Retkes Máté
HET ti Ako
Föld- és vasszagú vagyok,
mint Uruk falai
rettenetes magas(ak)
Legyen talpraesett Ak
kád ki beveszi!
Het! Látó, ti Ako!
Ti ták, Látó ti!
Üvöltenék és futnának (falon az őrök)
föld- meg vasszaggal ruhában (göncben)
Enkidu fiának
szólni, hogy lám,
ottan gyünnek, csak másik eposz!
Más mitológiák,
médiák, nem! MédEiák!
Valami arcok no, isa, jönnek!
(nekik csak vas a szaguk)
nem biztos, hogy szeretni,
inkább venni meg szerezni!
Olyan az illatuk, vas,
azt hozta
a szél az orrunkba,
no, isa, het, Látó ti Ako!
Urunk, teszel valamit?
„Epret meg barackot,
befőttnek, lekvárnak!
Tegezzetek,
drágák!”
Szól Enkidu fia. Ki napun
érlel még szilvát és
paradicsom gyümölcsét,
gránátalmát,
sok a magja.
„Megment!” mondják
mögötte a szolgák
(„mármint agyban”)
úgyhogy pakolják
az étkészletet nagyban
és lépnek, mert jönnek
Akkádok, vagy Hettiták,
mit tudni?
„Het, Látó ti Ako!
Ti ták, Látó ti!”
(Fotó a szerzőről Fatilla)
