Bungee jumping a semmibe
Beismerhetnénk már végre, hogy alig tudunk valamit. Vírusról, magunkról, bármiről…
Beismerhetnénk már végre, hogy alig tudunk valamit. Vírusról, magunkról, bármiről…
Egy instant-analóg fényképezés története, művészete és értelme a digitális világban.
An adventureless tale, történettelen mese az életünk.
Egy 20 éves egyetemista miért nem találkozott a barátaival egy hónapja, és miért marad otthon? Mit gondol a kialakult helyzetről?
Vadnövényekkel kísérletezem jó pár éve – most eljött az ideje, hogy megosszam a tapasztalataimat a DRÓT olvasóival.
Meddig tart ez még? Mikor mehetek ki? Fájdalom van a tagjaimban. Belülről dörömbölök. Hiába a morfiumtapasz, alig bírok megmozdulni. Az ágyba zártak. A testbe zártak. Lélekkarantén!
Nagyjából a kilencvenes évek sokkját követően, miután szembesültem azzal, hogy az úgynevezett rendszerváltás vagy rendszerváltozás alig jelentett többet, mint hogy az orwelli disztópiából átléptünk a huxley-i disztópiába, számomra bizonyosnak tűnik, hogy az, amit nyugati civilizációnak nevezünk, régen túljutott a zenitjén. „Fenntarthatatlan, és a fenntartásának nincs semmi értelme”, mégis foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá. Amíg egy belső vagy külső katasztrófa lehetetlenné nem teszi ezt a ragaszkodást. A magam részéről nem hiszem, hogy a Covid-19 ez a katasztrófa. De nincs már messze az sem. Hogy aztán a − fukuyamai terminológiával élve − nagy szétbomlást követi-e nagy egyesülés, azt nagy valószínűséggel egyikünk se fogja meglátni a saját szemével.
A Csillagszálló folyóirat az Oltalom Karitatív Egyesület formabontó utcalapja 2006 óta. A lapot kortárs magyar irodalom, képzőművészet és társadalomtudományi írások töltik meg. Most a DRÓTon digitálisan lapozható formában tettük elérhetővé a Csillagszálló Tükör címmel megjelent lapját.
Nemcsak bennem, hanem más utazókban is visszatérő kérdés, hogy az Ibériai-félszigeten, az egymással több mint ezer esztendeje békességben élő Portugália és Spanyolország, amely kulturális és politikai történelmét tekintve is hasonló utat járt be, az ott élő lakosság antropológiai jellegeit tekintve, miért különbözik ennyire egymástól? Lehet, hogy képzelgés az egész? Egy lehetséges magyarázat következik…
A család és karrier között egyensúlyozó tragikomikus kötéltánc ijesztőbb és röhejesebb is lett egyben.