Rítus és közösség – videó és esszé

„A színház nem fejlődik, hanem hol változik, hol alkalmazkodik, hol átalakul, de mindig megtalálja a saját terét. Ahogy végigtekintünk a különböző korokon, azt látjuk, hogy minden kornak, minden világnak előbb-utóbb meglesz a maga színháza.”

Mi történik velünk, amikor egy történetet együtt nézünk végig? A görög színház rituális gyökereitől Shakespeare Globe-ján át a Kettőspont Színházig Weiner Sennyey Tibor azt járja körül, hogyan válhatnak a nézők közösséggé, és hogyan segít a dráma átélni, hogy mi közünk van egymás döntéseihez. A Kettőspont Irodalmi Színpad november 12-i előadásának felvétele és az est alapjául szolgáló esszé a DRÓTon.

Maszk

Mi a dráma?

„(…) a közös ügyek és az egyéni felelősség átélésének és átbeszélésének elsődleges terepe a színház, nem pedig a parlament. (…)” – Hogyan keletkezett a dráma? Miért nincs demokrácia dráma nélkül? Milyen drámát írni és mi az a katarzis? Miért elengedhetetlen mindez a normális emberi élethez? Ezeket a nem könnyű kérdéseket tettem fel magamnak, de „hát ha nem könnyű, akkor nem könnyű”. Hogyan is várhatnám, hogy bármi, ami a művészet egyik legkomplexebb megnyilvánulásával kapcsolatos az könnyű lehetne? Pedig lehet, hogy csak én vagyok „rossz költő”, aki képtelen megfogalmazni valamit, ami „emberi, nagyon is emberi”. – Weiner Sennyey Tibor esszéje.

Vissza Szegedre! – Háromnapos fesztivállal ünnepel a húszéves SZTE Alma Mater novemberben

Karikó Katalin, Háy János, Darvasi László, Géczi János, Szilasi László és még számos egykori szegedi egyetemista részvételével rendezik meg az első SZTE Alumni Festet november 13–15. között. Tudomány, irodalom, közös emlékek és új találkozások: a húszéves SZTE Alma Mater háromnapos programsorozata az egyetem egykori és jelenlegi közösségét hívja Szegedre.