Tartu
Az időtlenség féreglyukában találtam rá erre a helyre, a folyó túlsó oldalán, ahova nem szabadna jönnöm, se nekem se másnak, ebbe a tiltott zónába, ahol annyira lelassul a lépted, hogy a földhöz ütődő cipőd zaját sem vagy képes meghallani.
Követtem valakit, zöld sapkában volt, lepkék szálltak ki a mellényzsebéből és amire átértem a folyón, belevesztünk a ködbe. A homályból, a faházak és panelek koszos rendezetlenségéből hatalmas fekete kandúrok lépnek elő, fényes szőrüket hozzámdörgölik azzal az áldott lassú mozgással, amivel az előbb a pillangós ember tűnt el a ködben.
A Némaság regiszterei
Hogy nehéz elmesélni egy történetet, te is tudtad.
A némaság regisztereit kutatjuk.
A csöndben levés művészete ez, de nem mondtad ki.
Mondatok
De most mégis mire várnak? Fordultál felém.
A fejek egy irányba néztek, csak a tarkójukra írt betűkre figyeltem fel. Egymás mellett állva, kiadták egy regény mondatait. A végtelen emberhullámban, sorban, kilométereken keresztül, mintha várnának valamire, figyelnének egy tárgyat, fejüket végül egymás vállára hajtották.
Fák
Repülő fa az ágyam felett
szárnyai az égmagasban
most mondod csak félsz a fáktól
ágai karmolják az eget
télen félsz leginkább
szemed bogarában a csepp
cigarettafüsttől -mondod
sajnálom,
nem tudnak mozogni.
Északor és Délt…
Északot és délt hordozza magában,
időtlen idők óta a selyemszálat szövi,
ha képes elkészülni egy tárggyal,
pulóverrel vagy köntössel,
elkezdhet felfesleni a szövet,
megérinthető lesz a szál,
kihúzható az igazság ezernyi fonala.
