Lukács György, mint erkölcsi probléma

Sokan elfelejtik, hogy ez a kiváló teoretikus egyben egy szörnyeteg volt. Legenyhébb esetben nem foglalkoznak a kivégzett emberekkel, az elgázolt egzisztenciákkal, a margóra tett életművekkel, legrosszabb esetben pedig megpróbálják elmagyarázni, hogy „mindez szükséges volt”. S általában teszik mindezt olyan emberek, akik vért hörögnek Wass Albert vagy Prohászka Ottokár jobboldali tisztogatása kapcsán persze, joggal, de kettős mércével. Nincs szükség sem démonizált, sem szentté avatott, vagyis egydimenziós Lukács György-portrékra. Amire szükség van, az egy tárgyilagos és objektív bemutatása a híres-hírhedt marxista ideológusnak, egyaránt bemutatva az erősségeket és a gyengeségeket, az erényeket és a vétkeket. Egyelőre ilyen még nincs, talán lesz. – Krasznai Zoltán esszéje.

Lukács bontása – Ludassy Mária, Thiel Katalin és Tillmann J. A. válaszai körkérdésünkre

Lebontják Lukács György filozófus, kommunista politikus szobrát a XIII. kerületi Szent István parkban, ahol helyet kap majd egy az államalapító Szent István királyról készült alkotás – döntött a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén. Ludassy Máriát, Thiel Katalint és Tillmann J. A.-t kérdezte meg a DRÓT, hogy mit gondolnak Lukács-filozófiájáról, Hamvassal való vitájáról és konkrétan erről a döntésről.

Hamvas kontra Lukács, avagy mi a művészet?

Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszült. – Lukács György szobrát elbontják a budapesti Szent István parkból. A Fővárosi Közgyűlés döntése nagy vitát váltott ki, ennek a vitának apropójából közöljük újra Weiner Sennyey Tibor alábbi esszéjét, amely a szerző 2015-ben megjelent kötetében Az elveszett királyságban publikált elsőként.