Kevés megosztóbb témával találkoztam, mint a családtervezés, a gyermekvállalás, a várandósság, a szülés és a gyermeknevelés. Rengeteg a sztereotípia, tabu, ítélkezés.
Vida Veronika – szerzőnk és gyakorló kismama – reflexiói a „Boldogságdöccenés” és gyermekvállalás című írásunkra.
A 444-en megjelent egy cikk és egy beszélgetés, amely szerint a gyermekvállalás gyakran okoz a szülőknél, különösen az anyáknál az első években úgynevezett „boldogságdöccenést”. Mindez nagy vitákat kavart ismerőseim és barátaim körében, volt aki úgy érvelt, hogy a boldogság maga a gyermekvállalás – természetesen általában a gyermekesek –, s volt aki szerint rendkívül gonosz az az irány, amely a gyermekvállalásról akarja lebeszélni az embereket.
Vajon tudjuk-e mi egyáltalán az a boldogság és mi „döccen” meg valójában? Bár azt hiszem, hogy mindez nem csak a boldogságról szól.
Boldogtalanságra szoktat ez a rendszer. Nem hisszük el, hogy boldogok lehetünk. Ott a boldogság: valaki szeret, valakit szeretek és akkor megszólal az a különös hang. Az nem lehet. Így nem. Úgy nem. Azért nem. Ezért nem.
Utazok három barátommal hazafelé a tíznapos vipassana meditációs tanfolyamról, s az autóban szó-szót követ, történet-történetet, s egyszer csak kicsúszik a számon, hogy nekem ebben a meditációs technikában az tetszik a legjobban, hogy a végén azt mondjuk: „Legyen minden lény boldog.” Na jó, mondják ketten is barátaim közül, de „te azért mégsem lehetsz teljesen boldog”. – Weiner Sennyey Tibor írása.