Áfra János
Áfra János a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. A Glaukóma sikere után a második verseskötete új hangon szólal meg: a Két akarat beszélője sokkal személyesebb és egyben távolságtartóbb, önironikusabb versnyelvet választ. Ahogy a kötet mottójában írja: „Így lehet elmondani könnyen / felejthető mondatokban, csak így / hagyhatunk el belőle mindent.” Áfra János (Hajdúböszörmény, 1987) első verseskötete Glaukóma címen jelent meg (2012, JAK-füzetek), amiért Makói Medáliák Díjat és Gérecz Attila-díjat, valamint Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. A KULTer.hu főszerkesztője, az Alföld és a prae.hu szerkesztője.
Hallgatás
Egymás eltorzult tükörképei
vagyunk két szembefordított
röntgenképen. Egyik oldalon
nagyobb koponya és kisebb
érzelem. Mégis ugyanúgy
árnyékol egy mellkasunkba
rejtett szivattyú, a szív.
Két átvilágított felsőtest,
körbefuttatva indulatokkal,
aranysárga keretben. Közöttünk
mint könyvgerinc sötétlenek
a lapszéli ívek, közös határaink.
Margóra skiccelve homályos
keleti kalligráfiák, a féltékenység
nyomrendszere. Az akarat
születés előttről örökölt ősképei
halandók szétszakítására.
A szabadság földi hidege engedné,
hogy elengedjelek, de nem bírom
megkülönböztetni már a mellüreg
és a koponya éjszakájának melegét.
Inkább hallgatom, ahogy melleden
át ver a szíved.
Kifáradás
Mint szemből az éjszaka,
úgy szakítja ki belőlünk a fényt,
hogy itt vagyunk. A vagyunk
legnyomasztóbb értelmében.
Elmetélve mindattól, ami azelőtt
egyben volt. Hitünk szerint.
Saját szagod hamar elillan
a születés után, csak vágy marad,
hogy közelebb kerülj minden
tőled különálló ismerősséghez.
Ezért mozdulnak görcsösen
a térdhajlatok. Ezért remeg
hideg kézfej és görbül gerinc
a hátrafordulások zavarában,
miután lyukat mélyesztett
köréd a gyermekkor.
Aztán a gödör alján
szitálod a törmelékeket.
Keresésre kényszerít az akarat,
a legvastagabb könyv,
amit még nem írtak meg.
Háború a hatalom térképén,
a bőrön. A kifáradás esztétikája,
amint a víz párologni kezd
belőled. És egyszer csak
hirtelen, tágra nyílt
szemekkel halsz meg,
mintha még soha.
