Kilenc év után nem indul újra Szentmártoni János a Magyar Írószövetség elnöki pozíciójáért. Két új jelölt van Erős Kinga és Madár János. Megkerestük mindhármukat, a leköszönő elnököt és a két jelöltet is, és feltettük nekik a fontosabb kérdéseket, programjukkal, terveikkel és a magyar irodalmi életet megosztó ügyekkel kapcsolatban. A DRÓTon most mindhárom nagy interjút olvashatjátok.
DRÓT: Mióta dolgozol a Magyar Írószövetségben és pontosan milyen munkát végeztél Szentmártoni János elnöksége alatt?
ERŐS KINGA: 2009-ben L. Simon László, az Írószövetség akkori titkára hívott, hogy dolgozzak rendezvényszervezőként az intézményben. Hamarosan napi feladataim és munkám jóval túlmutattak a rendezvényszervezésen, gyakorlatilag mellette tanultam meg, hogy miként lehetséges egy kulturális intézményt működtetni, vezetni a napi adminisztrációs munkát, valamint megteremteni és ésszerűen felhasználni ehhez a lehetséges anyagi forrásokat. Ebben a rövid időszakban jelentettük meg a Pályatükrök című kötetet is, amelyet Ekler Andreával közösen szerkesztettünk, s amely hiánypótló kötet volt akkoriban, hiszen húsz negyven év alatti alkotó portréját közölte egy elegáns albumban. Szentmártoni János 2010-ben, amikor elnök lett, engem kért meg, hogy lássam el mellette a titkári feladatokat. Azóta kilenc év telt el, melyből hatot elnökségi tagként is végigdolgoztam. Legegyszerűbben úgy tudnám összefoglalni a munkámat, hogy mindazok a feladatok, amelyek az adminisztráció irányításával, gazdasági kérdésekkel kapcsolatosak, hozzám tartoztak. Azonban nem beszélhetünk a teendők éles elválasztásáról sem, hiszen Jánossal és az elnökséggel minden felmerülő kérdést, munkát megbeszéltünk, s igyekeztünk a pillanatnyi kihívásoknak megfelelően, ésszerűen szervezni a szövetség szakmai működését. Így hát a protokoll eseményektől a legkülönfélébb tárgyalásokig jelen voltam a szervezet hétköznapjaiban, ha kellett, lobbiztam, ha kellett, emléktáblát avattam vagy éppen pályázatokat írtam.
DRÓT: Hogyan értékelnéd Szentmártoni János kilenc éves elnöki tevékenységét?
ERŐS KINGA: Az elmúlt kilenc évben nagy hangsúlyt kapott az Írószövetség megújítása, amely, bár nem mindig haladt terveink szerint, most, hogy visszatekintek az időben, mégis azt kell látnom, hogy lényeges változásokat eredményezett.
Kibújtunk a csigaházból,”
számos fesztiválon, országos nagyrendezvényen megmutattuk magunkat, miközben érdekképviseleti feladatokat is elláttunk vagy éppen azon dolgoztunk, hogy elhelyezzük az intézményt a digitális térben. Olyan megörökölt problémákhoz is hozzányúltunk, mint a székház-kérdés, melynek eredményeképpen hamarosan elkezdődik az épület felújítása.
Mindezek alapján Szentmártoni János három elnöki ciklusát dinamikus, újító attitűdű és gazdasági szempontból stabilizáló időszaknak látom.
DRÓT: Mit gondolsz a közelmúlt eseményeiről, például a Magyar Művészeti Akadémia felállásáról és működéséről?
ERŐS KINGA: Talán mert nagyon gyakorlatias alkat vagyok,
minden kezdeményezést fontosnak gondolok, amely arra irányul, hogy a művészeti élet intézményrendszere megerősödjék, s végső soron több pénz kerüljön bele, amelynek az alkotók és a szélesebb közönség is haszonélvezői.”
Örülnék annak, ha látványosabb lenne az MMA kommunikációja, hogy a szélesebb közvélemény is jobban megismerje a tevékenységét, amely a könyvkiadástól a konferenciák szervezésén át a tudományos kutatásokig sok mindent felölel. Nagyon örülök a három éves ösztöndíjrendszernek is, amely nagy segítség a művésztársadalomnak, akárcsak a művészek életjáradékának bevezetése. Lássuk be, ehhez politikai akarat és infrastruktúra is kellett.
DRÓT: Mit gondolsz az Írószövetség kapcsolatáról a többi írószervezettel?
ERŐS KINGA: Attól függ, hogy melyikkel, hiszen van több olyan írószervezet, amellyel kifejezetten baráti, jó kapcsolatunk van, számos közös programot szervezünk, s van olyan, amellyel kevésbé szoros a kapcsolatunk, mégis konszolidáltnak gondolom, annak ellenére, hogy a múltban nem mindig volt így. Összességében azt kell mondanom, hogy nincs olyan írószervezet ma, amelyikkel szakmai kérdésekben ne tudnánk egy asztalhoz leülni és előrevivő párbeszédet folytatni.
DRÓT: Mit gondolsz a József Attila Kör megszűnéséről?
ERŐS KINGA: Szomorú történet. Annál is inkább, mert én azt látom, hogy volt egy jelentős szervezet, amely a nyolcvanas években „robbantott”, aztán a rendszerváltás után fontos tehetséggondozó munkát végzett, sok alkotót elindított a pályán, aztán lassacskán begubózott önmaga elitizmusába, s végül kiküzdött rangjához méltatlanul, szappanoperaszerűen szűnt meg. Sajnálom, hogy így alakult.
DRÓT: Mit gondolsz a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft-ről és a körülötte kibontakozó vitákról? Orbán János Dénes és Krusovszky Dénes vitája a DRÓTon itt olvasható.
ERŐS KINGA: A vita kezdetektől nem szakmai kérdésekről szólt, hanem
minden kijelentés mélyén az a tétel állt, hogy miért ők kapták a pénzt és miért nem más.”
A vita hevében barátságok sérültek, s jóval túlmutattak az indulatok az ésszerűség keretein. Ha az eredményeket nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy a KMTG fennállása óta számos tehetséges alkotót fedezett fel és indított el a pályán, kiadványaik értékesek és szépek, rendezvényeik szakmai színvonalát szintén nehéz volna megkérdőjelezni. A többi politika.
DRÓT: Mit gondolsz a Petőfi Irodalmi Múzeum új igazgatójáról, Demeter Szilárdról? Kapcsolódó interjúnk Demeter Szilárddal a DRÓTon.
ERŐS KINGA: Olyan embernek tartom, aki nagy munkabírású, pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni, aki intézményrendszerben, struktúrákban gondolkodik, s az a célja, hogy megszűntetve az esetlegességeket, megteremtse azt az intézményi feltételrendszert, amely az irodalom ügyét és az olvasókat szolgálja, s nem mellesleg az írótársadalomnak is javára válik.
DRÓT: Miért jelentkeztél a Magyar Írószövetség elnöki pozíciójára?
ERŐS KINGA: A következő három év olyan gyakorlatias kihívások elé állítja a szövetséget, gondolok itt elsősorban a székház felújítására, amely nagy munkabírást kíván, s nem utolsó sorban kölcsönös bizalmat a projekt minden együttműködő partnerétől a másik fél irányába, valamint helyzetismeretet és folytonosságot a már megkezdett munkafolyamatok, tárgyalások eredményessége érdekében.
DRÓT: Milyen szerepe van szerinted a Magyar Írószövetségnek és az elnökének 2019-ben Magyarországon? Mit szeretnél megvalósítani?
ERŐS KINGA: A székház felújítása mellett fontosnak tartom a vidéki és határon túli jelenlétünk megerősítését, a vidéki írócsoportok szorosabb bevonását a szövetség hétköznapjaiba, az eddigiekhez képest több vidéki rendezvény megvalósulását. Másrészt fontosnak tartom a fiatalok megszólítását, az Írószövetség vonzóvá tételét az ő számunkra is, hogy majd amikor már két kötettel rendelkeznek, szívesen legyenek tagjai. Ennek érdekében hoztuk létre a Debüt-díjat, s a jövőben szeretném, ha elkezdené működését a szövetség Junior csoportja, vagány, fiatalos programokkal.
DRÓT: Kikkel dolgoznál együtt szívesen?
ERŐS KINGA: A napi adminisztrációs munkát továbbra is az eddigi munkatársaimmal folytatnám, nem titok, hogy megválasztásom esetén Rózsássy Barbarát szeretném felkérni a titkári feladatok ellátására, hiszen ő is több éve aktív munkatársa az Írószövetségnek, szorgalmas, jó gondolkodású ember, aki jól ismeri a tagságot és a szövetség napi ügyeit is. Természetesen a leendő elnökségre éppúgy szeretnék számítani, mint mindazokra a jó szándékú tagokra, akik észrevételeikkel, tettrekészségükkel segíteni szeretnék az Írószövetséget további megújulásában és megerősödésében.
DRÓT: Mi a legfontosabb célod?
ERŐS KINGA: Célom, hogy mindaz a sok erőfeszítés, amelyet az elmúlt kilenc évben közösen tettünk, ne legyen hiábavaló, hogy az intézmény megújulási folyamata tovább folytatódjék, hogy korfájában előremutató változás legyen érzékelhető, vagyis legyen utánpótlás, s persze a székház felújításának sikeres megvalósulása.
DRÓT: Mit tehet a Magyar Írószövetség a tagjaiért szerinted a jövőben?
ERŐS KINGA: Továbbra is képviselnie kell az írók érdekeit ebben az új, átalakuló félben levő kulturális térben. S persze, olyan praktikus dolgokat is fel kell vállalnia, mint a szociális-segélyek megvalósulásának ügye vagy éppen az új pályázati rendszerekkel kapcsolatos ismeretek átadása az azt igénylő tagoknak.
DRÓT: Mi a terved a Magyar Írószövetség székházával?
ERŐS KINGA: Eddigi munkánk eredménye, hogy a Bajza utca 18. alatti székházunk egy kormányhatározatnak köszönhetően a PIM kezelésébe került, azzal a kitétellel, hogy az Írószövetség továbbra is használhatja irodáit. Ennek köszönhetően könyvtárának sorsa is megnyugtatóan rendeződni fog és az életveszélyes ingatlant felújítjuk, ami egy többmilliárdos állami nagyberuházás lesz. A PIM nélkül, saját erőnkből, mint civil szervezet nem tudnánk mindezt végigvinni. Remélem, hogy a felújítás befejezésével az épület az írókat és az olvasókat szolgálja majd, valóban az irodalom házaként működve.
DRÓT: Elnöki pályázatodban azt írod, hogy „Égetően szükséges belátnunk, ha nem jönnek a fiatalok, s nem lesz utánpótlás, bő egy évtized múlva, nem lesz, aki képviselje azokat az értékeket, amelyek számunkra fontosak. Sőt, ki fogja írásainkat értőn olvasni? Ki fog megemlékezni rólunk? Ki fog majd tíz, húsz, harminc év múlva harcolni a nemzeti irodalomért?” Mik ezek az értékek? Konkrétan mit tennél azért, hogy húsz-harminc év múlva is legyen, aki „harcol a nemzeti irodalomért”? És ha már itt tartunk, kérlek, mondd el, mit értesz azalatt, hogy „nemzeti irodalom” és hogyan kell „harcolni” érte?
ERŐS KINGA: Tavaly nyáron a Magyar Idők-beli vitába én is bekapcsolódtam A kánonalakítás gyakorlata című írásommal, amelyben hosszan kifejtettem ezzel kapcsolatos gondolataimat. Kérdésedet nem szeretném megkerülni, ezért röviden válaszolok arra, mit értek nemzeti irodalom alatt. Nemzeti irodalom az a folyamat, amely, ha tágan értelmezzük, az anyanyelvű irodalommal, vagyis Dantéval kezdődött, aztán a reformációval folytatódott, majd a barokkban és felvilágosodásban lelassult, a romantikában pedig ismét felerősödött. A nemzet fogalma politikai-kulturális fogalom, amely magában foglalja egy nép történelmi hagyományait, múltját, identitását, így a nemzeti irodalom számára hasonlóképpen ezek a prioritások. Görömbei Andrást idézve, az irodalom(történet) az egyén és a közösség létének esztétikai értelmezése.
Az irodalmi tudatban való tartós jelenlét optimálisan esztétikai érték mentén alakul, mégis az elmúlt évtizedekből is tudjuk, hogy a gyakorlatban mi minden más szempont is alakítja ezt a jelenlétet,”
gondoljunk csupán azokra a nagyszerű életművekre Kodolányi Jánosétól Várkonyi Nándoréig, akikre még mindig nem az a figyelem vetül, amelyet megérdemelnének esztétikai teljesítményük alapján. Jobban belegondolva, a hétköznapjaink szintjén valóban lelakott fogalom a harcolás, én semmiképpen nem úgy értem, hogy fröcsögő szájjal hadakozunk a vélt vagy valós igazunkért. Amikor ezt a kifejezést használtam, önkéntelenül is a magam gyakorlatából indultam ki, abból a szemléletmódból, amelyet a harcművészetek is hordoznak, amelyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll, amelyek az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva, nem a győzedelmeskedést helyezik a fókuszba. Annál inkább jelentőséget kap a harmóniára való törekvés. A küzdés önmagában pedig a rendelkezésre álló lehetőségek összessége, amelyeket az ember szabadon kombinál és módosít a célja, valamint az adott helyzet szerint. Pillanatnyilag tehát
azt érzem fontosnak, hogy hiánypótlások történjenek, hogy a fiatal nemzedékek is megismerjék az idősebb pályatársak műveit.”
Ne csak hallomásból ismerjék őket, hanem figyelmes olvasókká válva, esztétikai érték mentén ítéljék meg azokat, azért is, hogy amikor eljön az ideje, segíthessék azoknak az alkotóknak és műveknek az irodalmi köztudatban való megmaradását, amelyeknek meggyőződésük szerint ott a helyük.
Erős Kinga (1977, Brassó) József Attila-díjas kritikus, szerkesztő, az Orpheusz Kiadó vezetője, az olvasat.hu szerkesztője. 2002 óta publikál rendszeresen hazai és határon túli folyóiratokban. 2006-2011 között a Magyar Napló folyóirat Könyvszemle rovatának szerkesztője. 2009-ben a Magyar Írószövetség rendezvényszervezője, 2010-től a Magyar Írószövetség titkára, 2016-tól elnökségi tagja. Móricz Zsigmond (2007) és NKA alkotói ösztöndíjas (2009). Kötetei: Könyvbölcsőm (tanulmányok, 2007), Pályatükrök (Húsz portré fiatal alkotókról, Ekler Andreával közösen szerk., 2009), A belső szobához (2013), „Fellapozzuk egymást a szótárban” (Ekler Andreával közösen, 2014), Fogadd el számadásom (Csontos Jánossal közösen, 2017).
Az interjút készítette Weiner Sennyey Tibor. Erős Kingáról a fotókat Vadócz Dávid készítette.
