A taxisofőr Petya kiugrott sárga Mazdájából, az előtte álló autóhoz tepert, a vezetőre ordított: Szétrúgom a segged, ha még egyszer elém vágsz, köcsög! Az út szélén sárga mellényes munkások csatornafedelet emeltek káromkodva, nagy robajjal a járdára dobták.
Kapcsolatok
A Halszájoptika új sorozatát a Dróton a kapcsolatok köré szervezzük, már csak azért is, mert az elmúlt, karanténos időszakban határozottabb vonalakkal rajzolódott ki mindannyiunk szociális hálója. Egyértelműbbé vált, ki maradt szem előtt és ki tűnt el a látókörünkből, kivel váltak szorosabbá és kivel lazultak meg kapcsolataink. Nem csak az vált nyilvánvalóbbá, hogy mi a fontos, de az is, hogy kik a fontosak, kik az elengedhetetlen társaink. Fogadjátok szeretettel.
Mellettük a téren háromévesforma lányka dacosan a díszburkolatra vetette magát az anyja előtt, és fejhangon üvöltött: Nem! Nem! Neeem! Mindezt látva és hallva Szabolcsot átjárta az áramütésszerű megvilágosodás, melyből döntés született: Jesssz! Most megmondom neki, biz’ Isten, megmondom, történjen bármi! – azzal elnyomta a cigijét, és felszürcsölte a kávéja maradékát. A huzatos kerthelyiségből az étterembe lépett, hogy fizessen. A bárpult mellett látott a falon egy fotót, a fotón egy folyót, talán a Duna… Olyan dunásnak tűntek a partján a lombok, a víztükrén két apró pont, távoli hajók lehettek, és amíg a pultosra várt, azt próbálta kitalálni, hogy ezek most közelednek vagy távolodnak. Olyan, mint a kapcsolatom Lilivel. Nem tudom, hogy befele megyünk, vagy épp ellenkezőleg… De ma megmondom neki! Este a Bambiban. Szabolcs a Bádogsajt zenekarban gitározott – lelkesek, de nem túl ismertek – és úgy érezte, Lilinek sokszor fontosabbak az elektrografikák, mint ő. A barátnője a netre tolja fel a munkáit, egy rakás követője van, néha olyan, mintha ő is csak egy lenne közülük…
Bambi, szívószálas kóla, Lili gyönyörű, de ezzel most nem hatja meg, Szabolcs határozott: Fontos vagyok én neked? Mert hiába jelöltük be egymást a fészbukon, hogy „kapcsolatban” én úgy érzem, inkább a követőd vagyok, mint a szeretőd! Bééébi! I Wanna be Your Lover and Not a Follower! – énekelt Lilinek szerelmesen-mosolygósan-fájdalmasan. A lány levette Szabolcs szemüvegét, és a szemébe nézett csábosan, magabiztosan, aztán közelebb húzta a fejét, azt suttogva: „Akkor lájkolj, bébi! Lájkolj!” – és csókolózni kezdtek. Szabolcsnak egy röpke pillanatig eszébe jutott a folyó meg a két – pontnyi kiterjedésű – hajó, és még mindig nem tudta, hogy ők ketten most közelednek, vagy távolodnak. Nem is érdekelte már, elrugaszkodott a hűs vízben, boldogan engedve a sodrásnak.
Nagy M. Hedvig Budapesten született 1983-ban. A Práter utcai Szakiskolában kezdte tanulmányait, majd a Szellemkép Szabadiskolában folytatta, ahol 2011-ben végzett fotográfus szakon. Számos helyen kiállított (Gozsdu udvar, Millenáris Park, Kossuth Klub, Uránia Filmszínház), legutóbb az Art9 Galériában, az általa alapított Minek Kollektívával. Volt patológiai fotós, rendezőasszisztens, képkeretező és tárlatvezető. Jelenleg szabadfoglalkozású. Ferdinánd Zoltánnal közös kötete, a Feles, 2018-ban jelent meg a Mersz Könyvek gondozásában.
Ürmös Attila 1969-ben született Szabadkán, 1993 óta Budapesten él. Első kötete egy zenei monográfia volt Pink Floyd, 1995. Cartafilus Kiadó). Novelláskötete: A semmittevés filozófiája (2007. Filagóra Kiadó). Tagja a Szépírók Társaságának. A 2010-es években a következő folyóiratokban publikált: Élet és Irodalom, Műút, Várucca Műhely, Mozgó Világ, Vigília, Magyar Műhely, Napút, Halszájoptika.