– Hamvas Béláról írt esszéit gyűjtötte kötetbe Weiner Sennyey Tibor író, költő, a Drót irodalmi és kulturális internetes portál főszerkesztője. A szerző az MTI-nek elmondta: Hamvas elsősorban azzal áll szemben a posztmodern irodalomelmélettel, hogy úgy gondolta, az alkotó élete és műve egységet alkot, nem választható el egymástól.
Hamvas Béla (1897-1968), ahogy Weöres Sándor és Márai Sándor is, olyan pont a magyar kultúra történetében, amely reménnyel tölt el aziránt, hogy lehet Magyarországon normálisan élni és jó dolgokat csinálni. Írásai, akárcsak a Badacsony, a tokaji bor vagy a Hősök tere, elidegeníthetetlen részei a magyar szellemnek, nagyon sokat segíthetnek abban, hogy fejlődjünk, önismeretre tegyük szert, nem csupán mint egyének, hanem mint közösség, nemzet is – fogalmazott Weiner Sennyey Tibor, aki 2005 óta foglalkozik Hamvas írásaival.
Az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve című kötetben Weiner Sennyey Tibor elmúlt három-négy évben írt esszéi, előadásai szerepelnek. A szövegek többek között választ keresnek arra, hogyan gondolkodott Hamvas az életről, irodalomról és politikáról; milyen volt a kapcsolata a nőkkel, kortársaival és a zsidósággal; milyen nehézségekkel néznek szembe az életrajz összeállítására irányuló utólagos kísérletek; mely Hamvas-művek vesztek el az utókor számára; és miben állt a vitája Lukács Györggyel, a nemzetközi hírű marxista filozófussal.
A szerző úgy látja, a Hamvas-művek recepciója igencsak félrement az elmúlt évtizedekben. Kiemelte: Hamvas nagyon nagy hatású író és gondolkodó, aki általában kétféle reakciót vált ki az emberekből. Az egyik a teljes, már-már elvakult rajongás, a másik a totális elutasítás. A kétféle hatás sokszor találkozik politikai nézetekkel is, egy baloldali ember, aki a Hamvasról megsemmisítőnek szánt kritikát író Lukács Györgyöt nagyra tartja, valószínűleg nem fogja Hamvast sokra becsülni. Egy jobboldali ember Hamvas írásaiban pedig elsősorban azt látja, hogy a hagyomány híve volt.
Mindkét politikai olvasat helytelen, Hamvas nem véletlenül írta, hogy „ne üljetek füstparipára”, hogy a művészet előbbre való, mint a politika, és a művész fontosabb szereplő a politikusnál. Az igazság az, hogy Hamvas nem volt orákulum, nem volt ezoterikus szerző vagy New Age-pápa, de nem volt a legnagyobb magyar író sem, ettől ő maga is biztosan elhatárolódott volna. Életművéről egyszerűen lepattanak a kategóriák – mondta Weiner Sennyey Tibor. Hozzátette: Hamvas központi állítása, hogy van egy közös őstudás, amit hagyománynak nevezünk, ehhez vissza lehet nyúlni, és amely a jelen romlottságával, korrupciójával szemben segíthet az embernek megtalálnia önmagát.
Hamvas gondolkodását alapvetően befolyásolta a kor, amelyben élt. Két világháborúban harcolt, a saját bőrén tapasztalta a kommunizmus zsarnokságát, miközben végig megpróbált normális embernek maradni – mutatott rá.
Weiner Sennyey Tibor szerint tájékozatlanságra vall a kritika, amely szerint Hamvas jó író, de felületes gondolkodó lett volna, hiszen haláláig vállaltan és folyamatosan reflektált írásaiban a valóságra és széleskörű olvasmányaira, sokszor revideálta gondolatait, több művét a kritika hatására át- vagy újraírta.
Hamvas Béla elsősorban azzal áll szembe a posztmodern irodalomelmélettel, hogy úgy gondolta, élet és mű nem választható el egymástól. Az ember igazi életműve, függetlenül attól, hogy író, riporter, szendvicskészítő vagy óvónő, valójában a saját élete. Nem lehet megúszni, hogy az ember jól vagy rosszul, helyesen vagy helytelenül cselekszik – hangsúlyozta a szerző.
Weiner Sennyey Tibor elmondta azt is: a Hamvassal ismerkedőknek először – a nagy művek, mint a Karnevál című regény helyett – A láthatatlan történet és az Arkhai esszéit, az életművet cinikusan szemlélőknek pedig A nehéz nem szatírát írni című kötetet szokta javasolni.
pja pmg
MTI 2019. január 24., csütörtök 14:42
