Az igazi élő színház veszélyes

„A politikusok és a média elfoglalta az igazságosztás szerepköreit. Ők az igazi mesélők, az ő történeteikben élünk. Valóságnak azt kell elfogadjuk, amit az ő barlangjaik falára vetítve látunk. Ha azt mondjuk, a valóság nem ilyen, veszélyeztetjük hatalmi státuszukat. Mert annál van a hatalom, aki a figyelmet irányítja.” Formanek Csaba záró írása a 25. Thealter-fesztiválról, amiből megtudhatjuk, hogy mi a progresszív színház, milyen a szentesi Horváth Mihály Gimnázium köztéri színháza, milyen volt Molnár Csaba Dekameronja, az Andaxínház kertbéli performance-a, sőt, azt is, hogy Formanek Csaba milyen színházat szeret?

Mindennapi unalmunkat add meg nekünk ma

Szórakoztatnak? Lenyűgöznek? Drámáznak? Miért teszik ők ezt? Miért hiszünk nekik? Miért ne hinnénk? Mi a hitünk vagy a hitetlenségünk ára? Ahogy telt az idő, és közeledtünk a fesztivál végéhez, egyre kevésbé érdekelt mindaz, ami a színpadon történt. A nézőkre lettem kíváncsi. Mit tudunk kezdeni az egyéni és kollektív unalmunkkal?

Formanek Csaba írása az offline:ontheater újcirkuszáról, az Anyaszínház és a MASZK koprodukciójában született Escurialról, és a k2 Színház Apátlanok című előadásáról a DRÓTon.

Az állampolgár válsága

Hatalom, politika, propaganda. Kerítés, bevándorlók, közmunka. Közállapot. Kéretlenül is ömlik ránk a napi hír, bölcsesség, érvek, indulat, harag. Természetes, hogy egy kortárs színházi fesztiválon, a THEALTER-en is számos előadás foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Túl látunk-e azonban az aktuális közbeszéd felszínén, vagy csak hajtogatjuk az ismert fordulatokat az összekacsintás reményében?