Győrffy Ákos költő ezt írta facebook posztjában:
Csak azért, mert ilyen típusú hozzászólás talán még nem volt a témában: megtisztelve érzem magam, hogy bizalmat kaptam a Térey-ösztöndíj egyébként elég sokszínűnek tűnő kuratóriumától. Tehát nem (csak) Demeter Szilárdtól és végképp nem Orbán Viktortól. A szerződésben egyébként sem látok olyasmit, hogy innentől kezdve a miniszterelnök dicső tetteit magasztaló ódákat kellene gyártanom rotációban. Szóval a részemről rendben, a következő éveket pedig különféle tengerparti szállodákban szándékozom eltölteni a családdal és tervben van egy cégalapítás is, hála a felmarkolható millióknak. Az ösztöndíj munkatervébe is ezt írom majd: oligarcha szeretnék lenni. A tervezett könyv címe: Egy börzsönyligeti oligarcha feljegyzéseiből.
Az ösztöndíjas lista összetételét pedig nem dolgom minősíteni, hogy jövök én ahhoz. És hát pironkodva bevallom, hogy örülök a díjnak.
Ebből nyilván nem lesz sajtóhír, de nem is azért mondom. (Pedig már látom magam előtt a címet: Győrffy Ákos örül a Térey-ösztöndíjnak.) Azért mondom, hogy valaki mondjon egy ilyet is. Amit majd lehet NER-hűségesküként értelmezni. De voltam én már zsidóbérenc hazaáruló is, oda se neki. Ennyit erről.”
Forrás Győrffy Ákos facebook oldala.
Mint ismeretes a Térey-ösztöndíj körül óriási vita bontakozott ki.
(A PIM által alapított Térey János Alkotói Ösztöndíj Kuratóriuma kedden hozta nyilvánosságra azoknak a középgenerációhoz tartozó alkotóknak névsorát, akiket ösztöndíjra javasol, ahogy azt a DRÓTon is itt olvashattátok.
(Bartis Attila író lesz a 45. Térey-ösztöndíjas, miután Bartók Imre író nem kívánt élni az ösztöndíj kínálta lehetőséggel – közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán az MTI-vel.)
Bartók Imre többek között közleményében ezt is írta🙂
(Mindannyian tudjuk, hogy ami történik, nem normális. Ebből az idiotisztikus és nyomasztó összegből – fejenként 16-17millió forint – meg lehetett volna menteni a József Attila Kört. Lehet nézegetni a díjazottakat innen, onnan, de hát mégiscsak: OJD, aki az elvbarátaival egy-két éve még más írók, többek közt a barátaim ellen uszított a pártlapban.”)
Mindezek után Csehy Zoltán arra a kérdésre, hogy „Miért döntöttél úgy, hogy nem veszed át az ösztöndíjat?” azt válaszolta a Dunszt.sk-nak:
Két okból:
részint azért, mert nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak.
Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri,
a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették.
Ez a szélsőséges széttartás egyszerre komikus és ijesztő: olyan, mint az Andersen-mesében, amikor a ganajtúró bogár azt hitte, máris nemes lett, mert az istállóban a császár fenekéhez férkőzött. Pedig alighanem a saját halálához került közelebb. A másik ok, hogy a következő években más tudományos és irodalmi terveim vannak, s ezeket nem szerződésekhez kötött feltételek közt szeretném megvalósítani. Kétségtelen, hogy a politika frusztrált, szinte a hisztérikusságig felfokozott kulturális közeget teremtett körénk: de épp ilyenkor kell megőrizni a belső nyugalmat és a külső higgadtságot. Ezt szeretném tenni. (…)”
– dr –