(…) Békássy Ferenc 1893-ban született előkelő család sarjaként, akiknek Zsennyén volt birtokuk. Apai őseik a Pápa-nemzetségből származtak, családfájukat a 13. századig tudták visszavezetni. Távoli rokonságbanálltakaköltő Zrínyi Miklóssal, egyik felmenőjük, Békássy Pál pedig Pápa alkapitányaként halt hősi halált a törökkel vívott harcokban. Anyai nagyapja: Bezerédj György, aki Széchenyi, Wesselényi és Deák barátja és harcostársa volt, feleségül pedig a kor neves lelkész-költőjének, Kiss Jánosnak a lányát vette el. Az ő gyermekük, Emma ment feleségül Békássy Istvánhoz. Hét gyermekük született, a harmadik volt a sorban Ferenc. Korán megnyilvánuló tehetségét érzékelve, a család Cambridge-be küldte tanulni, ahol anyanyelvi szinten sajátította el az angolt. A híres King’s College növendéke volt, mégpedig a rangsorban az első. Évfolyamtársai közé tartozott pedig John Maynard Keynes (később világhírű közgazdász, a Világbank alapítója), Virginia Woolf, és Bemard Russel. Szerelme – a nagy színész, a későbbi Sir Lawrence Olivier unokahúga – Noel Olivier volt. Ferenc sokoldalú és kiváló adottságai közül is kitűnt költői tehetsége. Elnyerte a College irodalmi pályadíját is. Magyar és angol nyelven írt verseivel itthon, de Angliában is nagy figyelmet keltett.
A Nyugat köré csoportosult írók, kritikusok a legnagyobb jövőt jósolták neki a magyar költészetben és világirodalomban.
Az I. világháború kitörésekor azonban kötelességének érezte a hazatérést, noha az írta testvérének: „Nem írhatom meg, hogy mit gondolok a háborúról…” Úgy tűnt, terve nem sikerül, mivel nem volt pénze a hazautazásra, amellyel akkor már ellenséges állampolgárként sietnie kellett. (Fivére ott maradt, és békés internálásban vészelte át a világégést.) Neki azonban végül is Keynes – kölcsönként – pénzt adott. Hazaérkezése után huszár önkéntesnek jelentkezett. 1915 júniusában a galíciai frontra vezényelték, és a kiérkezését követő 3. napon, az első csatában, Dobromucnál elesett. Huszonkét éves volt.
Babits Mihály két tanulmányában méltatta talentumának különleges nagyságát és a veszteség mérhetetlenségét. Szerinte „Békássy, ha élve marad, a legnagyobb magyar költők egyike lehet”. Szerinte olyan tökéletes, széles lendületű strófákat, mint a következők, nagyon kevés érett költő tud írni:
Az ember vérig érzett szenvedelme
Nagy áradattal zúgva vesz körül.
Vívódva küzd az elhanyatlott elme:
Kétsége vállaimra nehezül.
A vonzódások kínját érzem.
A minden eszme szelleme enyém;
enyém a vágy, enyém az értelem
az értelmetlen vágyak éjjelén.Egy istent sejtek minden holdsugárban,
Álmokkal álmom oly övezve száll,
És egyre jobban elmerül az árban:
A képzelgés körében nincs határ!
Szerelmek! Vágyak! Börtönök! Világok!
Nyomorúság! Erők! Üres terek!
Jajok! Fájdalmak! Messze pusztaságok!
Hitek! Halandók! Népek! Istenek!
Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád megemlékezései is géniuszának egyedülállóságát bizonyították. Duczynska Ilonának, anyai ágú unokatestvérének, háborúellenes izzó indulatának fő indítéka is az ő értelmetlen és pótolhatatlan halála volt. Cambridge-ben, ottani tanárai és diáktársai emléktáblával tisztelegtek Békássy Ferenc párját ritkító tehetségének.
Mégis, ki tud ma erről a nagy magyar ígéretről?!
Ahogy Babits Mihály is írta: „hadd legyen ő jelképe, emblémája minden lehető és valószínű és nem ismert és fel nem ismert csíravesztésünknek.”
A sors-faktor megakadályozta, Békássy Ferenc különben kivételes szellemi adottságának érvényesülését. Neki igazi esélye lehetett volna arra is, hogy a világszínvonalú magyar költészet képviselőjeként – angol tudásának köszönhetően –
elfoglalja méltó helyét a világirodalomban. Ami még egy József Attila-szerű nagyságnak sem adatott meg.
Pedig olyan objektív és a világirodalmat jól ismerő szakértők is, mint Kösztler-Koestler Artúr vagy Klein György, József Attilát a 20. század legnagyobb költőjének tartották.
A „Békássy Ferenc-jelenséget” tekintsük mementónak a fiatal életek és a potenciális géniuszok védelme érdekében, hiszen a tehetségmentés egybeesik az életmentéssel is.
Forrás: Tehetség, 2003/3-4.
