„Boldogságdöccenés” és gyermekvállalás
A 444-en megjelent egy cikk és egy beszélgetés, amely szerint a gyermekvállalás gyakran okoz a szülőknél, különösen az anyáknál az első években úgynevezett „boldogságdöccenést”. Mindez nagy vitákat kavart ismerőseim és barátaim körében, volt aki úgy érvelt, hogy a boldogság maga a gyermekvállalás – természetesen általában a gyermekesek –, s volt aki szerint rendkívül gonosz az az irány, amely a gyermekvállalásról akarja lebeszélni az embereket. Vajon tudjuk-e mi egyáltalán az a boldogság és mi „döccen” meg valójában? Bár azt hiszem, hogy mindez nem csak a boldogságról szól.
Két szoptatás között írom le WST írását olvasva bennem felmerült gondolatokat. Nem, ez így túl egyszerű lenne, sok-sok szoptatás között írok, elcsenve egy-egy percet az egyéb teendőktől. Most nem tanulmányokból és statisztikákból, hanem már saját tapasztalatból tekintek a témára. Sok gyermeket váró és gyermeket nevelő szülő van a családomban, szűkebb és tágabb környezetemben, mióta engem is érintenek a gyermekkel kapcsolatos kérdések sokat beszélgettem velük és igyekeztem elmélyülni a témában. Azt azonnal megállapítom, hogy
kevés megosztóbb témával találkoztam, mint a családtervezés, a gyermekvállalás, a várandósság, a szülés és a gyermeknevelés. Rengeteg a sztereotípia, tabu, ítélkezés. )
Az általam tapasztaltakról írok most röviden.
Már a családtervezés és a gyermekvállalás kérdése hatással van a boldogságra, hiszen folyamatos társadalmi nyomás alatt állnak az emberek, szinte elvárt dolog a gyermekvállalás, ha már van gyermek, akkor pedig azonnal jön az újabb gyermek iránti elvárás. A gyermek vállalása, vagy nem vállalása teljesen szubjektív, egyéni döntésen alapul. Lehet, hogy valaki egyedülállóként is vállalja a gyermeket, de van olyan is, aki társsal együtt sem. Közben rengeteg ember szeretne gyermeket, de nem lehet neki, viszont olyan embernek meg lesz, aki nem szeretne.
Nagyon sokan szinte a végsőkig elmennek annak érdekében, hogy gyermekük lehessen, sokszor a saját egészségük kárára.
Sok párnak kell szembesülnie a terméketlenséggel, vagy a próbálkozás során akár több vetéléssel is. Ezek rendkívül fájó és megterhelő dolgok. Véleményem szerint a leendő szülőket már a családtervezés alatt támogatni kellene, hogy felelős döntést hozhassanak, hiszen ez egy életre szól. A kismamáknak és a kispapáknak is fel kell készülnie lelkileg is a gyermek érkezésére, bár az még a felkészülés ellenére is egy rendkívül váratlan dolog.
Bárhogy is történik, akarva, vagy akaratlanul, amikor gyermeket várnak a nők, a boldogság mellett azonnal szembesülnek a várandósság és a szülés nehézségeivel is.
A várandósság alatt rengeteg testi, lelki változás történik. A hormonok tombolnak, a gondolkodás és az érzelmek megváltoznak, hullámzó a kedélyállapot. Vannak nagyon szélsőséges lelkiállapotok is. Teljesen új helyzetbe kerül a nő, olyan problémákat kell megoldania, amit addig még nem. A várandósság olyan élethelyzet, amit elmondás alapján megközelítőleg sem lehet érzékelni, csak a saját tapasztalattal válik valóssá. Lehet könnyű a várandósság, de van, akinek kifejezetten terhes a dolog. Már ebben a szakaszban elkezdődik az a folyamat, ami a gyermek születését követően folytatódik, hogy nem beszélhetnek a nők a nehézségekről, mert azonnali elítélés, elutasítás, elbagatellizálás a reakció. Azzal is szembesülni kell, hogy
a külvilág sokszor teljesen közömbös a kismamával szemben,
nagyon sokan nem veszik figyelembe, hogy ez tényleg más állapot. A kismama bekerül az egészségügy útvesztőibe, ha szerencséje van, akkor csak az általános várandósgondozáson kell részt vennie, de ha felmerül valamilyen probléma, akkor rengeteg egyéb vizsgálat várhat rá. Lelkileg nagy megterhelést jelent ennek feldolgozása az aggódás, a felmerülő félelmek. Tehát a várandósság sem csak mérhetetlen boldogság lehet, hanem sokszor rengeteg nehézséggel is járhat.
Szinte minden nő fél magától a szüléstől, főleg az első gyermek esetén, mert nem tudja, hogy mi vár rá. Szerencsére ma már nagyon sok lehetőség van tudatosan készülni testileg és lelkileg is a gyermek születésére. A szülés mégis az egyik legvitatottabb része a gyermekvállalásnak. Véleményem szerint ennek teljesen egyéni döntésnek kellene lennie, amelybe nem szól bele senki más. Sajnos az sem segíti a nőket, hogy ha élnek a lehetőséggel a gondozásukat végezheti az általuk választott orvos, de a jelenleg érvényes szabályozás miatt állami kórházban nem szülhetnek a választott orvossal, csak ügyeletben. Ez egy óriási probléma, mert maga a szülés az ahol a legnagyobb sérülés, trauma érheti a nőket. Teljesen kiszolgáltatott állapot, amelyben, ha nem a megfelelő ellátást kapja a nő az életre szóló negatív következményekkel járhat. Sajnos nem mindenki engedheti meg magának a magán ellátást, ahol nagyobb eséllyel megfelelő a hozzáállás a nőhöz, szabadabban dönthet a történésekről.
A születés csodálatos dolog, ez az egyik olyan élmény az életben, amely mindenkivel megtörténik.
De hiába növekedik az édesanya hasában a gyermek hosszú hónapokig, amikor megszületik meg kell szokni, hogy már ott van. Magától a szülés folyamatától, a jó vagy rossz élményektől is függ, hogy mennyire boldog az édesanya, hogy milyen gyorsan alakul ki a kötődés a babával. Illetve
nagyon sokat számít, hogy mennyire vesz részt a gyermek gondozásában a szülőpáros mindkét tagja, szerencsés esetben a szülők elosztják egymás között a feladatokat és folyamatosan segítik egymást, így mindketten tudnak pihenni is és boldogabbnak érezhetik magukat.
Az újszülött is lehet beteg, vagy lehet gond a fejlődésével, ez újabb félelmekre, aggodalmakra adhat okot, és egy beteg gyermek ápolása nehéz feladat. Ha minden rendben van, akkor is meg kell szoknia a szülőknek, hogy megszűnik a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, minden nap újabb megoldandó feladatok, teendők merülnek fel. Az én idő drasztikusan lecsökken, még akkor is, ha segítséget kapnak a friss szülők. Mindemellett a nőnek fel kell épülnie a szülésből. ami szintén nem egyszerű folyamat. Még ha a szülés szép élmény is volt, akkor is megjelenhet a szülés utáni depresszió, amelyről nehéz beszélni, pedig a segítség kérése szakembertől életmentő lehet. Közben felmerül a másik legmegosztóbb dolog a táplálás kérdése, anyatejes, vagy tápszeres lesz –e a baba, bármelyik is lesz, miért az és hogy kell jól csinálni? Mindez együtt sokszor nagyon megterhelő lehet minden szempontból.
A gyermeknevelés nehéz dió, mert rengeteg a jó tanács, de kevés a megoldás, ha van megoldás az sem vonatkoztatható mindenkire. Más véleményeket lehet hallani, olvasni, még a védőnők, orvosok álláspontja sem egységes a témával kapcsolatban, így a szülők felelőssége az információk szűrése, ellenőrzése és a helyesnek vélt tanácsok alkalmazása. Aztán a csecsemő kor után jön a bölcsőde, óvoda, iskola, mind újabb kérdéseket felvetve.
Véleményem szerint,
ha a szülőknek sikerül elengedni az elvárásoknak való megfelelést és önmaguk, a gyermek és a helyzet megfigyelése után a nekik és a gyermeknek is legmegfelelőbben cselekedni kiegyensúlyozottabb lehet az életük, kevésbé „döccen” meg a boldogság.
A gyermek mással összehasonlíthatatlan boldogság, egy olyan rendkívüli tapasztalás önmagunkkal, a társunkkal és a gyermekkel szemben is, amely mindent megváltoztat az életben.
Buddhista szempontból nagyszerű lehetőség az ego leépítésére, a tudatosság, az elengedés, az önzetlenség, a szerető kedvesség és az együttérzés gyakorlására. Mint egyébként az életben itt is szükség lenne arra, hogy jobban odafigyeljünk egymásra és ítélkezés mentesen, puszta jó szándékkal segítsük a környezetünkben lévő leendő és újdonsült szülőket.
Ez az írás nem tükrözi a DRÓT alkotó közösségének valamennyi tagjának véleményét. Amennyiben leírnád te is gondolataid a témában és szeretnéd, hogy megjelenjen a DRÓTon, akkor ide küldjed: [email protected]