2022 július 11-én terjesztette be a magyar kormány a kata-törvény módosító javaslatát és egy napon belül el is fogadta, amely szerint a katásoknak ezentúl csak magánszemélyektől származhatna bevétele. A módosítást szeptember 1-ével már életbe is lép. A DRÓT három kérdést tett fel a magyar irodalom, alkotóművészet néhány kortárs szereplőjének. Elsőként a Magyar Írószövetség elnökének, Erős Kingának a válaszait olvashatjátok lapunkon.
DRÓT: Mit gondolsz, befolyásolja az alkotóművészek életét, beleértve a tiédet is az új adórendszer?
ERŐS KINGA: Feltétlenül. Ahhoz, hogy ennek okait megértsük, ismerni kell az irodalmi élet működését, ill. az alkotók anyagi helyzetét.
Az írók, költők bevételei főként az alapítványi, egyesületi vagy más gazdasági társaságok, vagyis jogi személyek által fenntartott online és print folyóiratokban megjelenő írásaikból származnak, amelyek egyrészt alkalmi bevételek, másrészt összegük igen csekély.
Egy-egy vers, novella, recenzió vagy esszé megírásáért 10 és 50 ezer forint közötti szerzői honoráriumban részesülnek. Az írók, költők másik bevételi forrása a könyvkiadásból származó írói tiszteletdíjuk, amely átlagosan 150 000 – 200 000 forint között mozog könyvenként. Ezek a bevételi források kiegészülhetnek még a könyvbemutatókon és közönségtalálkozókon kapott díjazással, amely alkalmanként 20-50 ezer forintot jelent. Néhány kiemelt szerző esetében ezek az összegek lehetnek magasabbak, de ez országosan legfeljebb 30 főt érint.
Az írói, költői tevékenység szakmai háttérországát olyan kicsiny és tőkeszegény műhelyek adják, amelyek jelentős része törvényességi okokból alapítványi, egyesületi vagy egyéb gazdasági formában működik.
Tevékenységük ellátását, annak jellegéből adódóan képtelenek piaci alapon végezni, ezért azt átlátható és egyébként jól működő állami kulturális támogatásokból látják el, amely forrásokhoz nyílt pályázatok útján jutnak hozzá. A KATA rendszer jelenlegi átalakítása ellehetetleníti mind az írók, mind ezen kicsiny műhelyek szakmai működését. Az írók, költők bevételei eleve alacsonyak a honoráriumuk mértéke miatt, így a jövőben nem tudnak az új körülményekhez igazodva vállalkozást fenntartani.
DRÓT: Szerinted mi fog történni az alkotóművészekkel szeptember elsejétől?
ERŐS KINGA: Ezt nehéz megjósolni. Tapasztalataim azonban vannak a 2000-es évek második feléről, amikor a fél ország próbált ügyeskedni, kisebb-nagyobb sikerrel, hogy elkerülje az irreálisan magas adóterheket. Ugyanakkor az írók nem éppen arról híresek, hogy konyítanának az efféle trükkökhöz, távol áll tőlük a számok világa és az adóelkerüléshez szükséges dörzsöltség is. Éppen ezért meggyőződésem, hogy az írók, költők mint szellemi szabadfoglalkozásúak működésében a most hozott döntés elsősorban nem azt eredményezi, hogy több adót fizetnek majd, hanem ellehetetlenülésüket.
DRÓT: Mi lenne a megoldás szerinted a jelenlegi helyzetben?
ERŐS KINGA: A Magyar Írószövetség 2022. július 13-án levélben fordult Varga Mihály pénzügyminiszter úrhoz, amelyben ismertettük álláspontunkat, miszerint a jelenlegi törvénymódosítás hatalmas veszélyt jelent a teljes irodalmi szakma számára.
Javasoltuk, hogy egy újabb, kiegészítő rendelettel tegyék lehetővé, hogy az írók, költők a taxisokhoz hasonlóan számlázhassanak, mivel egy ilyen alacsony bevételi szinten mozgó terület számára egy ekkora változtatás a szféra összeomlását jelenti, miközben nem jár érzékelhető adóbevétel növekedéssel.
Nem arról van szó, hogy ne lennék tisztában azzal, hogy milyen gazdasági nehézségek előtt áll az ország, s nem gondolom azt, hogy az írók, költők ne viseljenek közterheket, azonban fontos volna, ha a változások figyelembe vennék a kortárs magyar szépirodalom, a szakma adottságait.
– wst –
Erős Kinga kritikus, irodalomszervező, szerkesztő. 1977-ben született Brassóban. Az Orpheusz Kiadó vezetője, 2019 decembere óta a Magyar Írószövetség elnöke. Jelenleg Nézsán él. A Kritikai Füzetek könyvsorozat szerkesztője. 2019-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Kötetei: Könyvbölcsőm (tanulmányok, 2007), Pályatükrök (Húsz portré fiatal alkotókról, Ekler Andreával közösen szerk., 2009), A belső szobához (2013), „Fellapozzuk egymást a szótárban” (Ekler Andreával közösen, 2014), Fogadd el számadásom (Csontos Jánossal közösen, 2017), Szavakban lobog – Írók az 1956-os forradalomban (2019).
