Arra a kérdésre, hogy Miért döntöttél úgy, hogy nem veszed át az ösztöndíjat?
Csehy Zoltán azt válaszolta a Dunszt.sk-nak:
Két okból:
részint azért, mert nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak.
Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri,
a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették.
Ez a szélsőséges széttartás egyszerre komikus és ijesztő: olyan, mint az Andersen-mesében, amikor a ganajtúró bogár azt hitte, máris nemes lett, mert az istállóban a császár fenekéhez férkőzött. Pedig alighanem a saját halálához került közelebb. A másik ok, hogy a következő években más tudományos és irodalmi terveim vannak, s ezeket nem szerződésekhez kötött feltételek közt szeretném megvalósítani. Kétségtelen, hogy a politika frusztrált, szinte a hisztérikusságig felfokozott kulturális közeget teremtett körénk: de épp ilyenkor kell megőrizni a belső nyugalmat és a külső higgadtságot. Ezt szeretném tenni. (…)”
