Mégis mi mást tehettem volna? A rongyrázását egyszerűen már nem lehetett tovább elviselni. Neki nem volt elég jó a trappista, mint a hozzánk hasonló szerencsétleneknek, azt mondta, hogy ő aztán nem veszi még egyszer a szájába azt a szart.
Kapcsolatok
A Halszájoptika új sorozatát a Dróton a kapcsolatok köré szervezzük, már csak azért is, mert az elmúlt, karanténos időszakban határozottabb vonalakkal rajzolódott ki mindannyiunk szociális hálója. Egyértelműbbé vált, ki maradt szem előtt és ki tűnt el a látókörünkből, kivel váltak szorosabbá és kivel lazultak meg kapcsolataink. Nem csak az vált nyilvánvalóbbá, hogy mi a fontos, de az is, hogy kik a fontosak, kik az elengedhetetlen társaink. Fogadjátok szeretettel.
Mondjuk a trappista mostanában tényleg elég szar, de hát a kettőnk nyugdíjából csak ilyen szarokra futja. Bezzeg a kannás borra sosem húzta a száját, pedig ha valami szar, akkor a kannás bor tényleg az. Az egész úgy kezdődött, hogy egy fürt szőlővel, egy almával meg háromféle lábszagú sajttal állított haza a közértből. Tisztán emlékszem, mert a szemembe se mert nézni, csak motyogott összevissza a kezeit tördelve, hogy tudom, Marikám, nem engedhetjük meg magunknak, de úgy megkívántam, aztán bevonult a sajtjaival a konyhába, és bekapcsolta a Bartók Rádiót. Egy órán keresztül hozzá se lehetett szólni, azt mondta, amíg eszik, ne zavarjam, mert a komolyzene hozza csak ki igazán a sajtok ízét. Most mondják meg, de őszintén, normális az ilyen? Aztán azt találta ki, hogy ezentúl gurméként fog élni. Gurmé. Az eszem megáll. Erről a baromságról biztos valamelyik főzőműsorban hallott, én meg hiába magyaráztam neki, hogy attól még nem lesz gurmé, hogy mindenféle büdös sajtot zabál komolyzenére, mintha csak a falnak beszéltem volna, másnap el is költött egy kisebb vagyont néhány falatnyi gusztustalan penészes sajtra. Remélem, nem akarod még azt a kibaszott Bartók Rádiót is bekapcsolni, tettem csípőre a kezemet, mert a jelenlegi idegállapotomban már tényleg csak az hiányozna. Marikám, mégsem hallgathatok operettet egy ilyen sajthoz. Tényleg? Akkor én most agyonverlek ezzel a kurva rádióval, rendben? És aztán agyon is vertem. Így lett vége a házasságunknak. Majdnem ötven évig voltunk együtt, de hát egyszer minden véget ér. És tudják, mi a legrosszabb az egészben? Hogy az a gusztustalan penészes sajt tényleg kurva finom volt.
Nagy M. Hedvig Budapesten született 1983-ban. A Práter utcai Szakiskolában kezdte tanulmányait, majd a Szellemkép Szabadiskolában folytatta, ahol 2011-ben végzett fotográfus szakon. Számos helyen kiállított (Gozsdu udvar, Millenáris Park, Kossuth Klub, Uránia Filmszínház), legutóbb az Art9 Galériában, az általa alapított Minek Kollektívával. Volt patológiai fotós, rendezőasszisztens, képkeretező és tárlatvezető. Jelenleg szabadfoglalkozású. Ferdinánd Zoltánnal közös kötete, a Feles, 2018-ban jelent meg a Mersz Könyvek gondozásában.
Ferdinánd Zoltán 1980-ban született Kiskunhalason, kisprózákat ír. 2018-ban jelent meg első, Nagy M. Hedviggel közös kötete, a Feles (Mersz Könyvek). Jelenleg a másodikkal, a Proletármulatóval bajlódik. A Halszájoptika rendszeres szerzője, olvasószerkesztője.
