DRÓT: Mi az a Gittegylet?
Szeifert Natália: A Gittegylet egy szabadidős kultblog. A szerzők egyben szerkesztők is, megkötések nélkül írunk olyan témákról, amik érdekelnek minket, emellett a saját munkáinkat is közzé tesszük (vers, novella, fotó). Tehát abban különbözünk a legtöbb kultblogtól, hogy nem csak a friss vagy mainstream kultúrára koncentrálunk, könyves recenzióink sokszor szólnak csak antikváriumban fellelhető könyvekről, van DVD-turkálónk, ahol régebbi filmekről írunk, de még vicces angol nyelvleckéket is közöltünk.
A Gitt csapatának egy része a korábbi Intro Rádió szerkesztősége, amiben kortárs irodalmat hangosítottunk meg, a mainstreamből kimaradó hazai zenéket játszottunk és csupa olyan kulturális témával foglalkoztunk, ami érdekelt minket és szerettük volna ráirányítani a figyelmet. Az Intro sajnos financiális okokból megszűnt 2010-ben. Ennek szellemiségét próbáltuk átmenteni, és továbbra is együtt dolgozni egy felületen, így alapítottam meg a Gittegyletet, rádiós szerkesztőtársaimmal: Cippóval (Németh Krisztával, akit szinkronszínészként ismernek legtöbben és a rádió számára sok kortárs szöveget meghangosított), Birschalmával (Gulya István író, újságíróval, akitől a legjobb filmkritikáink vannak), és hamarosan csatlakozott hozzánk Izabella Carranza (Alexovics Ingrid tanár, aki máshol is publikált kulturális témákban).
Nincs főszerkesztő, tehát mindenki a saját cikkeit szerkeszti, van egy korrektorunk, Váczy Laura, aki, ha ideje engedi, átnézi a szövegeinket. Az egész tehát önkéntes és szabadidős alapon működik, lelkesedésből.
DRÓT: Miért akartok posztolni verseket az utcán és hogyan?
Szeifert Natália: Először 2013-ban találkoztunk a felhívással az interneten, és azonnal megtetszett mindannyiunknak. Akkor még A költészet világnapjához kapcsolódott, idén tudtuk meg, hogy Bölcsföldi Anna fejéből pattant ki az ötlet, de a képküldés például már saját „fejlesztés”. Mivel később nem szervezte, mi vittük át A magyar költészet napjára, és már tavaly is óriási sikerrel szerveztük országos megmozdulássá, idén pedig már túl vagyunk az országhatárokon is (e pillanatban több mint 14 ezer visszaigazolt résztvevővel).
Létre is hoztunk egy térképet, amin mindenki bejelölheti a helyet, ahol április 11-én verset posztol majd az utcára.
Ennél szebbet mi még nem nagyon láttunk, és boldogok vagyunk, hogy éppen József Attila születésének 110. évfordulóján nőtt az esemény ilyen hatalmassá…
Azért tartjuk fontosnak, mert a versek olyan irodalmi párlatok, amik sok mindenre képesek, például megállítani a rohanó, fölösleges információkkal túlzsúfolt világban, elgondolkodtatni, segítenek kicsit befelé fordulni. Ennek tökéletes leképezése a megmozdulás: egy nap, József Attila születésnapja, amikor mi magunk, akik szeretjük és olvassuk a verseket, tehetünk valamit azért, hogy minél többen megálljanak egy-egy pillanatra. Közösségi eseménnyé akartuk tenni, ezért jött az ötlet, hogy gyűjtsük csokorba a kiposztolt versekről készült képeket. Versszerető, olvasó emberek szabad (már-már tényleg gerillaakciónak nevezhető) megmozdulása.
DRÓT: Szerinted miért csatlakoztak ilyen sokan az akcióhoz?
Szeifert Natália: Azt hiszem, elsősorban a szabad megmozdulás lehetősége miatt, hiszen bárki, bárhol él, részt tud venni. Kicsit olyan ez, mint a szerelmes egymásra találás,
rengetegen örülnek annak, hogy ilyen sokan szeretik a verseket és hogy ezt meg is mutathatják.
DRÓT: Mit gondolsz, elavultak a költészet hagyományos közlő közegei (úgy mint nyomtatott, havi folyóiratok, verseskötetek, stb…)?
Szeifert Natália: Ezt nem tudom pontosan megítélni, vannak folyóiratok, amiket én rendszeresen vásárolok, olvasok, de tény, hogy sokkal könnyebb ma már elektronikus formában hozzájutni a versekhez. Elavultnak semmiképpen nem nevezném, a nyomtatott verses/irodalmi sajtónak is megvan a maga szerepe, feladata, jó esetben pontosan azt a szűrést végzi el, amit az internet a korlátlanságával megszüntetett.
DRÓT: Szerinted milyen hatással lehet az új médium az olvasók és szerzők viszonyára?
Szeifert Natália: (Az új médiumon az internetet értjük, gondolom.) Egyértelműen sokkal közvetlenebbé válik, ami szerintem nagyszerű, de ez egy igen nagy téma. Saját példámból is tudom, hogy milyen felemelő érzés időnként olvasói emailt vagy internetes kommentet kapni,
nagyon jó, hogy az olvasó tulajdonképpen egy kattintásra van a szerzőtől.
Ennek persze lehetnek hátulütői is, de a mérleg mindenképpen pozitív.
DRÓT: Mit gondolsz, hogy az állami dotáció segít vagy inkább torzít az irodalom felvevő piacán?
Szeifert Natália: Ebben a kérdésben egyáltalán nem vagyok kompetens. Általánosságban azt gondolom, hogy az államnak minden rendelkezésre álló eszközzel támogatnia kell a kultúrát, de csakis úgy, hogy közben szabadon hagyja működni.
DRÓT: Szerinted mi az igazi értelme egy ilyen tömeges versposztolásnak?
Szeifert Natália: Az igazi értelmét nem szeretném meghatározni, talán nem is tudom. Annyi talán, hogy
nem a tömegesen van a hangsúly, hanem azon a gesztuson, hogy egy évben egyetlen napon új, szokatlan közegben találkozhatunk versekkel.
Azzal, ahogy készülnek rá az emberek (köteteket forgatnak, keresgélnek, verseket olvasnak) és azzal, hogy maguk is felfedezik az utcán vagy az interneten a mások által posztolt verseket – előfordul, hogy először hallanak egy-egy szerzőről – az ünneplés személyessé és egyben valódi közösségi élménnyé válik.
DRÓT: Eljut-e a politikai agyhalálhoz, halálhörgéshez és puncivillantáshoz szokott tömegmédiáig az akció?
Szeifert Natália: 🙂 ezt majd húzd ki, de muszáj volt ideröhögnöm. Igen, a tömegmédia egy részéhez eljutottunk, ezt valóban a résztvevők tömegének köszönhetjük. Nagy portálok (Index, Nők Lapja Café is) foglalkoztak az eseménnyel, beszélgetett velünk a Klubrádió, a Petőfi rádió, és a Kossuth rádió Szombat délelőtt című műsorában élő bejelentkezés lesz hallható egyenesen az utcáról.
