Gömöri György magyar irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár. 1953–1956 között az ELTE BTK magyar–lengyel szakos hallgatója volt. 1956-ban a Petőfi Kör tagja lett. 1956 októberétől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 novemberétől külföldön él. 1957–1962 között az Oxfordi Egyetemen tanult. 1963–1964 között a berkeleyi Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964–1965 között kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965–1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969–2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat. 1969-től a World Literature Today szerkesztőbizottsági tagja. 1970 óta a Darwin College tagja, 2001-től nyugalmazott tagja. 1971–2003 között a Comparative Criticism szerkesztőségi tagja volt. 1989–1990 között az Erdélyi Múzeum szerkesztőségi tagja volt. 1994 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. 2008 óta a Rotary irodalmi díj kuratóriumának elnöke.
1973-ban Nagy László és József Attila, 1979-ben és 2003-ban Radnóti Miklós, 1991-ben és 1999-ben Petri György, 1996-ban és 1998-ban saját, Clive Wilmerrel angolra fordított verseinek gyűjteményeit szerkesztette. 1996-ban Szirtes Györggyel modern magyar költők angol nevű antológiáját szerkesztette. Magyarra fordította: Zbigniew Herbert, Czesław Miłosz és Clive Wilmer verseit.
Az indonéz irodalom a legfiatalabb irodalmak közé tartozik, maga a nyelv csak 1928-ban keletkezett a modernizált maláj és számos helyi nyelv jávai, balinéz,buginéz, minangkabau egyvelegéből. Ennek a fiatal nyelvnek, amit ma 267 millió ember beszél, egyik legjelentősebb költőjét és drámíróját W. S. vagyis Wilibrodus Surendra Rendrának hívták. W. S. „Willy” Rendrával 1960 októberében ismerkedtem meg Jogjakartában…
Soha még ilyen nehéz márciusa nem volt Angliának, Nagy-Britanniának. A koronavírusos betegek száma már régen túllépte a húszezret, a haláleseteké pedig napról napra nő, jelenleg, március 31-én elérte a 1408-at. London utcái üresek, és bár a földalattit még mindig viszonylag sokan használják építőipari és egészségügyi dolgozók, a fiatalok közt föllendült a biciklizés.
Mindezt persze megírja a magyar sajtó is, de hogy a „drótosok” is kapjanak valami pluszt, legyen szabad egy személyes történettel zárnom ezt a londoni levelet.
Mióta a magyar irodalmi tudatban újra megjelent a fiatalon meghalt Békássy Ferenc alakja, gyakran teszik fel nekem a kérdést: mennyire ismerte Virginia Woolf a Cambridgben tanuló magyar költőt, s ha ismerte, van-e jelentősége annak, hogy Békássy angolul írt verseinek éppen Leonard és Virginia Woolf Hogarth Press-sze lett első kiadója 1925-ben?
A tartalom felvezetésének szövege…Még négy olyan év, mint az elmúlt időszak és Magyarország Európa legmélyére süllyed és megmarad Putyin utolsó csatlósának. – vallja Gömöri György költő, nyugalmazott cambridgei professzor. A 2018-as választások hetében írókat, művészeket kérdeztünk meg, hogy elmennek-e szavazni?
Gömöri György költő, író és filológus küldte el írását, amelyben két, nemrégiben megjelent Békássy Ferencről szóló tanulmányra reflektál.
Horkay Hörcher Ferenc válaszolt a DRÓT kérdéseire, május elsejei cikkemre reagálva. Első két válaszáról, ami 1848-49-re vonatkozik, nem foglalkozom, a történészekre hagyom, vajon forradalom volt-e 1848-ban? Harmadik válasza azonban újabb kérdéseket vet fel, ezeket meg kell fogalmazni. – Gömöri György hozzászólása az 56-os vitához.
Konzervatív magyar eszmetörténész tartott előadást 1848-ról Londonban. De szóba került 1956 októbere is és megtudtuk tőle: ez sem volt forradalom! Hát akkor mi volt? Azonnal jött a válasz: ellenforradalom.
Érdekes szöveget olvastam a napokban Krasznai Tamástól a Dróton: a Lukács Györgyöt támadó cikkről beszélek. Ez elég jó vitaindítónak, de a cikk közepe táján belebotlottam egy mondatba, amitől felszisszentem: ejha!
London ma már sok tekintetben magyar város. Olyan metropolisz, amiben élénk színnel vannak jelen a magyarok: kürtöskalácsot kapni a Finchley Roadon, lángost árulnak Camdenben, a piacon. Ezen a Brexit sem változtat túl sokat. De hatvan éve még más volt a hangulat Londonban: a legtöbb angol fenntartások nélkül, szeretettel fogadta a magyar menekülteket. Az alábbi vers régi, de talán újratöltve is él.
2016 június 30-án hunyt el az egyik legismertebb kortárs angol költő, Geoffrey Hill, akinek Szeptemberi dal című versét Gömöri György fordításában olvashatjátok a DRÓT világirodalmi sorozatában.