Normaváltás?
Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk az utóbbi időben barátaimmal arról, amiről most szinte mindenki beszél. Básthy Ágnes lényeglátó írása után (itt a DRÓTon), majd Alinda műsorában már végképp összefolyt a #metoo-vallomások, a színházi rendező visszaélései és a puncs.hu körötti botrány, mert mindez talán mégis ugyanarról szól. Arról, hogy
van-e itt egyáltalán valamiféle normalitás, amit a társadalom elfogad (vagy nem fogad el)?
Vagy nem normális a világ, nincs közös megegyezés, és minden végtelenül esetleges, primitív, szörnyű.
Mindhárom említett esetben érdekes módon a normalitást szélsőséges helyzetek feltárásával, botrányokkal, szörnyülködéssel és megrökönyödéssel kísérve rajzoljuk körbe. Nem a normalitásról beszélünk, nem a középről, mert valamiért arról beszélni, hogy milyen például a normális nemi élet, milyen az, amikor valakik szeretik egymást és egyenrangú felekként közösen úgy döntenek, hogy szerelmeskednek: nem téma. Az nem botrány, nem beszélünk róla a tévében, újságban, sehol.
Arról senki sem beszél, hogy lehet akár párkapcsolatban, házasságban, élettársi kapcsolatban is boldog és kiegyensúlyozott szerelmi életet élni.
Miért? Mert prűdök vagyunk? Mert unalmas? Nem tudom.
Az igazság az, hogy nagyon kevés boldog házasságot láttam és látok. A legtöbb ember magányos, keresi az igazit, vagy csak alkalmi kapcsolatokban dobálja magát, de irtózatosan nehezen társulunk hosszabb időre. Legalábbis az én harmincas-negyvenes generációmban. Miért? Talán kimerülünk a hétköznapokban? Talán nincs bizalom, nincs kitartás, nincs valódi munka a kapcsolatokban? Nem tudom. Minden kapcsolódás más és más. És
nem csak a világismeret kezdődik az önismerettel, hanem a harmonikus társas együttlét is.
De a legfontosabb, hogy aminek valójában a tanúi vagyunk az egyfajta normaváltás. A kérdés az, hogy mire milyen normát váltunk?
Ezentúl kibeszélünk a közösségi oldalakon mindent, de közben ugyanúgy hallgatunk arról és nem teszünk semmit, ha valaki valakivel szemünk láttára erőszakoskodik?
Megbuktatunk mindenkit, aki erkölcsileg vállalhatatlan tetteket követett el, még akkor is, ha szakmailag elismert, de közben elfogadjuk, hogy az ország vezetői korruptak és nem értenek ahhoz, amit csinálnak?
Felháborodunk azon, hogy a fiatalabb generáció elé életpályamodellnek a prostituálódást állítjuk (óriásplakátilag is), de elfogadjuk, hogy egyre kevesebb (független) tudományos és művészeti ösztöndíj van, és hogyha az ember tudásból akar élni, akkor legjobb, ha szerzetesi életmódra rendezkedik be?
Én csak annyit kérdezek halkan – költőien, ha úgy tetszik -, itt a DRÓTon, kétezer-tizenhét őszén, hogy
vajon nem lenne-e jó arról is beszélni, hogy mit tartunk normálisnak, helyesnek?
Mit jelent az, amikor valakik nem bántják, hanem szeretik egymást? Mit jelent a társulás egyenlő felek között? Mit jelent nem csak magyarnak, de embernek is lenni?
KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓ
Ezt jelentené a munkaerő megtartása? Ezt szánja országunk vezetése a fiatal nőknek, mint női szerepmodellt? Vajon most akkor tényleg a Széchényi Terv tőkealapját használják arra, hogy hazánk gazdag és befolyásos férfijai kényükre válogassanak a diáklányok között szexuális igényeik kielégítése céljából? Básthy Ágnes szerint ami most, 2017 nyarán megjelent az interneten és óriásplakátokon nem más, mint a prostitúció egy formája. Hogy mi minden ezzel a gond? Arról írását a DRÓTon itt olvashatjátok.
Kortárs magyar írók és képzőművészek tiltakozása a puncs.hu ellen
Kortárs magyar írók és képzőművészek tiltakoznak a puncs.hu magyarországi jelenléte ellen. A nyilatkozat szövegét, az aláírók névsorát és kapcsolódó írásunkat olvashatjátok a DRÓTon.
NŐKÉRDÉS a DRÓTon
Több luxusfeleséget ennek az országnak!
Az ilyen színvonalas műsorokból is látszik, hogy az ország jó irányba tart. Mert végre megengedhetjük magunknak, hogy ilyen kiemelkedő feleségek legyenek bemutatva. Le mertem volna fogadni, hogy a sok proli majd fújol, meg irigykedik. Már megy a médiában a támadás. Kik hőbörögnek?
Ahány ház, annyi szokás? – gondolatok az Isztambuli Egyezmény kapcsán
Ha változást szeretnénk elérni, akkor nekünk kell tenni érte, mert senki más nem fog. – Svégel Fanni írása a DRÓTon.
Még dolgoznak a fiúk az Isztambuli Egyezményen
Magyarországon az elmúlt években 0 személy halt meg külföldiek által elkövetett terrorcselekmények következtében, míg legalább 150 személy halt meg kapcsolati terrorizmus következtében, és százezrek élnek mindennapos fenyegetettségben. – mivel nagy vita alakult ki fórumainkon a családon belüli, nők elleni erőszak kapcsán, közöljük az Igazságügyi Bizottság üléséről szóló PATENT beszámolót a DRÓTon.
Üzenjük a Parlamentnek: több tiszteletet a nőknek!
Magyarországon még mindig elfogadott a nők elleni erőszak, különösen akkor hunynak szemet felette, ha az családon belül történik. Hiába demonstráltak nőjogi szervezetek, a kormánynak nem sürgős a családon belüli erőszak megfékezése. Több nőjogi szervezet, többek között a Nőkért Egyesület, az Angyalhír, a Patent Egyesület, és a NANE Egyesület is demonstrált reggel a Parlament előtt, az Igazságügyi Bizottság ugyanis a 2017 február elsejei ülésén tárgyalta, hogy a parlament elé kerül e az isztambuli egyezmény ratifikálása. Erre továbbra is várni kell. Amíg várunk újraközöljük KÉT ÉVVEL ezelőtti cikkünket az ügyben, ami most ismét aktuális. Ha te is tűrhetetlennek érzed a helyzetet: akkor add tovább cikkünket.
Félelem és rettegés Magyarországon
„Az irgalom azt jelenti: látom, hogy más vagy, másként gondolkodsz, de elfogadlak. Azt jelenti: látom, hogy hülyeségeket csinálsz, de megbocsátok, mert én is ugyanilyen baromságokat követek el.” – Miért okozott ekkora felháborodást egy zenész és egy politikus kijelentése a nőkről? Miért érintett ennyire érzékenyen sokakat annak az alapvető gondolatnak a magánemberként való nyilvános megfogalmazása, hogy a nőknek genetikailag meghatározott feladata van? Stenszky Cecília – a DRÓT szerkesztőjének – írását olvashatjátok.
Miről verselt Osama bin Laden? Milyen a dzsihádista költészet? Mire használják az irodalmat az Iszlám Államban? Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Sokak által ismeretlen terepre megyünk, hogy többet értsünk a világból. Tartsatok velünk a DRÓTon, és ha érdekesnek és tanulságosnak találtátok: adjátok tovább!
Anyának lenni művészet – Kiss Márta interjú
„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” – mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.
Hamvas és a nők, avagy nehéz szatírát nem írni
…két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. – Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni?
Öltések az örökkévalóság vásznán – Szabó Imola Julianna könyvéről
Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.
Egy buddhista tanító, egy vaisnava (Krisna-hívő) teológus, egy református lelkész, egy rabbi és egy muszlim hitoktató véleményét olvashatjátok a napokban erősen tematizált nemi egyenlőtlenségekről a DRÓTon. Az írás részlet Rába Géza most megjelent „Isten tudja – emberi kérdések, vallási válaszok” című könyvéből.
