Teri közbevágott: – A ballibek lapját olvasod?! Jól nézünk ki.
Csilla szó nélkül visszavette a párnát az arca elé, jelezve, hogy a beszélgetés megintcsak nem vesz jó irányt.
Zoltán szabadkozott, és a kezdődő kézilabdameccsre hivatkozva elhagyta a zajos helyiséget.
Teri a húgához intézte a kérdést: – Szóval, mi is van a tartásoddal?
Panni lakonikus válasszal intézte el: – Semmi. Nem érdekel.
Hogyan, meddig tud az emberiség összhangban élni a környezettel csodálatos bolygónkon, a Földön? Hogyan épülnek be a különböző természeti értékek a mai jogi, művészeti, színházi életbe? Hogyan segítheti más művészeti ágak mellett a színház az ökoharmónia helyreállítását?
A tudomány és színház metszéspontjában zajló egynapos műhely keretében eszmecserébe kezdünk arról, milyen szerepet tölthet be a színház az antropocén korban. A résztvevőket arra kérjük, gondolják végig, milyen a személyes kapcsolatuk a vízzel, a fákkal, bolygónk teherbíró képességével, a művészi alkotómunkával és még számos más témával.
„A világ szívére tapasztom fülem. / Kell odabent lenni Valakinek. / Behunyt szemmel várok…” – Hétvári Andrea ‘Lebomlás’ című versét olvashatjátok a DRÓTon
Részeltes program a DRÓTon.