A legszebb az volt, hogy a dolog valóban beindult, és működik, ékes bizonyságául annak, hogy az ember igenis cselekedhet önállóan (még Magyarországon is), és tetteinek hatása és eredménye is lesz. Jó volt szegedinek lenni, hálát adtam Istennek, hogy ebben a városban éltem 15 évet, hogy Szeged igenis befogadó, toleráns és közben magyar is, mert ezek a fogalmak nem zárják ki egymást. Büszke voltam rátok srácok.
És akkor ma jött a hír, hogy
megérkeztek a betyárok, harmincan vagy ötvenen, nem csináltak semmit, csak stíröltek meg fényképeztek, de félelmetes volt a jelenlétük (hiszen azért is jöttek, hogy féljetek),
végül pedig a kihívott rendőrök megjelenésére eloldalogtak.
Ismerős a helyzet: jönnek a fekete/barna akármilyen ingesek, jönnek, hogy félelmet és zavart keltsenek, hogy pusztítsanak és romboljanak.
A szerkesztő ajánlja
Nekik tényleg semmi sem szent, már a humanizmus is szitokszó lett (követte a bölcsészetet a szemétbe), Ti az ő szemükben idegenekkel összejátszó, kacérkodó, bujálkodó, stb. NEMmagyarok vagytok, négerbuzikomcsilibsik, akiknek a jelenléte nemcsak a szegedi nagyállomás előtt nem kívánatos, hanem úgy általában az országban vagy a világban. Legalábbis elvi szinten. Nem Titeket személy szerint gyűlölnek (lásd Kertész), csak egyszerűen, úgy tűnik, gyűlölniük kell valakit. A gyűlölet élteti őket, ettől érzik magukat valakinek. Ha ezt elvennénk tőlük, nem lenne már semmi, amibe kapaszkodhatnának, mert nem ismernek mást, nincs istenük, nincsenek elveik, nincs nekik semmiük. Szánandó páriák, valójában a menekülteknél is nyomorultabbak. Azért vannak ott, ahol most vannak, mert nekik ez is eredmény. Pontosabban: nekik ez az eredmény.
Azért gyűlölnek, mert valójában félnek. Féltik azt a keveset, amijük van, görcsösen kapaszkodnak belé, mert soha nem ismertek mást. Céljuk sincs más, mint ezt a keveset megőrizni. A gyűlölet maga a cél. Meg az akolmeleg a placcon, ahová küldték őket. Önállóan cselekedni? Az aztán nem az ő műfajuk, sőt mégcsak felfogni sem képesek, hogy valaki egyedül, bármilyen ügyben, hoz egy döntést, és azt megvalósítja. Akár külső nyomásra, akár belső késztetésből, de cselekszik, önállóan. Ők tényleg hiszik, hogy a menekülteket valakik szervezetten szállítják a határra, direkt azért, hogy Magyarországnak rossz legyen, és letapossák a veteményt, meg elvegyék a … mit is?
Hát persze, hogy szervezetten jönnek: Önszervezetten, szépen lassan bejáratott útvonalakon, embereken, kapcsolatokon keresztül. Ilyen a világ. És így jött létre a Ti vállalkozásotok is, néhány ember egyet gondolt, összetalálkoztak, megbeszélték, kialakították, mindenki tett bele. Ez nem egy háromnapos csoda: a dolog valóban így működik. Ha nyitunk a másik felé és fogadókészségre találunk, egyszerűen kialakul.
Lehet, hogy mindezt el lehet nekik is magyarázni, talán meg is értik valahol, egy-kettő talán el is gondolkodik. A többségüknek vélhetően azonban fontosabb az akolmeleg, a közös rettegés a láthatatlan ellenségtől, és a félelmükből táplálkozó agresszió levezetése a náluk gyengébbeken.
Ti ennél, ezeknél többek, és erősebbek vagytok: az, amit Ti csináltok sokkal nagyobb bátorságra vall, mint harmincadmagammal kisétálni a térre, csúnyán nézni meg fényképezni. Mert ennek, a Ti munkátokkal ellenétben, tényleg a világon semmi értelme nincs.
Ha nincs jobb dolguk, haza is mehetnek akár. És ezt nyugodtan meg is mondhatjátok nekik.
(A MigSzol honlapját itt találjátok)
