Farkas Arnold Levente
Árnyék
Harmincharmadik nap-
ja, hogy a szent evangé-
liumot olvasom, ujjamon
számolom a szótagokat,
Pócsmegyer, tizenkilenc
május tíz, péntek, lehetne
egy egyiptomi isten neve
a tévedés, alighanem A-
risztotelész ismerte fel
elsőként a kezdet lényegét,
megelőzi a végzetet a
folytatás, kettőnek közülük
útközben megjelent, ami-
kor a közelség távolodott.
Órák és percek tagolják
az időt, ami számomra
nem létezik, ám ritmus
nélkül az ember elveszett,
Pócsmegyer, tizenkilenc áp-
rilis huszonnégy, szerda,
szabályok nélkül sem val-
lás, sem művészet nem lé-
tezik, számolom a szóta-
gokat az ujjamon, mert
szótagokra forgácsolód-
nak a mondatok, nincsen
tíz, nincsenek ujjaim, el-
vész szótagok közt a szó.
Árnyékom a test árnyéka,
árnyékomnak nincsen
teste, az öröm, ha boldog-
talan, szavakat ír egy fü-
zetbe, Pócsmegyer, tizenkilenc
április tizenkilenc, péntek,
megváltozik az életem,
ha megírom ezt a verset,
a néma kertben az an-
gyal árnyéka vetül a szó-
ra, sötétbe borít a haj-
nal a harmadik kakas-
szóra minden tévedést,
a dolog neve is dolog.
