A DRÓT három kérdést tett fel a magyar irodalom, alkotóművészet néhány kortárs szereplőjéhez a KATA-adózást megváltoztató törvényrendelet után. A Magyar Írószövetség elnökének, Erős Kingának a válaszai után, most Bene Zoltán író, a Szeged folyóirat főszerkesztőjének válaszait olvashatjátok lapunkon.
DRÓT: Mit gondolsz, befolyásolja az alkotóművészek életét, beleértve a tiédet is az új adórendszer?
BENE ZOLTÁN: Igen, méghozzá nagy mértékben..
DRÓT: Szerinted mi fog történni az alkotóművészekkel szeptember elsejétől?
BENE ZOLTÁN: Ebben a pillanatban azt gondolom, jelentősen, de mindenképpen érezhetően csökkenni fognak a bevételeink. Ugyanakkor azt is megjegyzem, hogy
a klasszikus kisvállalkozó, kisiparos esetében sem életszerű, hogy ezentúl kizárólag magánszemélyeknek számlázzon.
Egy asztalos készíthet, teszem azt, konyhabútort egy családnak, de egy iroda berendezését is legyárthatja, ahol a megrendelő már jellemzően valamiféle vállalkozás vagy szervezet. És a példákat vég nélkül lehetne sorolni… Nem tagadhatjuk, persze, hogy a KATÁ-t kiskapuként is használták, hiszen tény, hogy nem egy esetben segítette az úgynevezett rejtett foglalkoztatást, de szerintem ezeknek az eseteknek az oroszlánrésze nem túl bonyolult módon kiszűrhető lenne; emiatt egy ilyen innovatív és működőképes rendszert fölrúgni nem tűnik bölcs döntésnek.
DRÓT: Mi lenne a megoldás szerinted a jelenlegi helyzetben?
BENE ZOLTÁN: Azt gondolom, nagyon nem mindegy, ki hányfelé állít ki számlákat. Aki egy-két helyre, rendszeresen milliókat, ott bizony jogosan vélelmezhető a rejtett foglalkoztatás. Azok esetében azonban, akik – mint az irodalomban, a könyves szakmákban dolgozók elsöprő többsége – több tucat felé, s vevőnként jellemzően messze nem milliós tételekben, ráadásul erősen rendszertelenül, hát, azok estében azért nehéz azt állítani, hogy a foglalkoztatás terheit kerülné(n)k el szemfülesen, nagy erőkkel és ernyedetlen szorgalommal… De ha mindezt túlságosan megterhelő lenne követni a hivataloknak, akkor is
lehetne megoldást találni, legalábbis a mi esetünkben ez nem látszik túlzottan nehéznek, már csak azért sem, mert nem vagyunk sokan. Amennyiben például azt a bizonyos szellemi szabadfoglalkozású jelzőt föltámasztanák, máris közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz.
Mert akire az ráillik, az képezhetne kivételt. Párezer emberről van szó, tehát a döntéshozók szemében, sajnos, mind létszámban, mind lobbyerőben, mind egyéb vonatkozásokban sokkal kisebb súlyú csoportról, mint a taxisok…
– wst –
BENE ZOLTÁN Általános iskolába Tiszakécskén (1979–1983) és Szegeden (1983–1987) járt. A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában érettségizett 1991-ben. Volt a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatója; 1998 és 2002 között végezte el a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának média szakirányú művelődésszervező; 1999 és 2003 között ugyanezen intézmény könyvtár szakát, 2009-2011 között andragógia MA diplomát szerzett, 2012-től 2015-ig a Szegedi Tudományegyetem filozófia doktori iskolájának hallgatója, majd doktorjelöltje.
2001 óta számos szépirodalmi folyóirat közli írásait. Az év novellái című antológia több alkalommal közölte elbeszéléseit. Szerepel továbbá számos egyéb antológiában is (pl. A századelő novellái). A 2011 novembere és 2017 novembere között működő SzegediLap kulturális-művészeti portál szerkesztője, 2017. július 1-étől a Szeged várostörténet és kulturális folyóirat főszerkesztője. 2017 óta vezeti a Pannon Tükör, 2019 óta az Irodalmi Jelen prózarovatát.
16 nyomtatásban megjelent szépirodalmi művet jegyez, legutóbbi a Sarki fény (Orpheusz, Bp., 2021).
A lídben Bene Zoltánról Vadócz Dávid fotóját használtuk.
