Költő, prózaíró, kulturális újságíró. Szeifert Natália 1979-ben született Zircen. Egészségügyi tanulmányok és rövid ápolói munka után a kétezres évek elejétől irodalommal, képzőművészettel, kulturális újságírással foglalkozik. 2009–10-ben összművészeti webrádiót (Intro Rádió) működtetett, a 2014 óta a magyar költészet napjához kapcsolódó, határokon átívelő Posztolj verset az utcára! mozgalom egyik alapítója, szervezője. Verset és prózát 2005 óta publikál. Írásai megjelentek többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram, Palócföld, Forrás folyóiratokban. Két kötete jelent meg (Láz, 2012, Könyvműhely; Az altató szerekről, 2017, Kalligram). 2009-ben elnyerte a Palócföld novellapályázatának különdíját, 2012-ben az Élet és Irodalom tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját vehette át, próza kategóriában. Jelenleg Budapesten él a családjával.
Sőth Károly különben nem hangos ember, nem szokott kiabálni, ami azt illeti, nem is emlékszik, mikor kiabált egyáltalán utoljára, a feleségével pedig biztosan soha, most is csak a körülmények hozták úgy. – Szeifert Natália a Karácsony egy másik oldalát írta meg a DRÓTra tárcájában.
Hát a faszom a kávédba, mondja Laci a második megállónál, de Ida ezt valószínűleg nem hallja, széles arcán legalábbis nem tükröződik semmiféle érzelem.
Azt kellene látni, hogy az a rendszer, amelyikben ez egyáltalán felmerül, az rossz, hibás, túlgondolt, tarthatatlan és roppant veszélyes rendszer.
Délutáni idegességgel telik meg a közért, hosszabbodnak a sorok a pénztáraknál, pedig én csak egy dologért ugrottam be.
