– Azt a szürke foltot, ami az égen közeledik, az avatatlan szemlélő összetévesztené egy viharfelhővel. A morgást pedig mennydörgésnek hinné. De én tudom, hogy a hófarkasok falkája vadászni indult… – mondja magában a lány. – A klánom engem bízott meg azzal, hogy távol tartsam falunktól a hófarkasokat. De mióta az ismert világ megsemmisült, és csak a nindzsafaluk maradtak, a klánom a hófarkasoknál is jobban tart a szívnindzsáktól. Mert nem ismerjük őket, nem tudjuk, mi a titkuk.
Mire a lány kiér a befagyott tóhoz, az égből hullani kezdenek a fehér bundájú hófarkasok. Hullásuk közben hátborzongatóan vonyítanak, száz hangszál húrja pengeti az éhséget. Hangtalan, puha tappancsokkal érnek földet, mint a hópelyhek. Jégcsapagyaraikat csattogtatva körbevesznek egy ismeretlen fiút, aki mozdulatlanul áll, mintha megadta volna magát a sorsának.
A lány a köntöse alá nyúl, és egyszerre száz dobócsillagot hajít a farkasok felé. A sötétben úgy izzanak, mint egy hullócsillagraj. De láttukra senki nem kíván magában semmit. A farkasok nyüszítenek, és hóbuckákká omolnak össze.
– Ki vagy te? – kérdezi a lány.
– Egy szívnindzsa.
A lány önkéntelenül hátrahőköl.
– Az egy ellenséges nindzsafalu. Mit tudtok? Miben áll az erőtök? Mi a híres trükkötök? Tudtok hipnotizálni?
– Nem tudunk.
– Láthatatlanná válni?
– Nem tudunk.
– Ellenséget megvakítani?
– Nem tudunk.
A lánynak tetszik a fiú bölcs, barna szeme. Fekete köntösét arany szív díszíti.
Az egyik klántag észreveszi, hogy a lány egy szívnindzsával beszélget, és azt hiszi, árulást követ el. Megcélozza egy nyílvesszővel a lány szívét, és elengedi az íj idegét.
A lány hangos pendülést hall, aztán minden elsötétül előtte.
Ismeretlen, mély és puha dobogásra ébred. A fiú mozdulatlanul fekszik mellette, mintha aludna. A lány oldalra néz, és észreveszi, hogy az őt meglövő klántag holtan fekszik a havon.
A fiú felemeli a fejét:
– Amikor a szíved megállt, neked adtam a szívemet, én meg elvettem attól a harcostól, miután megtisztítottam minden ártó szándéktól.
– Ez hát a titkos trükkötök – suttogja a lány. – Máshogy dobog, mint az enyém, de szépen dobog.
Fehér hópelyhek hullnak le az égből, havazni kezd.
A szívnindzsa haikui
1.
A telefonod
Kijelzőjére hulló
Hópehely: élet.
2.
Hajnali fények
Fekete-fehér filmjén
Melleid íve.
3.
A napsugár a
Szempilládból nyilakat
Csinál – január.
4.
Öt félhold kel fel,
Amikor megérintesz –
Körmöd holdjai.
J. (Jin) Kovács Juditnak
